37 - Visszatérés

- Ágas! Gyere gyorsan, ezt látnod kell! – üvöltötte fel Sirius a fél kúriát, fel sem pillantva az újságjából.
- Mi a ménküt akarsz? – kérdezte tőle James, mikor leért a konyhába Siriushoz. – Hajnali hat van, és mindenki alszik!
- Nem sokáig! Ha ezt az emberek elolvassák…
- Mi a manóról beszélsz?
- Erről – tolta elé Sirius az aznapi Igazságot! vezércikkét.

„Halottnak hitt varázslók rejtélyes visszatérése – Rita Vitrol tudósítása

Sokan sokféleképpen magyarázzák azt, hogy hogyan lehetséges az, hogy James Potter, Sirius Black, Remus Lupin vagy a mindenki nagy kedvence Albus Dumbledore jelenik meg embereknek az utcán. Netán feltámadtak? Nem! Szó sincs róla! Hiszen a halottak nem támadhatnak fel. De hát akkor hogyan? Hogyan lehet az, hogy mégis köztünk járnak? Nos, itt az ideje, hogy varázsló-társadalmunk megtudja az igazat: úgy, hogy nem is haltak meg! Sem a Potterek, sem a nagy barátjuk, Sirius Black, sem senki egyéb, akiről ezt gondolhatnánk. Ezt csak velünk akarták elhitetni. Remus és Nymphadora Lupin roxforti halálát, mint utólag megtudtuk, nagyon nehezen tudták csak megrendezni, tekintettel arra, hogy akkor érte el őket titokzatos végzetük, amikor a hajdani Sötét Nagyúr meg a Roxfort falain belül volt. De az egész nem itt kezdődött. Hanem a Potterekkel. James Potter és felesége eltűnése csak egy jól megrendezett színjáték volt, a sokkal nagyobb terv első lépése, hogy a hajdani Sötét Nagyúr, ne árthasson még ennél is többet Potterék családjának (ide származtatva James Potter legjobb barátait: Sirius Blacket és Remus Lupint), akikre egyébként (biztos forrásból tudhatjuk) erőteljesen vadászott, és így a saját vesztébe rohanhasson (mindannyian ismerjük Harry Potter és a Sötét Nagyúr párharcának végkimenetelét). Igen, mindent egy sokkal nagyobb terv érdekében. A legfensőbb jó érdekében. Ismerjük, kinek is volt ez a jelmondata! Ám Potter és felesége ezzel nem kis veszélynek tették ki egyetlen gyermeküket, Harryt, aki immáron felnőtté vált, és bizony, sokszor nem sok hiányozhatott neki ahhoz, hogy akárkinek elköhinthesse, hogy bizony szülei igenis élnek, és teljes egészségnek örvendenek. És hogy köszönik szépen, ők egy teljesen boldog család! Ám ezen felül még mekkora titkok övezik a Potter családot! Többek állítása szerint a muglik világában laktak, álnéven, mint Petunia és Vernon Dursley, Harry Potter nevelő szülei. És mi a helyzet Dudley Dursleyvel? A mugli unokatestvérrel? Valóban csak unokatestvér? És nem egy kvibli ikertestvér? Akinek a védelme érdekében költözött a Potter család a muglik világába? Mindazonáltal biztos tény, hogy a másik (Harryvel napra pontosan egyidős, és még arcra is ugyan olyan) fiú varázstalan, és mint ilyen, sokkal nagyobb veszélynek volt kitéve, mint a testvére Harry. Ugyanis, ha ez kitudódik, hogy Potterék igenis élnek, és erre két gyermekük is rávezethetett volna akárkit, azzal bizony mindenki veszélybe kerülhetett volna. Mindazonáltal felmerül a kérdés: hogy is tehették ezt meg a szülei szegény Harryvel? Hogyan is kérhették az (eddig általunk úgy hitt) egyetlen gyermeküktől, hogy hazudjon az ő biztonságuk érdekében? Na és mi a helyzet Sirius Blackkel? Aki ártatlanul képes volt leülni tizenkét évet az Azkabanban, csakhogy egy nagyobb terv életben maradhasson. Hátrahagyva szerető szüleit és családját! Igen, ennek a nagyobb tervnek vált áldozatává mindenki, akik most végre visszatérhetnek a valóságunkba, és a saját valóságukba is. Végre most a családok egyesülhetnek a nyílt színen. Legalábbis részben, hiszen szegény Sirius Black szülei bizony már tíz éve, hogy elhunytak. És természetesen a legnagyobb kérdés, hogy a terv szülőatyja, Albus Dumbledore rejtélyes halála és feltámadása miért volt elkerülhetetlen? Miért kellett neki is megjátszania a saját halálát, ha egyszer ő volt az egyetlen, akinek soha nem kellett félnie a hajdani Sötét Nagyúr veszedelmes erejétől? Nos, a magyarázat egyszerű, nem a Sötét Nagyúr az egyetlen veszedelem. Nem, nem csak az ő legyőzése volt a cél, valami sokkal nagyobb terv van születőben, ezért nem maradhatott tovább titokban, hogy bizony mind a Potter család, mind a Lupin család, valamint Sirius Black, Ted Tonks, a neves kutató és feltaláló, és Albus Dumbledore is életben van. Ennek ellenére kérdezzük mindannyian, hogy mégis miért? Miért kellett eltitkolni a létezésüket? Hogy nem haltak meg? Miért kellett mindannyiuknak bujkálniuk? Miért kellett példának okáért Sirius Blacket dementorokkal köröztetni? Vagy miért kellett elhitetni mindenkivel, hogy Remus Lupin vérfarkas? Ezzel nyomorba döntve a fél életét? És ő miért vállalta? És miért kellett eltitkolni Dudley Potter létezését? Sok-sok rejtély, még több megmagyarázásra szoruló kérdés, feltevés! És mi ámulva ezeken a varázslókon és boszorkányokon csak várunk, hogy valaki válaszoljon azokra a kérdésekre, hogy miért kellett bujkálniuk és nyomorogniuk ezeknek az embereknek, hogy miért titkolják el a világ elől egy másik (egy kvibli) Potter-gyermek létezését? Olvasóinknak most megígérhetjük, hogy megkeressük ezeket a személyeket, és tőlük maguktól kérjük majd a választ a kérdéseinkre! Hiszen, ha akkora veszély van születőben, mint a hajdani Sötét Nagyúr hozta veszedelem, akkor igenis, jogunk van tudni, hogy miért!”

