- Jaj Fred, ne csináld már!
- De értsd meg, ezen a csúszós izén én nem tudok megállni! Inkább csak nézem az elbűvölő alakod és izmos feneked...
Angelina megsértődve elcsúszott a párjától. Ő a lelkét kitette. Szerzett egy pont jó méretű jégkorcsolyát barátjának, elvitte őt a kedvenc (mugli) jégpályájára és ez a hála! Fred a pihenőben ül, és nem akar ráállni a jégre.
A lányt csak ezek a gondolatok foglalkoztatták. Körözött a pályán, különböző alakzatokat és gyakorlatokat csinált, például koszorúzott, halacskázott, ugrált, hátrafelé szelte a köröket. Szerencsére nem voltak sokan. Egyszer csak valaki megszólította.
- Nagyon jól korizol.
Egy vele egykorú, szőke szépfiú szólította le.
- Köszi.
- Hol tanultál? Egy ilyen szépség egyedül a pályán...
- Magamtól és az az igazság, hogy én nem...
De kedves, új ismerőse folytatta.
- Erik vagyok.
- Angelina.
- Örvendek. Mondták már, hogy nagyon szép vagy?
- Őszintén, igen.
A lányt már kicsit kezdte idegesíteni, hogy Erik így nyomul rá. Szemével Fredet kezdte el keresni, de nem látta.
- Nem ülünk le? – kérdezte a fiú.
Elcsúsztak a pihenőig. Erik rendelt két pohár forralt bort. Szép lassan megitták, de Erik még rendelt.
- Köszönöm, nem kérek többet.
- De igyál még! Nem árt.
- Tényleg nem kell több.
Erik kicsit elkomorult, de hamar visszanyerte mézesmázosságát.
- Arra gondoltam, hogy feljöhetnél hozzám.
- Bocsi, de más programom van.
Angelina már nagyon kényelmetlenül érezte magát.
- Akkor máshogy fejezem ki magam. Azt akarom, hogy feljöjj hozzám.
Azzal Erik felállt és a lányt is felcibálta.
- Azt ajánlom, de sikoltozz, mert kés van nálam, és bármikor elmetszhetem a szép kis torkodat.
Lassan fölmentek a pályára, Erik maga után húzta a lányt.
- Engedj el – sziszegte a lány, nem mert kiabálni.
- Hidd el, jó lesz – vigyorgott kajánul a „szőke herceg”.
- Kérlek, engedj el! – Angelinát már nem érdekelte, ha megöli ez az elmebeteg, kiabált. Vagyis próbált, de nem volt olyan hangos.
Erik megszorította a lányt.
- Kuss!
- Valami probléma van? – kopogtatta meg valaki Erik vállát.
- Fred, segíts! – nézett rá Angelina.
- Engedd el a hölgyet – Fred elővette szigorú és parancsoló tekintetét.
- Kés van nála! – nyögte a lány. Erik csak vigyorgott.
Fred megpróbálta kiszabadítani barátnőjét Erik karjaiból, de az nem engedett. Már kisebb csoport gyűlt össze körülöttük. Az anyukák (vagy apukák) elvitték onnan a kisgyerekeket, de a többiek csak bámészkodtak.
- Egy rossz mozdulat és megölöm – mondta Erik.
Fred lázasan gondolkodni kezdett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy hatalmasat behúzott a szőke szépfiúnak. Néhány hölgy felsikoltott az elterülő fiú láttán, ugyanis Erik elájult. Nem kell félni, Fred semmilyen súlyos kárt nem okozott neki, legalábbis ennél jobban már meg sem zakkanhatott az a szegény. Angelina Fred nyakába ugrott.
- Ne haragudj! – ölelte át a vörös is – Nem lett volna szabad magadra hagyjalak.
Egy férfi lépett a jégpályára.
- Rendőr vagyok, mi a probléma?
Az emberek egymás szavába vágva meséltek, szerencsétlen rendőr bácsi már azt se tudta hova figyeljen. Egyesek valami pisztolyt is emlegettek. Végül kiderült az igazság, hogy egy szatír késsel fenyegetett meg egy lányt és annak a barátja leütötte.
A rendőr átkutatta Eriket, de kést nem talált, valószínű, hogy csak fenyegetett, mostanában voltak ilyen esetek, hogy egy fiú lányokat erőszakolt meg hasonló módon. Szerencse, hogy itt volt a Weasley fiú és megvédte Miss Johnsont. A biztonság kedvéért beviszik az őrszobára Eriket, és mivel az izgalom véget ért, a tömeg is eloszlott. Fred és Angelina inkább átvették a cipőiket és elindultak haza.
- Ne haragudj – ismételte magát a fiú.
- Te ne haragudj, meg kellett volna értselek, hogy te nem szeretnél jégkorizni.
- Nem akartam, hogy bénának láss, percenként elestem volna, és nem lettem volna szép látvány... De ígérem, soha többet nem hagylak magadra!
A hó elkezdett esni és a két fiatal most már boldogan, hülyéskedve hagyta el a bevásárlóközpontot.
|