Szélsebes ütemben jött el a március – és ezzel együtt az utolsó kviddics meccs. Minden szempontból az utolsó.

Harry és Ginny farkasszemet néztek egymással. Na, melyikük kezdje?
Szembefordultak a csapattal. Megegyeztek, hogy mindketten mondanak néhány jó szót a csapatnak, még az utolsó edzés előtt. Az utolsó roxforti edzés előtt. Végül Ginny nyelt egyet, és elkezdte mondani a maga mondókáját.
-Elérkezett hát ez a pillanat is. Megfogadtam, hogy nem fogok sírni. Ha ez esetleg mégsem jönne össze, nem kell rajtam nagyon megbotránkozni. Az idei teljesítményetek fantasztikus volt, kicsiknek és nagyoknak egyaránt – járatta végig a lány a tekintetét a teljes díszes társulaton. - Az óriási fölény, amivel a mardekárosokat megvertük, és az a csekélyke kis pontkülönbség, amit a hollóhátosok ellen, de megszereztünk, az mind a ti érdemetek. Fantasztikusak voltatok egész évben, és köszönöm, hogy veletek lehettem egy csapatban, hogy veletek repülhettem, minden alkalommal, hóban, fagyban, esőben, szélben – mindig.
Harry látta és érezte, hogy a lány nem bírja már sokáig sírás nélkül, és átvette a szót. Kezdésként a másodévesekhez szólt.
-Kicsik, ha szabad ezt mondanom, bravúrosak voltatok, amikor szorult helyzetünkből kisegítettek minket. Neat, Safari és Jokoo, nektek csak annyit tudok mondani, hogyha nem helyettesítitek Hermionet, Deant és Seamust a Hollóhát elleni meccsünkön, akkor biztos, hogy nem nyertünk volna. Igaz, éppen csak, de a felsőbb évesekkel szembeni helytállásotok rendkívüli volt, és nyíltan ki merem jelenteni, hogy nélkületek most nem tartanánk ott ahol!
Bátorítóan mosolygott a kisebbekre, akik, mint a messiásra néztek fel Harryre.

Pedig az a meccs a Hollóhát ellen… Hát nem tartozott a legjobb pillanatok közé. A mérkőzés előtti pénteken volt a gyakorlati számonkérése a 7/B-nek, és az olyan nehéznek bizonyult a számukra (érthető okokból), amilyen addig még sosem volt. Az aurorparancsnokságon rendezték meg, csak profi aurorokkal szemben, aminek az lett a vége, hogy három óra alatt leverték a fiatalokat, és bizony húsz főből tizennégy a gyengélkedőn feküdt egy hétig. A Hollóhát elleni mérkőzésen így nem vehetett részt Hermione, Dean és Seamus, és Ginny két másodévessel próbálta lőni a gólokat – nem sok sikerrel. A tálalószekrény nagyságú hollóhátas őrző ellen nem sokra mentek. Pedig a kisebbek, Neat és Jokoo nagyon igyekeztek. És az egyik hollóhátas terelő jóvoltából Ront a tizenötödik percben le kellett cserélni, mert fejjel kapta el az egyik karikát, betört a feje, és agyrázkódást kapott. Eszméletlenül vitték fel a gyengélkedőre, Gina állt be a helyére. A hollóhát összeszokott hatod- és hetedéveseivel szemben így, fél csapattal felállva nem volt túl sok esélyük, ezért mindent egy lapra tettek fel – Harryre. Tizennégy órás kínszenvedés és százötven pont hátrány után azonban Harry megtalálta, és elkapta a cikeszt, ezzel döntetlent eszközölve ki a mérkőzés végére. Következtek a büntetők. Gina és Ginny rendkívüli teljesítményének köszönhetően végül 680-670-re megverték a Hollóhátat.

