Az ajtó mögött Frank állt, de nem látszott túl boldognak. Egy kávé folt volt a pólóján és ebből gondoltam, hogy amik leestek azok a kávés csészék voltak. Végignézett rajtam, és látta, ahogy szememben a könnycseppek gyűlnek. Azt hittem kiabálni fog velem, de nagyon bátortalan lettem ezért átölelt.

-Minden rendben?- kérdezte mosolyogva.

-Oh én tényleg annyira sajnálom!- mondtam és visszamosolyogtam.

Frank pedig újra megölelt. Oh, ez az ölelés bámulatos volt! Azt kívántam, bárcsak maradhatnék egész nap a karjaiban.

-Milyen helyesek!- hallottam valaki hangját a hátam mögül.

Megfordultunk és Gerard állt ott.

-Hey haver!- szólalt meg Frank.

-Mi történt itt?- kérdezte Gee, látva az összetört kávéscsészéket és a padlóra fröccsent kávét.

-Oh csak beakartam menni az ajtón.- válaszolta Frank és rám mosolygott.

Visszamosolyogtam, de nem értettem Frank mért nem akarja elmondani az igazságot, hogy megütöttem az ajtóval. Gerard rám nézett, majd vissza Frank-re.

-Te annyira béna vagy!- rázta a fejét- Megyek csinálok egy másikat, te meg takarítsd fel!

-Köszi, és bocsánat még egyszer!- mondtam miután Gerard kiment.

-Bocs, de miért is?- kérdezte Frank.

-Én ütöttelek meg az ajtóval, és most meg még te takarítasz. Meg szintén bocs, amiért reggel beütötted a fejed miattam.

-Oké!- nevetett Frank- Menj, ülj vissza, mi meg majd mindjárt viszünk másik kávét.

Visszasétáltam, de közben teljesen elfelejtettem miért is indultam. Visszaültem a kanapéra.

Kb. 10 perccel később Gerard jött vissza Frank-kel.

-Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Bob és közben elvette a kávéját.

-Ááá csak Mr. Ügyetlenke akart bejönni az ajtón, és leejtette a csészéket ,tehát másikat kellett csinálni.- mondta Gerard.

Mindenki csak rázta a fejét, én és Frank meg csak vihogtunk. Mindenki elvette a saját kávéját és majd én is a csészémért nyúltam.

-Lisa!- mondta Gee.

-Igen?- válaszoltam, majd szürcsöltem egyet a kávémból.

-Elmondod mi történt veled, vagy most nem akarsz erről beszélni?

Bólintottam, majd letettem a kávém az asztalra és elkezdtem elmagyarázni, hogy mi történt. Elmondtam, hogy az igazi szüleim meghaltak, és nevelőszülőkhöz kerültem, akik csak terrorizáltak és megvertek. Azt is elmondtam, hogy már többször is akartam öngyilkos lenni.

Mikor mindent elmondtam, láttam, hogy mindenki a sírás határán van, már szinte én is, és csak szótlanul néztek rám.

-Wow.- végül Frank szólalt meg.

-De miért?- kérdezte Gerard.

-Nem tudom. De már jobban érzem magam, hogy elmondtam.

Mindenki nevetett, Gee pedig aki eddig mellettem ült, most a vállamra tette a kezét majd megölelt.

-Velünk maradhatsz addig ameddig szeretnél.- mondta.

Körülnéztem és láttam, hogy mindenki eggyetértően bólogat. Mosolyogtam, majd mikor mondani akartam volna még valamit, kopogtak a busz ajtaján.