Felkeltem. Nem tudom hány óra lehetett. Nem hallottam horkolást gondoltam már mindenki felkelt. Kitakaróztam, majd kimásztam az ágyból. Ahogy elindultam elmentem Frank ágya mellett. Még aludt. A nappaliba mentem. Az első dolog amit éreztem kávé illata volt. Megálltam az ajtóba. Mindenki beszélgetett és kávézott majd rámnéztek amikor beléptem.

-Whoa- mondta Gerard amikor felém fordult.

-Jó reggelt!- nevettem.

-Bocsi. Megijesztettél. Jó reggelt.- mondta majd megölelt.

-Jó reggelt Lisa!- megfordultam és megláttam Rayt.

-Jó reggelt!- mondtam mosolyogva.

-Kérsz egy kávét? Csinálok frisset.

Mielőtt válaszolhattam volna Frank lépett a szobába mire mindenki ránézett.

-Igen Ray! Kérek!- mondta majd megdörzsölte a szemeit.

-Oh, Lisa-nak hívnak?- mondta Ray.

-Kérdezted kérek-e kávét! Kérek.- mondta pimasz és egyben ártatlan mosollyal.

-Értem Frank…- Ray felém fordult- Akkor kérsz kávét?

-Köszi Ray!- nevettem majd bólintottam.

Ray mosolyogva kiment a konyhába.

Felálltam majd elindultam ki az ajtón.

-Hova mész?- kérdezte Gerard.

-Csak átöltözöm.- fordultam felé és válaszoltam.

-Oh. Oké!- mosolygott majd visszafordult Bobhoz beszélgetni.

Elindultam kifelé. Elmentem Frank mellet ránéztem és mosolyogtam. Ő is ugyanígy tett.

Az ágyamhoz mentem. Megfogtam a fekete farmerom és egy fehér felsőt. Bementem a fürdőbe átöltözni és becsuktam magam után az ajtót. Miután átöltöztem, a kis szekrényhez mentem, ahol mindenki a sminkes cuccait tartja. Megfogtam Frank szemceruzáját, amit mindig használni szoktam odamentem a tükörhöz, és miközben készültem elkezdtem énekelni a Black Paradet. Mikor kész lettem kimentem a fürdőből és elindultam a többiekhez. Az ágyak mellett jöttem el, amikor valaki megfogta a csuklóm. Megfordultam és elindultam visszafelé. Frank ült az ágyán és épp mobiljával szórakozott.

-Helló!- mondta nagy vigyorral az arcán.

-Hi!- mosolyogtam.

-Hogy vagy?- kérdezte még mindig vigyorogva.

-Uh. Én jól! Te?

-Én is!- mondta és nevetett.

-Ööö… Mi ez a nagy vigyorgás?

-Semmi!- nevetett, majd elindult a nappaliba.

Ráztam a fejem és követtem.

A nappaliba mentünk és leültem Gerard közelébe bár most valamiért kicsit féltem tőle.

-Mit csináltatok?- kérdezte Brian.

-Lisa kicsípte magát.- mondta még mindig fülig érő vigyorral.

-Már kész vagyok.- mondtam Frankre pillantva.

-Uh huh.- mondta és visszanézet a mobiljára.

Felhúztam a szemöldököm és megláttam Rayt a kávékkal.

-Itt is van!- mondta és a kezembe adta a kávét.

-Köszi!- mosolyogtam majd az ajtónál álló Frankre néztem.

Letettem a kávém és keresni kezdtem egy újságot.

-Lisa!- hallottam Franket.

-Mmm?- motyogtam, majd Frankre néztem.

-Nagyon jól énekelsz- nevetett.

Az arcom gyorsan színt változtatott. Hallott engem!!!!!

-Lássuk.- mondta Gerard, én pedig erre majdnem nekivágtam a kávém.

-Mire gondolsz?- kérdeztem Franket idegesen figyelmen kívül hagyva Gerardot.

-Jó hangod van!- mondta mosolyogva.

-Ez hogy érted?

-Hallottam, amikor a hálóba mentem.

Leesett az állam. Éreztem, ahogy az arcom színe pirosra vált. Körbenéztem és észrevettem, hogy mindenki rám és Frankre néz.

-Tök jó! Énekelsz nekünk valamit?- kérdezte Gerard.

-Nem!- mondtam mérgesen.

-Naaa gyerünk.- kérlelt Bob.

Ránéztem és mosolyogtam. Frank még mindig a mobiljával szórakozott.

-Itt van!- mondta majd megnyomott egy gombot a telefonon és hallottam saját magam hangját.

Felpattantam odafutottam Frankhez, ráugottam és ellöktem a földre. Elvettem a mobilját és kikapcsoltam.

