Esküvő a Roxfortban

Csend állt be a világban. Elcsendesedett mind a jó, mind a rossz oldal. Nem mentek a fenyegetések, a zsarolások, és az ijesztgetések. Mintha ennyi lett volna. Egy rajtaütés, egy támadás, és kész. Igazán senki sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap, így nem is érezték magukat legyőzöttnek.
Az élet ment tovább a jól megszokott ütemben, és lassan visszatért az emberekbe a jókedv és az élet. Majd szép lassan elérkezett az újabb Weasley-esküvő ideje.

Molly a kezébe vette az irányítást. Beszélt az esketővel, felkereste Martha néhány régi, gyerekkori barátját és iskolatársát, intézte a meghívókat, odafigyelt Martha terhességére, ruhákat varrt mindenkire, gyerekcsőszködött… Amit csak lehetett, azt mindent megtett. És élvezte. Nagyon élvezte.
Lily és Tonks sokat segített neki.

Aztán egyszer csak felvirradt az esküvő hétvégéje. A Roxfortban alig maradt néhány diák. Csak a Rend tagjai, és néhány meghívott gyermeke. Január végén, mikor nagyban zajlik az első félév lezárása és értékelése, a Roxfortban csend állt be. Természetesen nem szó szerint.
Csütörtök este elment a Roxfort-expressz a diákokkal, és péntek reggelre megérkezett minden távoli meghívott, hogy a Roxfortban töltsék a hétvégét. A szervezőhármas mindent kézben tartott. A nagyterem gyönyörűen fel lett díszítve, és a jeles alkalomra az egyik tantermet tértágító-bűbájjal megnövelték, hogy kényelmesen elférjenek az étkező asztalok. 300 meghívott ember, zenekar, valamint a ceremónia vezetője.
A próbavacsora sikeresen lezajlott, semmi bökkenő nem volt, már csak az igazi esküvő, és a lagzi volt hátra.

Szombat reggel Molly megtartotta az utolsó, komplett ruhapróbát. Lizzy, Hermione, Ginny, Kricky, Olga és Berret, Martha három nagyon jó barátnője a laborból voltak a koszorúslányok. Lizzyn aranyszínű kis ruha volt bordó szegéllyel és kiskabáttal, a felnőtteken bordó fűző, valamint arany szoknya és kiskabát. A szoknya rétegelt volt, és fantasztikusan állt rajtuk.
De Martha mindegyikőjüknél szebb volt. Pezsgő színű ruhája csodálatosan kiemelte - a terhessége ellenére még most is lenyűgöző - alakját, és a csodálatos vörös fürtjeit, amelyben ott ragyogott Muriel néni diadémja. A ruha két részes volt, mégis passzos, és a hozzá tartozó stóla emelte ki igazán a gömbölyödő pocakot.
- Nem így képzeltem a férjhezmenetelemet – említette meg egyszer Mollynak, - így, hathónapos terhesen, de ez a ruha fantasztikus, és még örülök is neki, hogy terhes vagyok. Ezért! – És tovább bámulta a tükörképét.
Csodálatos látványt nyújtott. Molly egyszer megjegyezte Arthurnak, hogy talán még Fleurnél is szebb menyasszony, ami azért is elég nehéz, mert Fleur egynegyed részt véla. De Martha más. Ő mégiscsak közelebb áll hozzá.

