Körülbelül 15 perc múlva megérkeztünk a bevásárlóközpontba. Mindenki kiszállt az autóból. Én voltam az utolsó, mivel én hátul ültem, legbelül. Körülnéztem, de nem tudtam hol vagyunk mivel a városnak ezen a részén még nem jártam. Boltokat láttam amiket emberek vettek körül akik a család, vagy barátok kíséretében sétálgattak, esetleg  a kávézóban ültek. Nagyszerű volt. Tudom, hogy valószínűleg mit gondolhatnak. Meglepődött voltam. Igazából én még sosem láttam ehhez hasonlót. Nem volt lehetőségem ilyesmire. Mindig a házban kellett maradnom, és meg kellett csinálnom amit nevelőszüleim mondtak. Nem voltak igazi barátaim akikkel elmehettem volna, de még ha lennének is, nem volna időm rá, hogy elmenjek velük. Csak csodálkoztam, látva a helyszínt, ahova érkeztünk. Még mindig körbe néztem, amikor valaki a vállamra tette a kezét. Épp kiszállni készültem, majd megfordultam, és megláttam Gerardot egy cigivel a szájában.

-Nem szállsz ki?- kérdezte, miközben kifújta a szájában lévő füstöt.

-Ja, persze! Csak körülnéztem.- válaszoltam, ő pedig csak visszamosolygott.

-Na, mehetünk?- kérdezte.

-Aha!- feleltem.

Elindultunk befelé. A fiúk megálltak és néhány rajongónak adtak autogrammot. Megálltam mellettük, és vártam, mint mikor az őrült rajongó jött fel a turnébuszra. Hallottam, ahogy Gerard az egyik lánnyal beszél:

-Wow fiúk, ti elképesztőek vagytok! Megmentettétek az életem. Annyira szeretlek titeket. Bámulatos összefutni veletek itt!- mondta a lány.

Néztem az egyik lányt, mire ő észrevette, hogy figyelem. Rámnézett majd vissza Gerardra.

-Ki ez a lány?- kérdezte halkan, de én meghallottam.

-Ő Lisa. Nagyon jó barátunk!- válaszolt Gee.

A lány rám nézett, majd megint vissza Gee-re.

-Értem.- mondta.

-Bocs, lányok, de most mennünk kell tovább. Jó találkozás volt!- mondta végül Frank.

Mindenkitől elköszöntek, kaptak egy ölelést és indultunk tovább. Miközben sétáltunk megláttam ugyanazt a lányt, aki rólam kérdezte Gerardot, ránéztem, majd vetett rám egy gonosz pillantást és továbbsétált. Megfordultam és sétáltam tovább.

Megérkeztünk a bevásárlóközpontba. 3 emeletes volt, és mindenhol boltok voltak meg persze emberek. „Szombat délután van, nyilvánvaló volt, hogy sokan lesznek.” Gondolkodtam magamban...

Sétáltunk és láttunk néhány jó ruhaboltot. Annyira zavartan és furcsán éreztem magam, hogy az MCR-el vásárolok. Ez olyan mókás.  Ráébredtem, hogy nekik ez természetes és nem vicces. Ma ruhavásárlás az MCR-el. De ma nem úgy gondoltam rájuk, mint a My Chemical Romance-ra, mint a legjobb bandára. A bandára, ami megmentette az életem. Hanem Gerardként, Frankként, Mikeyként, Bobként és Rayként gondoltam rájuk. Öt bámulatos, kedves, édes, vicces fickó. Nagyon nagyon zavarban éreztem magam. Gerard a pultra tett némi előleget a ruhákra.

Én és Gee épp fizettük ki a ruhákat és közben láttuk Franket, Bobot, Rayt és Mikeyt a lány ruháknál hülyéskedni. Frank épp egy melltartót vett fel, és össze-vissza ugrált meg  táncolt mint egy idióta. Megfogott egy táskát, és a bolt körül kezdett sétálgatni vele. Lóbálta a haját mint egy lány miközben sétált. Mindketten néztük és nagyot nevettünk rajta.

-Elnézést!- hallottam egy hangot mögöttünk- Küldd ki légy szíves őt a boltból, és ne jöjjön vissza!- mondta az eladó nő mérgesen.

Gerard megfordult és elindult Frank felé. Elvette tőle a melltartót és a táskát, visszarakta a helyére miközben Frank keresztbe tette a kezét és kiskutya szemekkel nézett. Visszafordultam a nőhöz.

-Elnézést!- mondtam az önelégült arckifejezésű nőnek, és még mindig Franken nevettem.

-Semmi gond, csak nem szeretjük az idiótákat az üzletünkben.- mondta mérgesen.

Válaszolni akartam a nőnek mire Frank jött oda.

-Nos?- mondta, majd újra elkezdte lóbálni a haját mint egy lány és kifelé kezdett sétálni az üzletből én pedig nevetve követtem.

A bevásárlóközpont közepén álltunk ,és Franket néztük aki igen zavart volt.

-Mi olyan vicces?- mondta sértődötten mire mindenki megint nevetésben tört ki.

-Frank te egy akkora f*sz vagy!- mondta valamelyikönk, de nem tudom ki volt, mivel mindannyian annyira nevettünk.

-Ki kér egy kávét?- kérdezte Frank, hogy végre abbahagyjuk a röhögést.

-Ohh, nagy ötlet!- mondta Gerard, majd mindenki egy igen kíséretében helyeselt.

Elindultunk a Starbucks irányába.

Végül leültünk a kávékkal. Nagy csend lett, de végül megszólaltam:

-Frank! Vicces voltál abban a boltban!

Mindenki kuncogni kezdett és egyetértően bólogatott.

-Mi? Én csak látni akartam hogy áll rajtam. Neked meg egész nap azt kell hordanod… elég kényelmetlen lehet.- mondta teljesen komolyan ami arra késztetett, hogy megint nevessek.

-De tényleg!- mondta, majd ő is nevetett.

Mindenki ezen mosolygott és rázta a fejét miközben Frank beszélt. A nevetést két  személy törte meg, aki éppen a Starbucks-ba sétált be.

Hirtelen felpattantam és szó nélkül kirohantam a Starbucks-ból.