James eltátotta a száját. Ekkora zagyvaságot!
- Dudley Potter? – nézett rá Sirius röhögve a barátjára.
- Szerető szülők? – vágott vissza neki James. – Egy biztos, felköthetjük a gatyát! Ez a Vitrol, vagy ki még galibát okozhat. Dumbledore szerinted tudja már, hogy mi van?
- Nem tudom. Csak neked szóltam, én is csak most láttam meg, mikor megjöttek az újságok. Hallod! Lesz még ebből bajunk, Ágas!
- Te Tapmancs, honnan olyan ismerős nekem ez a Vitrol nőszemély?
- Mardekáros volt, alattunk járt két évvel.
James erőteljesen kutatni kezdett az emlékeiben, majd egyszer csak mintha beugrott volna neki.
- Az unokahúgod nagy barátnője? Az az áspiskígyó Rita, akit annyiszor lekoptattam? Azzal a rémes szemüvegével?
- Az ám! Amelyiket végül úgy kihasználtad. Pedig egész jó csaj volt. Azt hiszem rájött, hogyan vághat neked vissza – majd megint röhögni kezdett, amikor elképzelte a fejében a családi képeket. - Dudley Potter? A kvibli ikertestvér? Ha ezt Harry megtudja!
- Szólnunk kellene a többieknek! – de a cukkolást azért ő sem hagyta ki. - Sirius Black szertő családja! Ez nagyon morbid. Ha valaki csak egy kicsit is ismerte a családodat, akkor tuti nem fogja ezt a zagyvaságot elhinni.
- Jó reggelt! – jött be Lily is a konyhába. – Szia! – adott jó reggelt puszit a férjének. James visszacsókolta.
- Szia Cica! – köszönt neki Sirius is. – Tessék, egy kis olvasni való a kávédhoz.
A két fiú csak nézte Lily folyamatosan sápadó arcát. Mikor a cikk végére ért csak egy kérdést intézett (inkább) James felé.
- Ugye tudjátok, hogy ez mit jelent?
- Hogy újra élhetünk normális életet! Visszamehetek aurornak, te meg mehetsz vissza a Mungóba, és…
- James, ha ez kiderül, akkor a Halál Maszkjának az első útja a nővéremékhez fog vezetni! Petuniáék nagyon nagy veszélyben vannak. El kell mennem hozzá!
- Amit Harry nekem róluk mesélt – kapcsolódott be Sirius is a beszélgetésbe, – hát nem hiszem, hogy tárt karokkal fogadnak majd. Rémesen gyűlölik a fajtánkat, de szerintem ez neked nem újdonság. Cica, ne csináld, - győzködte Lilyt Sirius, - ne légy meggondolatlan, pláne most ne! Várjuk meg, mit mond Albus, aztán meglátjuk. Hejj, de kíváncsi vagyok Holdsáp arcára, amikor mindezt meglátja! A kis kamu vérfarkas!
Lily a fejét rázta. Akár mennyire is rosszban voltak a nővérével az utolsó években, szerette és féltette is Petuniát.
- Édesem, Siriusnak igaza van! Ebben a cikkben azt ecsetelik, hogy Petunia te magad vagy.
- És ezek alapján ki lehet következtetni! Honnan olyan ismerős a neve ennek a nőnek? Rita Vitrol…
- Ágas egyik mardekáros hódítása volt – világosította fel Lilyt Sirius.
- De jó! Még egy bosszúhadjáratról is szó lehet! Mekkora szerencse nekem, hogy te vagy a férjem! – jegyezte meg Lily szúrósan. Sirius felröhögött.
- Látod, látod! Jöttél volna inkább hozzám!