A férfirészlegben más volt a helyzet. Charlie fel-alá járkált, és a testvérei és Harry alig bírták lenyugtatni.
- Nekem ez nem megy, nem tudom végig csinálni.
- Ne légy már hülye, persze, hogy végig tudod csinálni. Elveszed végre azt a lányt, akit szeretsz, a gyereked anyját. Kell ennél több?
- Nem tudom, bratyó, hogy te hogy bírtad ki, de nekem ez nem megy. Martha többet érdemel ennél. Hogy fogok gondoskodni róla?
- Vezérigazgató vagy, jó keresettel, nagyszerű családi háttérrel rendelkezel, mit akarhatnál még ennél is többet?
- Nem tudom! Tényleg nem tudom.
A fiúk egymásra néztek. Mitől kaksizta most ennyire össze magát?
Most George-on volt a sor, hogy lelket öntsön bele, a maga módján.
- Na mitől parázol? Gyerünk, meséld el George bácsinak!
- És ha nem leszek olyan jó férj, mint amilyet ő szeretne? Amilyet megérdemelne? És ha nem leszek jó apa?
- Nem vagy te se másabb, mint Bill, vagy esetleg én. Ha nekünk megy az apaság, ha mi nem tettük tönkre végérvényesen a gyerekeinket az elmúlt hónap során, akkor neked miért ne menne?
- És mi van akkor, ha az én gyerekem is a jóslat gyermeke lesz? És nem fogom tudni megvédeni?
- És mi van, ha Palesztrina bombát dob Irakra, és Japán légi támadást indít Anglia ellen?
Hirtelen mindenki érdekes tekintetet meresztett George-ra, aki rögvest mentegetőzni kezdett.
- Csípem a mugli történelmi sztorikat – majd visszafordult a bátyjához. – A végzetet elkerülni nem lehet, és a jóslat nekünk jutott. De a védelme nem is a te feladatod. Bár természetes, hogy megpróbálod, neked elsősorban mégis az a dolgod, hogy az apja legyél, és apaként védelmezd a gyereked. Nézd Charlie, hogy mi lesz holnap, azt senki sem tudhatja. Sem te, sem én, sem senki. Mégis mennünk kell előre, bele, az ismeretlenbe. Hamarosan apa leszel, és még hamarabb férj.
- Nem adhatod fel a célegyenesben – vette át a szót Percy. – Tudom, hogy nekem van perpillanat a legkevesebb jogom megmondani bárkinek is a családban, hogy mit kellene tennie. De én tudom a legjobban, hogy milyen az, amikor valamitől rendkívül félsz, és mégis meg kell tenned, nem adhatod fel. Amikor kilépsz majd ezen az ajtón, és megállsz az anyakönyvvezető előtt, akkor fogod magad igazán meglepően érezni. Amikor végérvényesen, és visszavonhatatlanul elindulsz az úton. És mégis tudni fogod, hogy végig kell menned rajta, és végig is fogsz.
- Mert meglátod a szeretett nőt – folytatta Bill, - ahogy elindul majd feléd. Megdobban a szíved, mert ráeszmélsz, hogy nem leszel egyedül, hogy ő veled lesz, és érezni fogod, hogy nem is kell félni tőle, cseppet sem kell félni tőle. El kell majd indulni, és magad előtt fogod látni a sok-sok örömöt, amit majd együtt fogsz átélni a feleségeddel, a gyerekeddel, és máris minden olyan egyszerű lesz, mint a búcsúban pofont kapni. Jobb félni, mint megijedni, nem kétlem. De attól, hogy félek, még nem adhatom fel. És te sem fogod. Nem olyan fából faragtak. Volt egy pocsék időszakotok, ami nem biztos, hogy nem fog megismétlődni. Mi is szoktunk vitázni, nekünk is vannak komorabb pillanataink. Ezzel előre tisztában van az ember, de ettől még vállalja.
- Nézd Charlie – mondta neki Harry, - mi itt mindannyian hiszünk benned, és melletted állunk. Ahogy Marthat is szeretjük. Összeillő páros vagytok, és menni fog. És most – nézett a Mollytól kapott aranyórájára Harry, - most mindannyian kilépünk azon az ajtón. Felállunk a helyünkre, és te elveszed felségül életed asszonyát.
Charlie hálásan nézett a csapatra. Mind a fivéreire, mind „sógorára”. Jól esett tudnia, hogy mindannyian mellette állnak. Ron kinyitotta az ajtót, testvérei egyenként kimentek, Charlie zárta a sort.
- Figyelj Charlie! Ne szúrd el! Ez lesz életed legszebb napja, figyeld meg! Martha szeret, és te viszont szereted őt. Nem kell ennél több, higgy nekem! Én már csak tudom, ha másért nem hát azért, mert mindennél jobba vágytam rá, hogy a szeretett nő viszont szeressen. És mióta Hermionéval együtt vagyunk, azóta érzem azt, hogy igazán önmagam vagyok.
- Kösz Ron – borult Charlie a nyakába. – Köszönöm!