Most Harry tovább folytatta.
-Nekünk holnaptól vége, akármi is legyen a vége. Nem marad más, csak Detty. De nem féltem a jövő évi csapatot, mert ha ezzel a hajtósorral álltok fel, akik most itt vagytok, valamint Ginával és Safarival, egy rendkívül erős csapat léphet a mi helyünkre. Csak találjatok majd egy jó fogót magatok mellé.
A jövő nemzedéke most megtapsolta Harryt. Itták a szavait, és meghatódtak azon, amit Harry az utolsó mondataiban intézett feléjük. Ginny visszavette a szót Harrytől.
-Ha így folytatjátok, tiétek a kupa. Ám előtte még idén is meg kellene nyernünk! És ha megnyerjük, az a ti érdemetek is, és részetek lesz benne. – Ginny most A CSAPAT felé fordult. – Repültünk, ha esett az eső, ha tombolt a szél, ha tűzött a nap… Mindig. Még GyaSz-on is, ha arról volt szó, az újoncok ellen. De szép is volt! Nem kérek tőletek semmit, csak azt, hogy hozzátok a formátokat. Érezzétek a lényeget, érezzétek egymást. Mint a februári GyaSzon. Úgy, ahogy akkor. Hihetetlen, hogy ez az utolsó alkalom, hogy együtt edzünk. Utoljára repülünk együtt, mind a tizenhárman. Ez az utolsó, hogy együtt szállunk mindannyian. Eljutottunk eddig, és érzem, hogy a miénk lesz a kupa. Mert megérdemeljük, mert összekovácsolódtunk érte, mert magharcoltunk érte! És ezt másoknak is megmutatjuk, mert bizony sokan kételkednek benne, de én tudom, hogy igenis messze a legjobb csapat a miénk, és ezzel bizony holnap szembesülni is fog mindenki, amikor beleadva apait és anyait szárnyalni fogunk, és megmutatjuk másoknak, hogy még több van bennünk, mint amennyit ők hisznek.
-400 ponttal vertük a Mardekárt – vette vissza a szót Harry,- megtette a Hugrabug is. 10 ponttal vertük a Hollóhátat, annyival verte őket a Hugrabug is. Hajszálra ugyan úgy áll a két csapat. Nem kell a pontarányokra figyelni, nem kell foglalkoznunk semmivel és senkivel, csak repülnünk, és beleadnunk mindent. Úgy, mint eddig. Ha ezt megtesszük, nincs az a gurkó, vagy csapat, ami megállíthat minket. És most seprűt a lábak közé, és irány a pálya!

A csapattagokat óriási meglepetés fogadta, mikor kiértek a pályára. Harry és Ginny meghívta a Griffendél-ház néhány legendás csapattagját, hogy vegyenek részt az utolsó edzésükön. Eljött James, Sirius, Charlie, George, Oliver Wood, Angelina, Alicia, Kormaan Griffith (Charlie idejében volt terelő), Aoleon Medlef (James és Sirius csapatában volt ő is hajtó). A vendégek néhány bevált trükköt mutattak be a fiatalságnak, beszélgettek, nevetgéltek, és ami a legfőbb, oldották a feszültséget. Este nyolckor, amikor Harry és Ginny visszazavarták a csapatot a klubhelyiségbe, McGalagony engedélyével meghívták a vendégeket a másnapi meccsre.

Ott ültek már mindannyian a sátorban. Negyed órájuk volt még a mérkőzés kezdete előtt. Némán ültek, nézték egymást, majd James és Sirius robogott be hozzájuk az öltözőbe.
-NA, semmi miénk a kupa beszéd? – kérdezte Sirius. Harry és Ginny a fejét rázta. – A mi időnkben James minden alkalommal elmondta, hogy mi vagyunk a nagyon jók, nekünk kell nyerni, különben nekünk jaj, meg hasonlók. Sose ültünk ilyen szótlanul az öltözőben. Ne legyetek már ilyen búval béleltek!
-Nem arról van szó Sirius, csak hétből hat embernek ez az utolsó alkalom, hogy kviddicsezik.
-Pont ezért! Hermione, élvezzétek ki az utolsó pillanatokat! Na – kezdte erre mindegyiknek sorban egymás után az arcát csapkodni, - vigyor, kacaj, felszabadultság, boldogság, és csak arra koncentráljatok, hogy jól szórakozzatok! Ne érdekeljen senkit se az, hogy most akkor lesz-e kupa, vagy nem, hogy nyertek-e, vagy sem, csak önfeledten szórakozzatok! Szarni bele, hogy ez most egy kupadöntő, tegyetek rá magasról!
Odakint felhangzott a sípszó, és most – Sirius és James hatására – mosolyogva lábközé kapták seprűiket, és elindultak, hogy lejátszák az utolsó roxfortos kividdicsjátszmájukat.

