-M-Mit csinálsz?- dadogtam, s közben ellöktem magamtól.

Ő nem válaszolt, csak megint a lábait nézte. Visszaültem a kanapéra mivel már az ájulás szélén voltam. Utálom amikor Frank nem szól hozzám és rám se néz. Ez olyan kellemetlen. Nem tudom miért csinálja ezt, és azt se, hogy most mit fog tenni.

-Frank én…- ránéztem, ő nem mozdult, csak ott állt zsebre tett kézzel.

-Szóval miért utálsz engem?- kérdeztem zavartan.

-Én nem utállak, Lisa!- mondta nyugodtan.

-Pedig én úgy látom. Valamikor boldog vagy velem, a másik percben meg úgy csinálsz mint ha utálnál.- mondtam.

Ő nem nézett rám de nem is hátrált. A kezeimre néztem. Mit fog most csinálni?- vártam mit fog tenni.

-Mert…- mondta pár perccel később. Felnéztem rá- Féltékeny vagyok.- mondta és a szemembe nézett.

-Féltékeny?- álltam meg egy kicsit- De miért?- kérdeztem zavartan.

Sóhajtott. Odajött és leült mellém. Egyenesen a kezeimet néztem. Nem akartam a szemébe nézni. Megcsókoltam Frank Ierot és most valamiért féltékeny. Mi történik velem?!?!?!

-Gerard miatt.- mondta lassan.

Ránéztem ő pedig még mindig engem nézett. Egy percig tétováztam.

-Mi van Gerarddal?- kérdeztem.

Frank körbenézett a szobában majd vissza rám. Felállt, megfogta a kezem és elvonszolt a konyhába.

Bementünk a kis konyhába. Frank bezárta az ajtót majd odajött hozzám. Félig a kerek konyhaasztalon ültünk.

-Miért jöttünk ide?- kérdeztem kissé zavarodva.

-Mert itt senki nem hall minket.- enyhén bólintottam.

Kínos hallgatás volt pár másodpercig.

-Nézz rám!- kezdte.

-Bocsánat.- mondtam és ránéztem.

Épp mondani akartam volna valamit, de ő a számra tette az ujját jelezve, hogy most ő beszél.

-Ez lehet kicsit érzengős lesz és szar, de elmondom.- lenéztem a lábaimra, Frank pedig beszélni kezdett- Amikor először megláttalak a fa alatt ülve, már akkor azt gondoltam hogy szeretlek.- meglepődve néztem fel rá majd folytatta- Amióta velünk vagy és közeledek hozzád hogy beszélgessek veled, Gerard mindig megjelenik. Néha úgy érzem, mintha a testőröd lenne.- erre nevettem- És hogy miért vagyok irigy? Én csak beszélgetni akartam veled. Mint ma, amikor a testőrtől mentettelek meg. Boldog voltam, hogy segíthettem, aztán megjelent Gerard, te pedig egyből a karjaiba estél. Csak szerettem volna ha ezt tudod. Nagyon kedvellek.- fejezte be.

Csak álltam ott meglepetten. Frank Iero szerelmet vallott nekem! Nem tudtam mit mondani erre. Szóhoz se jutottam.

Pár perccel később feleszméltem és végre beszélni kezdtem.

-Frank.- ő nem nézett rám- Én… én 16 éves vagyok. Ez elég nagy korkülönbség. Mi elég különbözőek vagyunk.- erre nem mondott semmit- Én úgy nézek a My Chemical Romance-ra mint a hőseimre.- folytattam- Nekem mindígis te voltál a kedvencem az MCR-ből és az is maradsz. Én soha nem voltam olyan mint a többi fan, hogy a barátnőd akarok lenni, vagy, hogy az MCR-rel akarok szexelni és azt se mondtam, hogy „Oh, úristen ezen a képen milyen szenvedélyes”. Én soha sem gondoltam ilyeneket. Nem éreztem ezt. Sajnálom.- ránéztem és vártam a válaszát.

-Bocsánat, Lisa.- mondta végül.

-De miért?- kérdeztem.

-Lisa... mindenért.- rámnézett és folytatta- Azért hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Azt gondoltad az utolsó hetekben hogy utállak. Ezzel azt értem el, hogy kellemetlenül érezd magad emiatt. Nem?- bólintottam- Meg azért is mert… megcsókoltalak. Igazad van. Te csak 16 vagy, én pedig 25. Ez tényleg nagy különbség. Hülye vagyok, hogy ezt csináltam.- fejezte be.

-Dehogy vagy hülye! Én nagyon szeretlek Frank. Mint legjobb barátot, havert, mint a hősömet. Példaképem vagy.- mosolyogtam és megöleltem.

Örökké tartó ölelésnek tűnt. Frank ránézett az órájára.

-Wow! ööö… már hajnali fél 4 van. Nem akarsz lefeküdni?- vigyorgott.

-De- nevettem.

Kimentünk a konyhából. Én egyenesen a fürdőbe mentem. Átöltöztem, és Frank... hát szerintem ő is. 2 perc múlva kijöttem a fürdőből a rózsaszín nyuszis pizsamámba amit Frank választott nekem a boltba.

Lefeküdtem az ágyamra.

-Jóéjt!- suttogtam Franknek akinek 2-vel arrébb volt az ágya. Kinézett a függöny mögül.

-Jéé! Rajtad van az a pizsama!- mosolygott.

-Aha!- nevettünk mindketten.

-Jóéjt!- mondta.

Letettem a fejem a párnára és rögtön el is aludtam.