- Vihetem a szép hölgyet? – lépett be Arthur a lányok öltözőjébe. Bár ez a legszokatlanabb egy esküvőn, Martha és Charlie lakodalmán mégis a vőlegény apja kíséri majd a menyasszonyt az „oltárhoz”.
- Nem tudom – roskadt le Martha a kanapéra. A koszorúslányok már a nagyterem bejárata előtt álltak, és Marthát várták.
- Kételyeid vannak?
- Magam sem tudom. Eljött ez a nap. Ma végre feleségül mehetek ahhoz az emberhez, akit a legjobban szeretek az egész világon, és ma végre törvényesen is a család része leszek. És valamiért mégis bukfencet vet a gyomrom a gondolatra is. Reszket a lábam, ha azon tanakodom, hogy végig kell mennem a padsorok között, remeg a kezem, ha arra gondolok, hogy Mrs. Charlie Weasleyként kell a Nagykönyvet aláírnom. Erre várok már mióta, akkor miért félek ennyire? Miért van bennem ennyi kétely?
- Természetes, hogy félsz. Hiszen nem volt saját családod, és most mégis feleség leszel, anya, meny, sógornő, nagynéni, nővér, és amit csak akarsz. Félsz, hogy nem tudod majd, mit kell tenned, hogy mi a helyes. De mi, a családod, mi mindannyian ott állunk majd mögötted. Nem leszel egyedül. Lesz egy férjed, aki majd óv, kényeztet és védelmez, és itt leszünk mi is, hogy segítsünk, ha valami nem úgy megy, ahogyan azt elképzeled. Ne félj, hogy nem fog menni, mert ez a család egy csapat. És a csapatmunka itt is érvényes. Mind rád, mind rám, minden Weasleyre. És most állj fel, karolj belém, és induljunk el, mert tetszik, nem tetszik, ezen át kell esnünk. És amikor a padsorok közt az anyakönyvvezető elé értél, hidd el, máris szilárd lesz a lábad, a kezed, és a szívedben nem lesz helye kételynek. És mielőtt elfelejtenélek megdicsérni, gyönyörű vagy!
Arthur most felállt, adott egy puszit Martha homlokára, és a kezét nyújtotta felé. Martha mosolygott, megköszönte a lelki terápiát, majd felálltak, és elindultak a nagyterem bejáratának irányába.

Kitárult a tölgyfaajtó. Hallgatták a csilingelő és lágy muzsikát, és nézték, ahogyan Andy és Lizzy vezetésével megindulnak a nyoszolyólányok. Amikor Hermione és Ginny következtek, Ron és Harry összesúgtak valamit, majd mosolyogtak, és tiszta szerelemmel néztek vissza rájuk. Csodálatosnak ígérkezett ez a nap, mindannyiuk számára.
És miután felvonult a két kicsi és az öt koszorúslány, megérkezett a menyasszony. Arthur vezette a lányt, és amikor Charlie meglátta, igaznak bizonyult minden, amit a fivérei mondtak. Ahogyan Martha is érezte, hogy Arthur mondatainak volt értelme. Ahogy ott ment, a padsorok között, már nem érezte, hogy remeg a lába, már nem érezte úgy, hogy remegne a keze, csak azt érezte, hogy ez az, amit igazán szeretne, amit akar.
- Mindannyiunk öröme, hogy ma itt lehetünk, - kezdte el Dumbledore a szertartást, - hogy részesei lehessünk egy pár összekapcsolódásának. Részesei egy pillanatnak, amely elindítja Martha Parkert és Charls Weasleyt a közös úton. Charlie, Martha – fordult most feléjük, - a mai nap a ti napotok. Az egységetek, a közös életetek a mai napon születik meg. Fogadjátok-e mindenki előtt, hogy egymással hűségben, szeretetben, megértésben házasságot köttök?
- Fogadjuk – mondták egyszerre.
- És fogadalommal megerősítitek?
- Igen – felelték ismét.

