Sz.M.: A 16 éves Remus Lupin és Sirius Black karácsonyáról szól... Dióhéjban ennyi... Felhívnám mindenkinek a figyelmét rá, hogy a mű SLASH (fiú-fiú szerelem)!!! Magyarán, nem szereted, undorít, satöbbi, keress más olvasnivalót!!! Köszi.

Boldog Karácsonyt! - írta: Remy


- Felkelni, lustaság! – kiáltotta Sirius Black vidáman és kísérletet tett, hogy lerángassa barátjáról a takaróját.
- Hagyjál aludni, Sirius! – nyöszörögte álmos hangon Remus Lupin, és megszorította a paplanja szélét, hogy a fekete hajú Tekergőnek ne legyen módja leszedni róla. – Nem érdekel ez az egész karácsonyi hülyeség!
Lupin lejjebb csúszott az ágyán, és mikor ráébredt, hogy már alig van rajta valami a takarójából, feladta az érte folyó küzdelmet. Párnáját kócos fejére tette, így próbálván tompítani Tapmancs szóáradatát.
- De lemehetünk Roxmortsba és buli is lesz meg minden! – mondta tovább töretlen lelkesedéssel Black. – Tök jó lesz, hidd el! – azzal megpróbálta lehámozni Remus ujjait a párnájáról. - És még az is lehet, hogy találkozni fogsz Vele!
- Éppen azért! – vágta rá Remus, levette a fejéről a fehér kispárnát. Már nyoma sem volt rajta a fáradtságnak, bár kissé viccesen nézett ki, ahogy komor tekintettel meredt az előtte álló fiúra, miközben a haja ezerfelé állt. – Nem akarok találkozni Vele! Sőt, tudod mit? Látni sem akarom többé! – Fölült a lepedőjén, karba tette a kezeit a mellkasa előtt és merőn nézte a barátját.
- Nem biztos, hogy találkozni fogtok – állította pár pillanat késéssel Tapmancs. Leült Holdsáp ágya szélére. – Legalább az én kedvemért gyere el! – meresztett nagy kutyaszemeket társára.
Remus pár másodpercig habozni látszott, majd megadóan fújt egyet.
- Na, jó – mondta aztán, és lekászálódott a fekhelyéről. Nyújtózott egyet, majd a szobájukból nyíló fürdőszoba ajtóra mutatott. – Zuhanyozni leszek, ha kellek.
Sirius némán bólintott és elégedetten nézte, ahogy barátja belép a fürdőhelyiségbe. 1-2 perc múlva már azt is hallotta, amint barátja megengedi a meleg vizet.

Miután negyedóra elteltével elhallgatott a víz zubogása, Sirius az ajtó elé lépett. Hagyott pár percet barátjának, hogy magára kaphasson valamit, aztán halkan bekopogott.
- Bemehetek? – kérdezte hangosan.
- Persze – jött a válasz.
Black belépett és szembetalálta magát Remusszal, aki egy szál bokszeralsót viselt. Végignézett a fiú néhol még nedves testén. „Tulajdonképpen – mélázott, elidőzve Remus halovány felsőtestén. – Holdsáp pokolian jó pasi…- fél vállal lazán nekidőlt az ajtókeretnek, úgy figyelte tovább társát, aki most épp egy törölközővel igyekezte szárazra törölni a haját. - csak kár, hogy nem használja ki.”

Lupin épp a ruhája felé nyúlt, ám Sirius elkapta a csuklóját és megrázta a fejét.
- Szeretném, ha nem ezt vennéd föl – mondta határozottan.
- Hát akkor mégis mit? – kérdezte furcsán nézve a barna hajú.
Tapmancs intett a kezével, jelezvén, hogy menjenek vissza a hálószobába. Holdsáp engedelmesen követte, az pedig a kezébe nyomott egy farmernadrágot, egy atlétát meg egy sötét színű pulóvert. Lupin kérdőn nézett előbb a ruhákra, majd Siriusra.
- Az oké, hogy el akarsz rángatni a buliba, de miért szabod meg, hogy mit vegyek fel?
Sirius elengedte a füle mellett a kérdést.
- Annyi jó cuccod van. Miért nem hordod egyiket sem? – kérdezte Lupintól.
Remus vállat vont válaszul, majd gyorsan magára kapta a ruhadarabokat, amiket a másik adott neki.
- Nem fogsz így fázni? – nézett végig rajta töprengve Sirius.
- Majd fölveszem a taláromat – jött a felelet.
- Szó sem lehet róla! – háborodott fel Tapmancs. – Ünnepekkor csak a hülyék vesznek talárt! – azzal a saját ruhásszekrényéhez lépett és előhúzott egy fekete pulcsit. – Ez jó lesz – morogta, inkább magának, mint Remusnak.
- Én nem veszem fel a Te ruhádat! – mondta Holdsáp kissé morcosan.
- Kérlek, Remus! Egy hétig nem átkozom meg Pitont! – alkudozott hevesen.
- Persze, hogy nem. Hazautazott az ünnepekre – felelte Lupin.
- Oké, akkor kettő! – azzal Remus felé tartotta a pulcsit. – Légyszi.
Remus sóhajtott egyet, majd elvette Tapmancstól a ruhaneműt, és magára vette. Sirius arca azonnal felderült.
- Tök jól nézel ki – mondta őszintén. – De egy fésülködés rád férne… - pillantott Lupin kócos hajára. – Tisztára úgy nézel ki, mint James – vigyorgott.
Lupin viszonozta a gesztust és visszament a fürdőbe, hogy rendbe szedje a haját.

