Sz.M.: Remus/Sirius párosítású SLASH (fiú-fiú szerelem) történet, vagyis ha ez undorít, keress más olvasnivalót!

Esti séta a kastélyban - írta: Remy

Koromsötét éjszaka borult a Roxfort, boszorkány-és varázslóképző szakiskolára. A fogyó hold csak néha bukkant fel egy-egy felhőfoszlány mögül, megvilágítva az ódon épület falait. Az iskola lakói már réges-rég az igazak álmát aludták, békésen szuszogva puha ágyaikban.

Éjfélre járhatott az idő, mikor egy suttogó hang szelte ketté az éj csendjét.
- Holdsáp! Alszol?
Az említett, 16 éves fiú fölemelte fejét a párnájáról, és szemét meresztgetve kutatta a beszélőt, akit pár másodpercen belül meg is pillantott: Sirius Black hosszú, bozontos üstökét ezer közül is felismerte volna.
- Már nem – morogta válaszképp Remus Lupin.
Sirius elvigyorodott a sötétben, bár Remus ezt inkább sejtette, mint látta.
- Sétálni akarok! – jelentette ki a fekete hajú derűsen.
- Akkor menj és sétálj! Mi tart vissza? – azzal Remus, választ sem várva, visszadőlt párnájára, s behunyta a szemét.
- De én veled szeretnék sétálni.
Lupin újra kinyitotta a szemeit.
- Mi a csudának akarsz te éjnek évadján sétálni velem?
- Csak úgy – vont vállat Black. – Ahhoz van kedvem.
- Nekem meg aludni van kedvem, oké?
- Jaj, Holdsáp ne csináld már! – Sirius fekete szemei világítottak a sötétben.
- Menj egyedül! Engem meg hagyj aludni! – suttogta bosszúsan Holdsáp. - És akkor még a büntetéstől is eltekintek...
- Büntetés? – háborodott fel Tapmancs. – Csak nem engem akarsz megbüntetni? Egy kis sétálgatás talán bűn?
- Nem, egy kis sétálgatás nem bűn… napközben – mondta nyomatékosan Holdsáp. – De amint látod – az ablakra mutatott – este van, és ilyenkor az emberek aludni szoktak.
- Tudom, de… kérlek, Holdsáp! – fogta könyörgőre a dolgot Black. – Kérlek, kérlek, kérlek…!
Remus fölnyögött. Ebből se lesz alvás…
- Jól van – mondta végül, megunva barátja megállíthatatlan kérlelését.
Tapmancs arca azonnal felderült. Kipattant az ágyából és Remuséhoz rohant, hogy kitakarhassa barátját. A barna hajú morogva kapott magára pár meleg ruhaneműt, majd Black nyomában elhagyta a szobát.

***

- Miért jó ez neked? – kérdezte dideregve Holdsáp, mikor már az egyik hűvös folyosón sétáltak. Az ablakokból látni lehetett a holdat.
Sirius nem válaszolt, csak vigyorogva szemlélte kócos hajú barátját.
- Hát ennyire szeretsz kínozni engem? – folytatta keserves monológját Remus. – Úgy érzem, bármelyik percben jégkockává fagyhatok… - Szenvedve pillantott a fekete hajúra, aki most mintha közelebb araszolt volna hozzá.
- Szólhattál volna, hogy nem szereted a hideget – szólt, bal kezével átölelve és magához húzva társát. Finoman dörzsölgetni kezdte annak karját, hogy felmelegítse, miközben tovább meneteltek.
- Tudhatnád, hogy nem szeretem a hideget – vágott vissza a másik, de már valamivel enyhültebb hangon.