Odakint dörgő tapsvihar fogadta őket a Hollóhát és a Griffendél lelátójáról, majd kirepült a Hugrabug is, akiket a saját és a Mardekár tábora fogadott hatalmas éljenzéssel.
Még a talajon Brenda, Harry és Ginny kezet fogtak, mint csapatkapitányok, és Madam Hooch sípszavára egyszerre emelkedett a levegőbe kezdőálláshoz a tizennégy ember. Egy negyedéves hollóhátas fiú volt a kommentátora a mérkőzésnek.
-Éééééééééééééééééééééééés… Felszálltak! Madam Hooch most kiengedte a gurkókat, a cikeszt, éééééééééééééééés… Feldobta a kvaffot! Granger elkapta. És már repül is Binghez, hogy bevágja neki, éééééééééés… Lepasszolja Weasleynek. Weasley, Granger, Weasley, Thomas, Granger – szerelnek az ellenféltől. Finch-Fletchley, Abott, Rosan, vissza Abottnak, aki elejti – szép ütés Finnigantől, Thomas elkapja, Weasley, Granger, Weasley, Granger, Weasley, Thomas…
Tizenöt perc elteltével még mindig nem születet egyetlen gól sem. Fél másodpercenként passzolták a labdát, rálőttek a kapukra…
-Elértük, amit akartunk, Kingsley - mondta McGalagony – Brenda és Ron a szemek rezdüléséből olvas. Egyetlen egyet sem vétettek még el. Ha nem kapják el a cikeszt…
Huszonöt perc, 0-0. És Harry, nyomában az ellenfél fogójával sehol sem találta a cikeszt. A harmadéves hugrabugos lány egyértelműen rátapadással játszott. Harry keresztül-kasul repkedett a pályán, de nem találta a szárnyas kis pici aranygolyót. Ráadásul idegesítette a kis csitri, aki a nyakában lihegett a maga Tűzvillámán.
-És Jessy Rosan bedobja! Ezzel 10 pontot szerzett a Hugarbug csapatának. Most Granger támad, Weasley mellette, passzolják egymásnak, Granger felé jön egy gurkó, Finnigan hárít, Granger közben lepasszolja Weasleynek, Weasley feljebb repül, még egy passz és – Granger elejtette a karikák előtt?
Harry hirtelen kapta oda a fejét, még a nyaka is belesajdult. Hermione mint a szélvész repült háttal a földnek visszafelé, hogy ne legyen az útjába a felfelé száguldó Deannek, aki csak repült felfelé, a labdával a kezében, és végre értékesíthetett egy gólt a csapatnak. Szó sem volt itt ügyetlenkedésről!
-És egy gyönyörű csellel egyenlít a Griffendél csapata. Páratlan hajtómunka! 10-10-re módosult hát az állás fél óra alatt! Haladunk!
Egy emberként nevetett fel a stadion. A meccsre mindent lehetett mondani, csak azt az egyet nem, hogy unalmas lenne. Egy pillanatra sem álltak meg a gurkók, sem a kvaffok, sem a csapattagok. Száguldoztak – és törtek is - minden irányba.
-Gól! Weasleynek sikerült bedobnia, így 20-10 a negyvenedik percben! És igen, a visszatámadás már el is indult, és Marodok ütőlengetésével ér véget a támadás, és Granger már támad is…
Detty kiverte Justin kezéből a labdát, és Hermione, mint a puskagolyó indult el a kvaffal a kezében a Hugrabug karikái felé, majd egyszer csak lefékezett előtte, és csodálkozva felnézett. Brenda követte a példáját, és Hermione betette mellette a labdát, 30-10-re módosítva így az állást. Cserébe, hogy egy helyben maradt, és még gólt is dobott, gyorsan kapott egy gurkót a tarkójába. Lefejelte a seprűje nyelét, és az orra vérezni kezdett. De ez nem kifejezetten szegte kedvét, maximum az, hogy nem látott szinte semmit a szemébe csapódó vértől. A csapat kezdett magára találni. Sirius és James, meg a többi ex-csapattag egy emberként üvöltöttek nekik, egy emberként drukkoltak.
Másfél órája játszottak már, Hermione orrtörése mellé még egyet Seamus is bezsebelt az egyik hugrabugos terelő ütője jóvoltából, amikor egyszerre rohantak rá az egyik gurkóra, és Harry 60-40-nél lehívta a csapatot a földre.
-Na erre nem számítottam, elhihetitek – utalt Harry a hugrabugos csapatra.
-Mi se! – mondta neki Ginny. – Csak cselezésekkel nehéz lesz, de basszus! Harry, Brenda ugyan úgy nézi a szemeinket, mintha nem is tudom! Végülis csak itt nem vagyunk egy csapat, és így minden rezdülésünket figyeli! És érzi, és érti! Max Dettynek lenne esélye ellene, de hát ő terelő, szóval nem tudom, mit tegyünk!
-Ráadásul levegőt sem kapok! – tette hozzá Hermione, miközben Madame Pomfrey neki is és Seamusnek is orrmerevítőt tett fel. A szabályok értelmében nem varázsolhatta nekik helyre.
-Próbáljatok meg egy lépéssel előtte járni – mondta a hajtóiknak Harry, - hitessétek el vele, amit akartok és mozduljatok az ellenkező irányba, vagy valami, de ez így nem fog menni. Közel két óra alatt nem tartunk sehol. De a fejem már marhára fáj a rengeteg gurkótól. Detty, Seamus hol vagytok?
-Azon vagyunk, hogy a hajtóink seprűn maradjanak lehetőleg kvaffal a kezükben – háborodott fel a lány. – Seamus meg jó, hogy le nem zuhant, akkorát kapott a képébe azzal a furkósbottal Regalyntől. Aki már maga sem egy kis darab játékos, – hát még ha ütőt is lenget hozzá. De szó se róla, én is kezdek attól félni, hogy újabb 14 órás meccset kelljen végig játszanom. A múltkori untig elég volt. Nem kívánok még egyet.
-Akkor – vette át a szót Ginny, mert lejárt a két percük, - seprűt a lábak közé, és hajrá csapat! Jó szerencsét mindenkinek!