Mikor visszaért kifésült, lesimított hajjal Siriusnak egy pillanatra elállt a lélegzete is. „Nagyon aranyos… - gondolta, majd rögtön kijavította magát. – Nem, kócos hajjal volt aranyos, most már egyenesen szívdöglesztő!”
- Akkor akár mehetünk is – mondta kissé rekedten.
Remus bólintott és az ajtóhoz lépett. Lenyomta a kilincset, kilépett az első lépcsőfokra… és ijedten visszafordult, nekiütközve barátjának.
- Lent van, Sirius! – suttogta kétségbeesetten. – Engedj vissza!
Black azonban határozottan kilökdöste a lépcsőre. Holdsáp olyan képet vágott, mintha a vesztőhelyére menne, és két lépés után megtorpant, de megérezvén barátja lágy taszítását a hátán, tovább indult. Barna szemeit a padlóra szegezte.

Sirius körbenézett a klubhelyiségben. Kevesen voltak lent, de ennek a kevésnek is a háromnegyed része őket nézte és meglepődve látta, hogy a nagytöbbség még csak nem is őt, hanem Remust. Észrevett például egy ötödikes lányt, aki jóformán nyálcsorgatva bámulta a fiút. „Oké, elismerem, tényleg őrülten jól néz ki, de ez azért már túlzás…” A fiú tekintete a csajról pontosan Remus volt barátjára esett, Philippre. A szőke fiú sötétkék szemei is a barnára tapadtak.
Tapmancs éppen akkor pillantott vissza Remusra, amikor az kilépett a biztonságot nyújtó folyosóra. Követte barátját és rávigyorgott.
- Túlélted – jelentette ki, majd megragadta a fiú kezét. – Gyere! Nézzük meg, milyen lent az ebédlőben! Állítólag Dumbledore meghívott valami együttest, hogy játszanak karácsonyi dalokat.

***

A két Tekergő a félretolt griffendéles asztal előtt álltak, egy-egy pohárral a kezükben és a tömeget fürkészték.
Tapmancsnak igaza volt, tényleg karácsonyi dalokat játszottak, ám ha nem hallották volna ki a szöveget, akkor joggal hihették volna, hogy egy rock együttes üvölt valamit: a dalokat kissé „felpörgetve” adták elő.
- Azt mondtad, hogy karácsonykor csak a hülyék vesznek fel talárt – jegyezte meg nyugodtan Remus. – Daviden is talár van – biccentett az egyik hetedéves prefektus felé.
- Persze, mert ő egy idióta – felelt Sirius tárgyilagos hangon.
- Dumbledore-on is talár van – folytatta Remus rezzenéstelen arccal, egy pillantásra se méltatva a fekete hajút.
- Mert Dumbledore egy kicsit maradi. Régen divat volt a talár viselése ünnepekkor – vágta ki magát Black. - Biztosan ragaszkodik a hagyományokhoz.
- Aha – válaszolt tömören Holdsáp. Tekintete végigsiklott a tombolókon. Ivott egy kortyot a teájából, majd a pohara pereme felett ismét megszólalt: - Olyan érzésem van, mintha mindenki engem bámulna. Lehet, hogy… tudják mi vagyok? – nézett végre Siriusra.
A fekete hajú sötét szemei belefúródtak Holdsáp világos íriszébe.
- Nem hiszem. Csak végre látják ki vagy – felelte végül.
Lupin nem válaszolt. Ismét a tömegbe meredt, aztán elgondolkodva mégis megszólalt:
- Sirius, én ezt nem ér… - kezdte volna, ám hamar elnémult, mert észrevett valakit.
Barátja követte a tekintetét és rögtön rájött, miért hallgatott el olyan hirtelen Holdsáp: Philipp lépett a terembe. A szőke fiú először körbenézett, mintha keresne valakit, aztán megtalálva a célpontot megindult… egyenesen feléjük! – Felénk jön! – mondta gyorsan Remus és a kijárat felé iramodott… volna, ha Sirius nem áll az útjába. – Eressz! Nem akarok beszélni Vele! – Sirius elengedte, de ekkor már késő volt…
- Sziasztok – köszönt nekik Philipp hangosan.
- Szi… szia – nyögte ki Lupin nagy nehezen.
- Csatlakoznál hozzám, Remus? – kérdezte a fiú mosolyogva.
- Hát… én… ööö… - Remus a szeme sarkából látta, amint Sirius hevesen bólogatni kezd. – persze – egyezett bele végül és olyan pillantást lövellt Tapmancs felé, mintha a puszta tekintetével akarná megölni a fiút.
Sirius csak vigyorgott.
- Jó szórakozást! – mondta nekik, aztán önelégülten végignézte, amint Remus kisétál a teremből Philipp oldalán.