Tapmancs hirtelen lefékezett, megállásra késztetve a másik Tekergőt is. Maga felé fordította a fiút, szabad kezével a hajába túrt, míg a másikkal az arcát kezdte simogatni, gyengéden érintve az ajkait is. Még közelebb hajolt hozzá, fejét belefúrta a pihés nyakba. Remus megborzongott; csiklandozta Sirius meleg lehelete.
- Mit művelsz? – kérdezte tőle ijedten.
- Fölmelegítelek – suttogta amaz egyszerűen, száját finoman végighúzva Lupin sápadt bőrén, néha elejtve rajta egy-egy puszit is.
Remus egyenesen remegett, de már nem a hidegtől. Azt szinte nem is érezte.
Kezeit bátortalanul Black derekára csúsztatta. A fiú fölemelte a fejét, és összekulcsolta a tekintetüket. Kis tétovázás után aztán lehajolt és szemeit lehunyva óvatosan megcsókolta azokat a puha ajkakat. Holdsáp először ledöbbent, majd félénken viszonozta a gesztust. A csók először türelmes volt és gyöngéd, majd kicsit szenvedélyesebbé vált.
Egyikőjük sem tudta, helyes-e, amit tesznek, de abban a pillanatban nem is nagyon érdekelte őket. Csak egy dolog volt fontos és lényeges: hogy együtt vannak kettesben, nyugalomban.

Aztán egy másodperc leforgása alatt minden megváltozott…
- Mit keresnek maguk az éjszaka közepén a folyosón? – csattant fel egy dühös hang.
A pár ijedten rebbent szét, csókjuk megtört. Megfordultak és a folyosó végén megpillantották a gondnokot, Argus Fricset
- Mi… csak… - kezdte Sirius rekedten. Szívesen megkérdezte volna, Ő vajon mit keres a folyosón, de inkább visszafogta magát, és hallgatott.
Lupin se szólalt meg. A Tekergők barátja– és tagjaként sok lehetetlen, kínos helyzetből talált kiutat, magyarázatot barátai idétlen – vagy épp gonosz – csínyeire, na de arra, hogy csókolózott az egyik legjobb barátjával az éjszaka kellős közepén… Ezt hogy magyarázza ki?
Mint néhány pillanat múlva kiderült, feleslegesen aggódott…

- Büntetőmunka mind a kettőnek! – kiabált a két fiatal fiúra Frics. – Mit képzelnek magukról, he? Ha úgy tartja kedvük, fölverhetik az egész kastélyt?
Tapmancsnak ismét a nyelve hegyén volt egy csípős válasz, de most is inkább megtartotta magának. Nem lenne tanácsos még jobban fölhergelni a férfit.
Lupin megkönnyebbült. Nagy valószínűség szerint csak az nem tetszett a gondnoknak, hogy nem a szobájukban tartózkodnak.

Az öregedő gondnok pár percig még pörölt velük, kiszabta a büntetésüket, aztán rájuk parancsolt, hogy menjenek vissza a szobájukba aludni.

A két Tekergő sebes léptekkel, hangtalanul közeledett a hálókörletük felé. Nem néztek egymásra.
Mikor aztán már csak pár lépésnyire voltak a portré-lyuktól lelassítottak, és végre találkozott a tekintetük.
- Ne haragudj – mondta Sirius, s idegesen a hajába túrt.
- Semmi baj – felelt Holdsáp, bár nem tudta pontosan, barátja miért is kért tőle bocsánatot. Talán azért, mert elrángatta magával, így bajba keverve magát is, őt is, vagy pedig a csók miatt… Erre a gondolatra átjárta az a kellemes melegség, amit akkor érzett.
- Akkor jó – bólintott Black. Szinte észre se vette, hogy már a klubhelyiségben vannak. Egy kicsit még hallgatott, majd újra ő törte meg a csendet, halk hangon. – Bánod?
Holdsáp kérdőn nézett rá.
- Mit?
Black már épp válaszolt volna, mikor egy hangos rikkantást hallott a szobájuk felől:
- Hát itt vagytok?! – James Potter rohant eléjük. – Fogalmunk sem volt hol lehettek… Tényleg, hol is voltatok?
- Nem érdekes… - válaszolt szinte egyszerre Remus és Sirius, s barátjukat megkerülve fölmentek a szobájukba.
Ágas döbbenten nézett utánuk.
- Ezeknek meg mi bajuk? – motyogta maga elé értetlenül...

Vége