A Griffendél őrült vágtába kezdett. Gyors egymásutánban nyolc gólt is bedobtak, így 140-40-re módosították az állást a negyedik óra végére. Mindkét csapaton érződni látszott a fáradtság. És Ginnyt fejbe kólintotta az egyik terelő. A lány nagyon megszédült, majdnem lezuhant.
-Fault! – üvöltötte egy emberként a csapat szurkolótábora.
Büntetőt ítéltek a Griffeldélnek, amit aztán Dean nagy felháborodásában kihagyott – ezzel felbátorítva a Hugrabugot. Méghozzá annyira, hogy a Griffendélnek már csak húsz pont előnye maradt. A hajtók és a terelők így újból őrült száguldozásba és cselsorozatba kezdtek. Ron és Brenda kezdett fáradni, így a gólok lassacskán kezdtek betalálni. Most már tényleg minden a fogókon és a terelőkön múlott. Seamus és Detty mindent megtettek, hogy védjék Ront, és hogy segítsék a hajtókat. Detty nem hagyta magára a lányokat és Deant, Seamus pedig a karikáknál védett Ronnal. Nehezen boldogultak, de csak-csak vége lesz már…
De az ötödik óra végére még mindig nem került elő a cikesz. A lendületek alább hagytak, a Hugrabug taktikai szünetet kért, így Ginny is leintette a csapatot a földre.
-Bírjátok még? – kérdezte a csapat többi tagjától. Ő már nagyon kivolt.
-Muszáj! – mondták a többiek nagy lihegések és sóhajtozások közepette.
-Harry? Cikesz?
-Ha meglátom, elkapom, ígérem. Én is fáradok, nem csak te. És kezdek nem bízni magamban. Valahogy csináljatok 150 pont előnyt, csak hogy tuti ne legyen baj.
-Leszarjuk a pontokat, és játszunk, ahogy a csövön kifér! – emlékeztette a csapatot Detty. Ömlött róla a víz. – Ne foglalkozzatok azzal, hogy ez egy kupadöntő! Mr. Potter is ezt mondta nekünk tegnap, meg Mr. Black is. Játszunk! Nincs igazam?
-Oké! Igazad van – hagyta helyben Harry. – Akkor, mindent bele!
Ginny bólintott, adott neki egy csókot, majd visszarepültek kezdő állásra. Madam Hooch feldobta a kvaffot, és folytatódott a döntő. További egy óra szenvedés és Seamus egyik karjának eltörése után Harry a távolban észrevett egy apró fényes valamit. Mint az őrült, úgy indult el a fénypont irányába. És közeledett-közeledett-közeledett, a nyomában a hugrabugos fogóval. Valamiért megérezte, hogy vakrepülés, aztán észrevette azt is, hogy Hagrid házáról csillant oda a fény, de ha már itt tart, le is vakarhatja a kiscsajt magáról! Megsarkantyúzta Tűzvillámát…
-Csak jöjjön össze, csak most sikerüljön… - gondolta magában.
-Nem fognak tudni megállni – adott hangot aggodalmának James a lelátón, de Sirius egyszerűen leintette.
-Harry megfog, számára nincs lehetetlen.
-De a kistyúk nem tud!
Bamm! Egy szépen végrehajtott Vronszkij-műbukással Harry kicselezte a másik fogót, aki a szó szoros értelmében fejjel állt bele a homokba. Harry azért egy kicsit sajnálta, de semmi szabálytalant nem követett el, úgyhogy már repült is vissza a pálya tetejére, ahol viszont az igazi cikesz már várta. És mintegy vezényszóra a három labdát egyszerre érte el a végzete: Dean bedobta az utolsó gólt, Seamus elütötte a gurkót Hermione és Ginny elől, és Harry elkapta a cikeszt.
-GYŐZÖTT A GRIFFENDÉL!!! – tombolta a hollóhátas kommentátor, és a szurkolók. Rohamtempóval száguldottak lefelé a talajra, és ugrottak Harry nyakába, aki még mindig a cikeszt fogta. Öt óra, orrtörések, kartörések, zúzódások… Teljesen mindegy volt már nekik.
James mint egy taknyos kölyök ugrált a lelátón a fiát ünnepelve, a többi ex-griffendéles kviddicsjátékos fütyülve és kiabálva tapsolta őket, míg a talajszinten McGalagony és Flitwick várta a játékosokat érem és kupaátadóra.