- Harry, ez neked jött! – adta oda a Siriustól jött levelet és az újságot Ginny Harrynek. – Az előbb jött meg a posta.
- Köszi!
- Mit ír?
- Hogy olvassuk végig a vezércikket! Adsza!
Harry Ginnyvel együtt olvasni kezdte. Néhol elfehéredett, néhol felröhögött, majd mikor befutott a nagyterembe Ron és Hermione, nekik is odaadták. Ginny a végén már a hasát fogta a röhögéstől. Ron húga példáját követve szintúgy hangos kacajban tört ki, Hermione viszont csak a fejét csóválta.
- Istenkém – vihogott még mindig Ron, - Dudley, mint kvibli ikertestvér! Annyira sem hasonlítottatok egymásra, mint te vagy én Harry! És elképzelve a Grimmauld tér 12-ben Mrs. Black portréját, ahogy azt mondja Siriusnak, hogy nagyon szeretni és mennyire büszke rá…
Erre a képre a többiek is felnevettek. Szót sem róla, eléggé abszurd képet nyújtott. Végül úgy kifigurázták a cikket, hogy egész napra jókedvre derültek.

A megjelent cikk hatására délután összeült a Rend a Weasley-kúriában. Kingsley és Dumbledore meglepő kéréssel fordult az érintettekhez.
- Amit kérek nem lesz egyszerű – kezdte Dumbledore, - de mindenek felett szükséges. Lily, tudom, hogy mennyire bánt, hogy a nővérednek baja eshet, a védelméről, és a családja védelméről én magam gondoskodtam. Természetesen szükségesnek látom, hogy majd te mondd el nekik, hogy miért vannak elrejtve jelenleg az Égi Tanácsnál, és neked kell rávenned őket arra is, hogy ne a saját valójukkal térjenek vissza a Földre. Ami miatt ezt szükségesnek ítéltem meg az pedig nem más, mint hogy ráhagyjunk mindent a kedves Rita Vitrolra, és bólogassunk szorgalmasan az abszurd feltevésein. Ha egy kicsit összebeszélünk, és egy kevésbé, de mégis látványos sztorival megadjuk a várt interjúkat, akkor sokkal könnyebben szivároghatunk vissza a köztudatba. És Ritát is leállíthatjuk. Az igazgatói széket én már nem veszem vissza, az a Minerváé, de ti ugyan oda térhettek vissza egy kis továbbképzéssel, ahonnan el kellett jönnötök. Ti hárman visszamehettek az aurorparancsnokságra – mutatott Tonksra, Siriusra és Jamesre, - Lily, te újra gyógyíthatsz a Szent Mungóban, Remus te megint taníthatsz, ha akarsz, Teddel együtt. És mindezt úgy, hogy a fényőri teendőiteket is elláthatjátok közben.
- De Albus! Amíg nincs meg Voldemort lánya, addig nekünk őt kell keresnünk! Ezzel a feltétellel lettünk visszaengedve. Nem akarom elveszíteni a fiam. És visszahívnak, ha nem végzem a feladatom. Te is tudod, a szerződés megszeghetetlen! – vetette ellen Remus.
- Tudom, erre is gondoltam, amikor azt mondtam, fényőri teendőitek mellett. Mindamellett Rita akkor is a hasznunkra lehet. Ha tudjuk kezelni.
- Albus! Vitrolt máshogyan is leállíthatjuk! – szólt közbe Hermione.
- De miért tennénk, ha a hasznunkra van? Miért kellene megzsarolnunk? Mert tudom Hermione, hogy erre gondolsz. Mi ne éljünk ilyen eszközökkel, még ha mások meg is teszik! Kérlek benneteket, bízzatok bennem. Tudom, mit miért mondtam. Higgyetek nekem! Ez még hasznunkra is válhat!
- És akkor a nővéreméknek nem lesz ebből baja?
- Ott, ahol most vannak, nem bánthatják őket. Hiszen az Égiek létezéséről sem tud más, csak mi. És érzésem szerint a testvéredék rendelkeznek annyi értelemmel, hogy ha beszélsz velük, és elmondod, miért, akkor nem fognak a saját vesztükre dönteni.
Lily bólintott.

Az ülés végeztével Dumbledore összeszedte a fényőröket, hogy összerakják a fedő sztorit.
- Anya, csak egy percre! – ment oda Lilyhez Harry.
- Mondjad szívem!
- Petuniát környékezd meg, ne Vernont. És ne vidd magaddal apát, ha jót akarsz magadnak is meg apának is. Nem igazán rajonganak érte Dursleyék. De Petunia más, őt Vernon tartja sakkban ebben a kérdésben. Petunia más! Higgy nekem! A nővéreddel, és csak vele van esélyed, hogy tisztázd a helyzeted. És ne említsd meg neki, hogy Dudleyt is belevonták, valahogy vedd ki a sztoriból, mert ha az imádott Dudli-mudlijáról van szó – hát abban az esetben Petunia is eléggé szűk látókörű.
- Kösz a felvilágosítást kisfiam! A suliban mizujs? Elengednek benneteket az eljegyzésre?