Martha kezdte a fogadalmak elmondását.
- Charlie. Nekem soha nem volt családom, nem volt normális életem. Nem tudtam, mi a kötődés. Haragudtam a világra, és képtelen voltam a szeretetre. Éltem a mindennapjaim, tengődtem, tanultam. Majd a világlátási terveim közepette megismertelek Téged. Elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, aztán barátok lettünk, társak. Eleinte csak törődéssel és kötődéssel. De Te nem álltál meg itt. Szeretni kezdtél, és én viszont szerettelek. A társam lettél, a családom. Melletted megtanultam szeretni. Melletted, veled tanultam meg, hogy nem a szó a lényeg, amit kimondunk, hanem amit kettőnk között ez a szó sejtet. Szeretlek, és Te tudod, hogy ez nekünk mit jelent. És most, ezen a napon fogadom, hogy szerelemben, barátságban, törődésben és megértésben a feleséged leszek, társad egy életen át, he elfogadsz.
- Elfogadlak - vette át a szót Charlie. – Én mindig is egy nyugtalan, csökönyös ember voltam, akit nem érdekelt a felelősség. Hajlamos voltam a megbántásra és a megbánásra. Hiszen téged is így ismertelek meg. Megbántottalak, és nagyon megbántam. Elérhetetlen voltál, mégis sebezhető, igazi kihívás. És azóta a nap óta minden nap hálát adok a sorsnak, hogy egymás útjába sodort minket, hogy nem engedtelek el. A sors akarata, vagy a véletlen műve, nem tudom. Ahogyan azt sem tudom, hogy mi lesz most, vagy mi lesz ezután. Csak egyet tudok, hogy szeretlek. Veled akarom leélni az életem hátralévő napjait, szerelmed, barátod akarok lenni, társad egy életen át. Szerelemben, barátságban, törődésben és megértésben, ha elfogadsz.
- Elfogadlak.

A fogadalmak alatt sokan sírtak, élükön Mollyval. Mindenki megkönnyezte az őszinte vallomásokat. Mágus esküvő létére nem volt teljesen hétköznapi, mégis, mintha így lett volna természetes. Fleurnek eszébe jutott a saját esküvője, és Billel összenéztek. Victoire megszületése csak még erősebbé tette kettejük között a kapcsolatot. George Angelinát nézte, és a lány előtt fekvő mózeskosarat. Az ő kapcsolatuk is a tiszta szerelemmel működik, és George mosolya most minden létező szóénál mélyebb volt. Percy Penelope-ot nézte. A lány és a fiú tekintete nem vált el a fogadalmak tétele között, mintha ők is most, az ifjú pár fogadalmával mondták volna ki az örök hűséget egymásnak.

A fogadalmak végeztével Dumbledore tette fel a legfőbb kérdést. Először a vőlegénynek.
- Kijelented-e te, Charls Dreak Weasley, hogy az itt megjelent Martha Marion Parkert feleségül veszed?
- Igen.
- És kijelented-e te, Martha Marion Parker, hogy az itt megjelent Charls Dreak Weasleyt férjedül fogadod?
- Igen.

Andy odaadta nagyapjának a gyűrűket, és Dumbledore most odanyújtotta a fiataloknak a teljesség és összetartozás szimbólumát – a karikagyűrűket. Felhúzták a gyűrűket egymás ujjára, majd az első hitvesi csókjukkal véget ért a ceremónia. A kórusból a vokálnégyes, akik egyben a Rendhez is kapcsolódnak most meglepetésül énekelni kezdtek, amíg az ifjú pár, majd a nyoszolyópárok (Bill – Kricky, Percy – Olga, George – Berret, Ron – Hermione, Harry – Ginny) végigvonultak a folyosón a gratuláló helyiségbe, hogy a manók átépíthessék a nagytermet a vacsorához és a tánchoz.