Felvonult a Hollóhát csapata, akik harmadik helyezést értek el, és ezzel ők kapták a bronz-érmet, a hugrabugosok rendkívül elkeseredett képpel vették át az ezüstérmeket, és McGalagony könnyes szemmel és széles jókedvvel adta át a kupát és az aranyérmeket a griffendéles csapat kapitányainak. Majd a piros taláros csapat felszállt, hátukon az oroszlános zászlóval, kezükben a kupával, hogy tiszteletkört írjanak le, és még most, így utoljára együtt repülhessen mindenidők legjobb roxforti csapata.

Erős szél fújt, de őket ez már nem érdekelte. Lógott az eső lába, de valamiért őket ez már szintúgy nem érdekelte. Boldogok voltak, hogy mégis sikerült. Átszellemült arccal adogatták egymásnak a kupát, amit nagy-nagy nehézségek árán megnyertek. Igen, most már az övék. Tizennégy kar fonódott össze hét hát mögött, ahogy a Roxfort Szívének egyik fotósa lefényképezte őket…
Odalent, Gina és a másodéves garnitúra nyakukban az aranyéremmel, áhítatos, elérzékenyült szemekkel nézték a csapatot. Hermione megfogta Ginny kezét és odamentek hozzájuk.
-Megmondtuk – kezdett hozzá a mondandójához -, vagyis Ginny és Harry megmondta nektek, hogy ez a ti érdemetek is. Részetek van benne, nem is kevés.
-Úgyhogy menjetek a seprűkért, és várunk titeket odafent!
A kicsik rohanásba kezdtek, Gina pedig a leghálásabb mosolyát öltötte magára. Ezután együtt, mind a tizenhárman ültek seprűnyélre a kamerák előtt, fotózás céljából.

Miután megcsinálta a suliújság az interjút a csapattal, mindenki úgy, ahogy volt, szutykosan-mocskosan megrohamozta a Griffendél-tornyot, ahová Sirius és James akkora partit rittyentett nekik, amekkorát csak tudtak. Mindenki ott volt, aki egy kicsit is számít. Lily, Remus és Tonks, Bill, Charlie, akik tegnap is ott voltak az öltözőjükben, Dumbledore, McGalagony, Galathea, a teljes Griffendél-ház… Mindenki. És a jóérzés, ami eltöltötte a csapatot – a legjobb hangulatot adta a csapatnak, hogy nekivághassanak a RAVASZaiknak.