-W-wow!- mondta Frank, én pedig idegesen mosolyogtam.

Csendben ültünk ott pár percig és a földet bámultuk.

-Ööö- szólalt meg végül Frank- Nekem vissza kéne mennem a turnébuszba.

Bólintottam, de nem néztem rá. Éreztem, hogy engem bámul, de én nem akartam ránézni.

-Jössz?- kérdezte.

-Mi?- néztem rá.

-Csak nem gondoltad hogy engedem, hogy visszamenj a nevelőszüleidhez azok után, amit tettek veled?- mosolyogtam ő pedig visszamosolygott.

Mielőtt még bármit is mondhattam volna Frank felkapott, a vállára vett és elindult a turnébusz felé.

-FRANK!!! TEGYÉL LE!!!- kiabáltam és nevettem, ahogy ő is.

Felszállt a buszra a vállán velem.

-Wow Frank! Elküldtünk a boltba, hogy vegyél kaját erre te egy csajt hozol?!- hallottam egy ismerős hangot és nevetni kezdtem.

-Ő nem egy csaj!!! Ő Lisa!!!- kiabálta teljes komolysággal.

-Hey!- kiabáltam, majd játékosan a hátára ütöttem.

-Ez fájt!- viccelődött, majd letett a földre.

-Gondoltam!- nevettem és kinyújtottam a nyelvem rá, majd a fiúk felé néztem.

-LISA!!!- kiabálták majd odafutottak hozzám, ellöktek a földre és rám ugrottak. Játékosan lelöktem őket magamról és a hajamat kisöpörtem az arcomból.

-Hi!- mondtam mosolyogva, mire mindenki nevetni kezdett.

-Már azt hittem nem jössz vissza hozzánk.- mondta Mikey- Én…

-Basszus! Mi történt a kezeddel?!- vágott közbe Gerard.

Lenéztem a karomra és láttam, hogy a vágások és sebhelyek mentén vérzik. Felnéztem, de nem szóltam semmit.

-Azt mondtad a nevelőszüleid most kedvesek. Ha azok lennének, akkor nem tettek volna ilyet.- mondta.

-Nem ők voltak.- vágtam rá- Nem a nevelőszüleim tették.- mindannyian értetlenül néztek rám.

-Akkor kik?- kérdezte Frank és a vállamra tette a kezét.

-Nem tudom.- álltam meg egy pillanatra- Valakik a sulimból.

-Nem tudod kik voltak?- kérdezte, mire én ráztam a fejem.

-Lisa! Akkor most itt maradsz velünk?- kérdezte végül Gerard.

Lassan bólintottam.

-Nem gond?- néztem fel rá.

-Dehogy gond, de mi van a nevelő szüleiddel?

-Miattuk ne aggódjatok!- válaszoltam.

-Biztos?- kérdezte.

Bólogattam és elmeséltem mi történt. Elmondtam, hogy Chris nekem vágta a pizzával teli tányért és azt mondta, hogy soha többet ne menjek vissza.

-Akkor jó!- mondta Bob, majd mindenki tekintete átterelődött rá.

-Mármint az a jó hogy m-most velünk maradhat.- dadogta, mire én nevettem.

-Köszi!- mondtam, ő pedig csak mosolygott.

-Nem tudjátok mennyi az idő?- kérdeztem pár perccel később.

-Uh 12:30.- nézett Frank az órára.

-Azt hiszem én lefekszem.- ásítottam, majd felálltam.

-Jó ötlet.- mondta Frank és a pólómnál fogva magához húzott.

Mosolyogtam majd mellém állt.

-Jóéjt!- mondtam nekik, majd elmentem a hálóba.

Levettem a pólóm és bemásztam az ágyamba. A karom, a hasam és a lábam tele volt sebekkel. Letettem a fejem a párnára és már aludtam is…

Nagy sikításra ébredtem. Felpattantam, felkaptam a pólóm és kirohantam a nappaliba. Meghökkentem a látványtól. Az MCR-t és Briant a nevelőszüleim egy székhez kötözték és fegyver volt náluk.

-MI A SZART CSINÁLTOK ITT?- sírtam.

Mindenki rám nézett. Mérges voltam, de féltem is. Csak remegve álltam ott. Chris lassan odasétált hozzám és a hasamhoz nyomta a fegyvert. Nem volt rajtam a pólóm, mert az ijedtségtől teljesen megfeledkeztem róla(nem kell aggódni melltartó volt rajtam). Nyeltem egy nagyot, Chris szemébe néztem és próbáltam bátor lenni.

-Miért vagy itt?- mondta és a fogait csikorgatta.

-Mert te kidobtál.- néztem rá zavartan.

Körülnéztem. Helen az MCR-re és Brian-re irányította a fegyvert. Nagyon rémültek voltak. Sírni akartam, de tudtam, hogy bátornak kell lennem és cselekednem kell.

-MI A F*SZÉRT CSINÁLJÁTOK EZT?!?!?!- kiabáltam- UTÁLLAK! UTÁLLAK! KIB*SZOTTUL UTÁLLAK!

Éreztem, hogy a fegyvert jobban hozzám szorítja. Nagyon dühös volt.

-LŐJJ LE! LŐJJ MÁR LE!!!- kiabáltam.

Hatalmas csattanást hallottam és minden elsötétült.

Hallottam, hogy valaki a nevemet mondja újra és újra. Hirtelen kinyitottam a szemem és felültem. Minden csupa víz volt a könnyeimtől. Frank ült mellettem, én pedig a karjaiba estem.

-Meg akartak ölni! Te pedig! Úristen!- sírtam a vállán.

-Ssssh! Lisa csak álmodtad.- mondta és átölelt a kezét a hátamra téve.

-Mi történt?- néztem rá.

Csak egy boxerbe volt úgyhogy gondoltam hogy még éjszaka van.

-Aludtam és hallottam hogy sírsz. Idejöttem megnézni, hogy mi van veled. Csak egy rossz álom volt.

-Bocsi hogy felkeltettelek.- mondtam és letöröltem a könnyeim.

-Nem kell bocsánatot kérned.- mondta, erre én bátortalanul mosolyogtam. Felállt és elindult, de én visszahúztam.

-Frank! Ne hagyj itt egyedül. Kérlek!

A szemembe nézett, én pedig az ő ragyogó szemeibe.

-Rendben.- mosolygott.

Mellém feküdt és átölelt. Rámosolyogtam, ő pedig megcsókolt. Biztonságba éreztem magam Frank mellett. Semmi nem árthatott nekem. Hozzábújtam és egyből elaludtam…