-TE FELVETTÉL ENGEM?!?!- kiabáltam bosszúsan.

-Aha.- mondta büszkén.

Mindenki beleértve őt is nevetni kezdett. Lemásztam Frankről mikor észre vettem hogy rajta fekszem és ő gyanúsan néz rám. Felültem mellette ő is felült és megölet. Fogtam a mellettem lévő párnát és Frankhez vágtam. Meglepődött majd nevetni kezdtem.

-Ohhh így állunk!- mondta majd felpattant a földről, megfogott egy párnát és játékosan ütögetni kezdett. Felálltam és elkezdtük egymást ütögetni a párnával.

-Hééé! Hééé!- hallottuk valaki kiabálását, de nem figyeltünk mert még mindig ütöttük egymást a párnával. Elfutottam Gerard mellett majd lehuppantam mellé a kanapéra és nevettem. Ránéztem és láttam a komolyságot az arcán. Megálltam és mindketten Gerardra néztünk.

-M-mi a baj?- kérdeztem lassan.

-Ööö valakik téged keresnek szerintem.- mondta nagyon komolyan. Ránéztem az ajtóra ami kinyílt. Brian szállt fel elsőnek és mögötte jöttek… A NEVELŐ SZÜLEIM!

-M-mit csinálnak itt?- kérdeztem lassan.

-Jötünk érted hogy hazavigyünk. Hiányoztál édes!- mondta a nevelő anyám, és próbált úgy tenni, mintha aggódott volna értem.

-MI?!?!?!- kiáltottam és pattantam fel a kanapéról. Éreztem, hogy Gerard megfogja a kezem és próbál visszaültetni- Nem megyek sehova veled többé! Ezért futottam el! Úgy bánsz velem mint egy szarral!

Nem tudtam elhinni hogy ezt mondtam neki de biztonságba éreztem magam a My Chemical Romance mellettem áll.

-Drágám! Soha nem kezeltünk így. Csak neked vannak ezek az érzéseid. Ez már beteges. Mi mindig megpróbáljuk megbeszélni veled, te pedig megfeletkezel erről és elfutsz. Mi nagyon szeretünk! Kérlek, gyere velünk haza!- mondta.

Hatalmas haragot éreztem, ami kitörni készült belőlem. Ebből semmi nem igaz! Semmi!

-MIRŐL BESZÉLSZ?!?!?! EZ NEM BETEGSÉG. EGY HAZUG KÖCSÖG VAGY. UTÁLLAK TITEKET!!! NEM MEGYEK VISSZA VELETEK ABBA A POKOLBA!- kiabáltam. Kitört belőlem a harag amit irántuk érezek. Utálom őket. Utálom. Utálom. UTÁLOM!

-Igen ez néha előfordul. Hazavisszük, kap egy pár tablettát, és szépen lenyugszik.- mondta a nevelő anyám Briannek. Könnycseppek hagyták el a szemem.

„Könyörgök, legyen ez csak egy álom!”- gondoltam magamba.

-Lisa.- jött oda hozzám Brian- Haza kéne menned a nevelőszüleiddel.

-Ne.- könnycseppek folytak végig az arcomon- Kérlek! Brian ne higgy nekik! Kérlek!

-Semmi baj Lisa. Minden rendben lesz.- mosolygott.

A nevelőszüleim megfogták a karom és elkezdtek húzni kifelé.

-Ne! NEEE!- kiabáltam és próbáltam szabadulni.

A hangom olyan volt mintha meg akarnának ölni vagy valami ezáltal. Annyira rémült voltam. Nem lepődnék meg ha most véres gyilkosságot követnének el amiatt amit rájuk mondtam.

-KÉRLEK GERARD! FRANK! BRIAN! VALAKI! HIGGYETEK NEKEM! KÖNYÖRGÖM!- kiabáltam. Néztem a My Chemical Romance-t. Mindenkinek könnyek gyűltek a szemében. Nem tudom miért nem hisznek nekem. Miért hagyják hogy elvigyenek. Miért nem segítenek?!?!?!

-Viszlát!- kiabált a nevelőapám vissza majd kilökött az ajtón és becsukta. Amint az ajtót becsukta, éreztem a kezét az arcomon egy nagy csattanás kíséretében.

-Soha többet nem szöksz meg otthonról, és soha ne merj ilyet mondani rólunk!- kiabálta majd belökött az autóba.

„Ez nem lehet igaz! Könyörgöm, ez legyen csak egy álom!”- imádkoztam, és az arcomat fogtam ahol a nevelőapám megütött. De tudtam EZ NEM EGY ÁLOM!!!