***

Pár óra múlva…
- Na, hogy ment? – kérdezte izgatottan Sirius, mikor Lupin mellé ért a folyosó közepén.
Remus csak legyintett egyet válaszul és a fejét rázta.
„Nem tűnik valami boldognak… – Siriusnak görcsbe rándult a gyomra erre a gondolatra. – Jaj, ne!”
Fölérve a szobájukba, Remus lehuppant az ágyára, a tenyerébe temette az arcát, és maga elé meredt.
- Ennyire rossz volt? – érdeklődött óvatosan Black. – Mondd el mi történt! – kérlelte.
Holdsáp mély levegőt vett és csak utána szólalt meg.
- Mikor kiértünk a Nagyteremből, megkérdezte, hogy fölmennék-e Vele a szobájába… - kezdte a fiú.
- Váó! – mondta Sirius. – De hiszen ez jó, Holdsáp!
Remus a fejét rázta.
- Ez még csak a történet eleje – Szomorúan nézett világos szemeivel barátjára. - Szóval fölmentünk a szobájába. Beszélgettünk és azt hittem, hogy talán mégse volt olyan nagy baj, hogy kivertél reggel az ágyból… - kis szünetet tartott, majd ismét neki kezdett. – Aztán megkérdezte, lenne-e kedvem lemenni Roxmortsba.
- Belementél, ugye?
A fiú bólintott.
- Roxmortsban aztán… - itt megbicsaklott a hangja. – bemutatott az új barátjának.
Sirius felnyögött.
- Sajnálom – mondta részvéttel.
- Nem a te hibád, nem tudhattad – ismét elhallgatott, aztán hirtelen kitört belőle az eddig visszatartott düh: - De amikor elkezdtek előttem csókolózni…!
Tapmancs most fölszisszent. Nem gondolta volna, hogy ennyire rosszul fog elsülni a dolog. Olyan jó ötletnek tűnt…
- Mit csináltál? – kérdezte nagyot nyelve.
- Semmit. Tüntetőleg elfordultam és amikor – úgy 5 perc múlva – észrevették, hogy én is a világon vagyok, elnézést kértem és elmentem.
- Az a szemét patkány! – tört ki Siriusból a kiáltás. – Hogy lehet ilyen… ilyen…
Remus nem szólt, csak nézte a barátját.
- Pedig ez lett volna a karácsonyi ajándékod tőlem!
- Mi? – kérdezte kíváncsian fölkapva a fejét Remus.
- Hát, hogy összehozlak titeket. Gondoltam, hogy elmegy a buliba. Meg egyszer hallottam, amikor a haverjával beszélt valami titokzatos Mister R. –ről. Azt hittem rólad van szó…
- Ryan-nek hívják a pasiját – bólintott a barna hajú. Pár percig csak nézték egymást, majd Holdsáp hangja törte meg ismét a csendet. – Tényleg össze akartál hozni minket?
Tapmancs bólintott.
- Ez igazán kedves Tőled – Remus átült barátja mellé az ágyra.
- Az egésznek semmi értelme nem volt! Gondolhattam volna, hogy nem fog bejönni! – felelte lelombozódva Black.
- De legalább megpróbáltad. Köszönöm – kockáztatott meg egy mosolyt Lupin.
Sirius belenézett a szemeibe, aztán egyszerre felragyogott az arca.
- Tudom már! Menjünk le együtt Roxmortsba! – kiáltotta lelkesen. – Veszek neked valamit, jó? Amit csak szeretnél!
- Már nem engednek le senkit a faluba…
Sirius ajka szegletében csibész mosoly jelent meg.
- Nem csak a főkapun keresztül lehet lejutni…

