Marmagassága: 157-165 cm

Az ügető fajtacsoporton belül a legkonszolidáltabb küllemű. Mozgása lendületes, akciós. Leggyakrabban szürke, ritkán fekete vagy pej. Gyors, kitartó, hosszú távon is megbízható, szilárd, erős szervezetű fajta. Bár kitartóbb a versenytársainál, gyorsaságban nem tudja felvenni a versenyt sem az amerikai, sem a francia ügetővel, ezért külön versenyeket szerveznek ennek a fajtának. A fogatsportban is bizonyított számos egyede.

Az orlov a legrégebbi orosz ügető. A legenda szerint az Orlov testvérek akkor határozták el, hogy kitenyésztenek egy kiváló ügető fajtát, mikor II. Katalin cárnőt kísérték férje elleni államcsínyére, Szentpétervárra. Az idő szorítása nagy tempót diktált, de ezt a nyugati lovak nem bírták. A tisztek a legközelebbi vendéglőből rekviráltak egyszerű gebéket, amelyeket a pompás lovak helyett a cári hintó elé kötöttek.

Az egyik Orlov fivér, Alekszej évek múltán neki is állhatott terve megvalósításához, vagyis egy nagyszerű ügető és ezzel párhuzamosan egy kiváló hátasló fajta kialakításához. A XVIII.. század második felében, az orosz-török háború közepette Orlov nagyszámú arab telivért hozatott Osztrovba, a Moszkva környéki ménesébe. Köztük volt Szultán I és Szmetanka, amelyek az orlov ügető kialakításában nagy szerepet játszottak. Egy dán kancától származó utóduk volt Polkan I, amelynek szintén fontos szerep jutott.

Orlov gróf később, 1778-ban a kedvezőbb klímájú Khrenovoje-ba költöztette a ménest, a voronyezsi sztyeppére. Polkan I egy holland kancát fedezett, aminek eredményeként megszületett Bars I, a fajta alapítója. A pompás ló arab, dán, holland, angol félvér és arab-mecklenburgi kancákat fedezett. A beltenyésztéstől óvott ménest a sztyeppén szabadon tartották, amely szintén segítette a szelekciót. Orlov nem engedte eladni a lovait, azokat egyben tartotta, majd később több ménest is alapított belőlük.