Haza

7.fejezet

Michiyo felnyitotta szemét. Rendkívül pihentnek érezte magát, majd felült. Körülnézett. A szobában 1 ágy volt, máshol semmi. Talán árvaházban van?? Csaknem?! Az egész eddigi történet 1 álom volt!

-Nem...Ez nem lehet igaz.....-nyüszögte könnyeivel küszködve. Majd nem bírta tovább és sírásban tört ki.

-Mi a baj??!! Történt valami húgocskám?-nyitott be valaki az ajtón.

Michiyo megtörölte arcát, és felnézett. Naruto állt ott a pizsamájában.

-Én...csak....Hülyeség....

-Héj, nálam van a hülyeség forrása, bármit befogadok. Mondd csak, mi a baj? - és odaült az ágyra.

-Hirtelen azt hittem, hogy az árvaházban vagyok....De nem, és ez a lényeg.

-Ez a beszéd!-Vigyorgott a fiú.

-Akkor hát azért nézett rám mindenki olyan furán, mert rád hasonlítok?

-Valószínű.

-És mond csak hogy lehet az, hogy mi testvérek vagyunk? Nekem Kurama, aki a gondviselőm volt, azt mondta, hogy amikor születtem, nagy háború volt a faluban, és a szüleim meghaltak. De akkor ez mégis hogy lehetséges, hogy te is itt vagy?? Talán hamarabb születtél?

-Igen, hamarabb, körülbelül fél órával....

-Tessék?

-Tudod, aznap nem igazán, háború volt, hanem 1 rókadémon pusztított a faluban. Édesanyánk aznap szült meg elsőnek engem. Édesapánk a hokage volt...

-Igen, tudom, hogy ő volt a hokage.

-És a démont sehogy sem tudták megálítani...

-És csak az élete árán sikerült megmenteni a falut?....

-Igen, többé-kevésbé...

-Miért mondod ezt?

-Tudod, amikor megszülettem, édesapám az én testembe zárta el a rókadémont. De ennek az ő élete volt az ára...-Narutonak már nagyon szomorú volt az arca. Félt attól, hogyha testvére megtudja, hogy valójában 1 démon lakzik benne, már nem fogja szeretni, és undorodni fog tőle.

-De hiszen akkor ti ketten hősök vgytok!- mosolygott kedvesen Michiyo, olyan édesen, amilyet Naruto azelőtt még nem látott. Őt még soha senki sem nevezte hősnek...És senki sem volt vele ilyen kedves. Hirtelen könnyek szöktek a szemébe, de fejét lehajtotta, hogy ne vegye észre húga.

-Héj, bátyó...érdekes ezt kimondani.-és azzal ráborult testvérére Michiyo.

-Szerintem is.-mosolygott. - És ezek után, a születésem után születtél te. De akkorra megérkezett Kurama-sama is, aki hűséges barátja volt apánknak.

-És ő nevelt tovább. Távol, 1 másik világban.....

-Pontosan.

-Biztosan sokat szenvedtél....

-Meglehetősen. Tudod, régen nem találtam a helyem sehol semtalltam a helyem. És nagyon sokan gyűlöltek csupán azért, aki vagyok...

-Ismerős érzés...

-Node ezután tt vagyunk egymásnak, még ha így, 16 év után is – mosolygott.

-És...Te nem fogsz elhagyni már, ugye?

-Nem, itt maradok veled, ha te is velem. - :)

-Rendicsek - ^^