***
Már egészen sötét volt, amikor leértek a faluba. Sirius kézen fogta Remust, mintha attól tartana, hogy a fiú el akar futni előle. Széles mosollyal rángatta maga után boltról boltra, és egyre csak azt kérdezgette, mit szeretne? Mit vegyen neki? Remus erre válaszképp szerényen megrázta a fejét, és egyszerűen azt mondta: semmit.
- Akkor csak vajsört kapsz! – fenyegette játékosan Sirius.
Úgy 5 perccel később, amikor kihozták a vajsörüket az asztalukhoz, Tapmancs kérlelni kezdte Remust: kérjen még valamit, hiszen semmit nem adott neki karácsonyra. Ám ő csak a fejét rázta.
Sirius sóhajtott, és egy hajtásra kiitta a vajsörét, majd ujjait összefűzve az álla alá helyezte a kezét, úgy nézte a meleg italt szürcsölgető Remust. A fiú ügyesen kerülte a tekintetét és látszott rajta, hogy csak azért nem áll fel és megy vissza a Roxfortba, mert nem akarja megbántani Siriust. Black tudta ezt, de úgy határozott, addig nem engedi el a barátját, amíg az újra mosolyogni nem kezd...a régről ismert, igazi Remus mosolyával.

Fél órára rá szinte már minden bolt bezárt, csak egy-két kocsma volt nyitva. Tapmancs megint Holdsáp kezét fogta, melengetve az ujjait, néha-néha végigsimítva rajtuk. A fiú egy édes álomban érezte magát. Egyszerűen mérhetetlenül boldog volt attól, hogy Remusszal lehet, ha rövid ideig is.

Időközben a hó is szállingózni kezdett. Kövér pelyhekben hullt rájuk a megvilágított utcán.
Black rápillantott a mellette lépkedő Lupinra. Az arca teljesen kipirult a hidegtől, haja összeborzolódott, a szemei ragyogtak. A fekete hajú egy kicsit lassított a tempón; nem akarta, hogy túl gyorsan hazaérjenek a szobájukba; akkor már egyáltalán nem lenne oka rá, hogy fogja Holdsáp kezét, ő pedig annyira vágyott a fiú közelségére…
Remus megállt egy pillanatra, ujjait kihúzta barátja szorításából, hogy begombolhassa a kabátját. Tapmancs beállt vele szemben, s nagylelkűen segített neki a műveletben. Holdsáp fölpillantott rá.
- Sirius, öhm… asszem megy ez egyedül is…
- Persze – kapta el a kezeit a fiú, ám Lupin még mindig rászegezte csillogó szemeit és Sirius hatalmas késztetést érzett arra, hogy kisimítson egy világos tincset a másik homlokából… vagy hogy csak egyszerűen megsimogathassa.
„Vajon ő is annyira meg akar érinteni engem, amennyire én akarom őt?” – gondolkodott Sirius és sosem képzelte volna, hogy olyan hamar választ kap a kérdésére, ahogy az jött: Remus ugyanis óvatosan a fiú fölé hajolt, szemeit annak ajkaira szegezve, ám pár milliméterre a másikétól elbizonytalanodott és a mozdulat félbemaradt. Ekkor Tapmancs összeszedte az összes bátorságát, a száját barátjáéra tapasztotta, és csókolni kezdte a fiút.
Mindkettejük pulzusa megkétszereződött, a szívük a torkukban dobogott, bőrük bizsergett, ahol egymáshoz értek. Sirius közelebb vonta magához társát, s meleg testéhez szorította. Kezei finoman beletúrtak Remus selymes, dús hajába. És mindeközben úgy tapadtak egymás szájára, mintha soha többé nem akarnák elereszteni a másikat.
Végül Tapmancs szakadt ki a csókból, hogy levegőhöz juthasson. Holdsápra bámult. Még egy kicsit bódultnak látszott.
Fogalma sem volt, mit mondhatna ezek után. Aztán mégiscsak eszébe jutott valami:
- Boldog Karácsonyt!

Vége