Futottam a bevásárlóközpontban de tudtam, hogy észrevettek. Nem tudtam mit tenni, futottam tovább. Végre megálltam és hallottam ahogy kiabálják a nevemet. Lerogytam egy padra a többiek pedig végre utolértek. Gerard leült mellém a többiek pedig állva maradtak és a kezüket a térdükre támasztva lihegtek.

-Miért futottál?- kérdezte lihegve Gee.

-Én... én...én- mondtam, s közben a könnyeim is eleredtek, de nem tudtam többet mondani.

Éreztem, ahogy Gerard átkarol. Felnéztem és láttam a többiek arckifejezésén, hogy támogatnak. Körbenéztem és megláttam két embert, akik egyenesen felénk tartottak.

-MENJÜNK! GYORSAN! KÖNYÖRGÖM!- sikítottam, majd felálltam és ismét futni kezdtem a fiúk pedig követtek. Kifutottunk a bevásárlóközpontból. Az utca tele volt emberekkel. Visszamentünk az autóhoz és mindenki gyorsan beszállt, majd lihegve ült az autóban. Bűnösnek éreztem magam, hogy ezt tettem velük, de nem maradhattam ott.

-Megmondanád mi a baj?- érdeklődött Gerard még mindig lihegve. Megint könnyek gyűltek a szememben.

-Sajnálom! Nagyon sajnálom! El kellett jönnöm onnan! Nem maradhattam ott!

A többiek még vissza akartak menni.

-Én nem megyek vissza Gerard! Én nem tudok!- mondtam a könnyeimmel küzködve.

-Jó, rendben. Értem.- ismételgette, majd mindenkit visszavitt a buszba.

Amint felszálltunk a buszra Brian szó szerint ránk ugrott.

-Mi a…?- kérdezte, de már nem mondta végig meglátva könnyes szemeim- Mit csináltatok vele?- mondta s odarohant hozzám, majd megölelt.

-Nem csináltunk semmit, nem tudjuk mi történt. A Starbucksban voltunk és Lisa hirtelen sírva kiszaladt, de nem mondta el miért.- mondta Gerard érdeklődve.

Brian odavezetett a kanapéhoz, mire mindenki csatlakozott hozzánk.

-El akarod mondani?- érdeklődött Brian, majd nagy csend következett. Letöröltem a könnyeimet és bólogattam. Beszélni próbáltam de nem ment.

-Akkor most nem tudod elmon…?- kérdezte, én pedig megráztam a fejem, hogy megakadályozzam hogy tovább mondja.

-Nagyon sajnálom.- elsőnek csak ezt tudtam mondani- Most azt gondoljátok rólam, hogy olyan gyáva vagyok, hogy nem mondom el.- sírtam.

Mindenki rázta a fejét.

-Nem, dehogyis nem gondoljuk.- mondták mindannyian.

-Ki jött be? Miért futottál el?- kérdezte Mikey.

-A nevelőszüleim.- mindenki le volt döbbenve s közben folytattam- Láttam amint bejönnek a Starbucks-ba, gyorsan el kellett jönnöm onnan. Nem tudok visszamenni hozzájuk. Soha nem megyek vissza.- mondtam kissé dühösen.

-Nem is kell visszamenned. Maradhatsz velünk ameddíg szeretnél, nem számít meddíg.- mondta Gee, majd megölelt. Erre mindenki csak bólogatott.

-Én annyira de annyira köszönöm!- mondtam hálásan, mire mindenki mosolygott.

Néhány héttel később már nagyon jóba voltam velük. Még saját ágyam is volt a buszban. Ültünk a nappaliban és gondoltuk, hogy lehetne kártyázni.

-Ohhh van egy ötletem!- kiabált Frank, mindenki ránézett- vetkőzős póker?!- mondta gonosz mosollyal az arcán. Én és Gerard Frank két oldalán ültünk és játékosan oldalbaboxoltuk.

-Auu! Most mit csináltam?- mondta.

Még mindig azon gondolkodtunk mit játszunk mikor Brian bejött a nappaliba.

-Helló fiúk és Lisa!- mondta.

-Helló!- köszönt neki mindenki.

-Ma van az utolsó koncert Londonban!- mondta néhány perc múlva.

-Wow de gyorsan elment ez a hónap! Elképesztő…- mondta Gee.

-Igen és a legjobb volt találkozni velem, nem?- mondtam nevetve.

Mindenki rám nézett és vigyorogni kezdett.

-Pff, az volt a legrosszabb rész.- hallottuk Franket, ahogy magának mondja.

Ránéztem ,ő pedig a kezeit nézte. Felnézett rámmosolygott, én visszamosolyogtam majd újra a kezére nézett.

„Most csak tréfált? Utál engem? Vagy mégsem? Remélem, hogy nem utál! Mi van, ha mind utálnak engem. Most mit tegyek?”

-Lisa meg akarod nézni ma este az utolsó koncertet?- kérdezte Gerard félbeszakítva a gondolkodásom.

-Persze, mindenképpen!- válaszoltam gondolkodás nélkül.

-Rendben.- mosolygott Gee.

Néhány perc múlva mindenki beszélgetett. Nekem még az járt a fejemben amit Frank mondott. „Mit csináljak most? Beszéljek vele erről?” Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor valami eszembe jutott.

ÁLLJ! NEEM! Azt mondtam, hogy ma elmegyek a koncertre?!?! Én azelőtt még soha soha nem volta egy koncerten sem. Jaj ne! Mit fogok most mondani nekik? Nem mondhatom azt ,hogy nem akarok menni ha már igent mondtam. FRANCBA!

-Minden rendben Lisa?- kérdezte Gee megint megzavarva gondolkodásom.

-Persze! Miért?- hazudtam. „Nincs rendben minden. Félek!”

-Hát csak… Te sírsz?- kérdezte, de én észre sem vetem eddíg hogy sírok.

-Ohh- mondtam, majd letöröltem a könnyeim- semmi baj csak…uhh…eszembe jutott néhány rossz dolog.- mondtam egy mosoly kíséretében.

Visszamosolygott, majd visszafordult beszélgetni a többiekhez.

„Mit fogok most mondani?” Nagyot sóhajtottam. „Én nem tudok abba a tömegbe bemenni. Soha nem voltam még olyan tömegbe.”- gondolkodtam és próbáltam a könnyeimet visszafolytani.