Megpróbáltam kinyitni a számat, hogy mondjak valamit, de nem sok szerencsével. Gerard odajött hozzám és a vállamra tette a kezét.

-Nagyon fázol. Jól vagy? Jönnek érted a szüleid?

Gerard sok kérdéssel árasztott el, de nem tudtam válaszolni. Csak megráztam a fejem és mosolyogtam. Visszamosolygott rám, és a kezét nyújtotta. Én megfogtam azt, és felszálltunk a nagy buszra.

Csak álltam ott meglepetten, tátott szájjal. Ők a My Chemical Romance, ott ülnek a kanapén és engem bámulnak. Ott álltam egy helyben, nem tudtam megmozdulni, nem tudtam semmit mondani, nem csináltam semmit mert annyira sokkot kaptam. Csak néztem őket és egy hang szólított meg:

-Gyere, nem ülsz le?

Nem tudtam ki mondta. Előrébb sétáltam de Gerard a másik oldalon volt ezért nem a közelében ültem le.

Csönd volt. Gerard végre megszólalt:

-Jönnek érted a szüleid?

Könnyek gyűltek a szememben, de próbáltam eltakarni őket, mert nem akartam hogy meglássák hogy sírok. Lefelé néztem és megráztam a fejem.

-Nem?

Még mindig néztem a kezeimet, és bár beszélni tudtam, de nem tudtam szavakba foglalni a mondanivalóm.

-Szeretnél ma este itt maradni?- kérdezte Gerard.

-Nem akarok zavarni...- mondtam, miközben a szemeimet törölgettem.

-Dehogy zavarsz! Látom, nagyon fáradt vagy. Egyél valamit, pihenj egy kicsit és utána majd beszélünk arról, ami történt ma.

Bólogattam, majd megfogta a kezem és elkísért a hálóhelyekhez.

-Ez az én ágyam, de akkor én majd alszom kint a társalgóban.- ajánlotta fel.

-Nem dehogyis, én nem akarom elfoglalni a helyed!- tiltakoztam.

-Dehogy foglalod! Tök jó rajta aludni, nagyon kényelmes!- mondta mosolyogva és kiment.

Azon az éjszakán nem tudtam semmin gondolkodni annyira fáradt voltam. Még nem ébredtem rá, hol is voltam éppen. A MY CHEMICAL ROMANCE TURNÉBUSZÁBAN!!! Feküdtem az ágyon és szinte azonnal elaludtam.