Haza

5.fejezet

Egy erdős területen sétáltak tovább, és Jiraiya megkérte Julyt...illetve Michiyo-t hogy vegye át a ruháit, mert így nagyon fel fog tűnni másoknak, ha a faluba érnek.

-Rendben, de te addig húzz el jó messzire....

-Ugyan már! Miket képzelsz rólam?

-Azt, amit látok....

-Rendben elmegyek.

-Ajánlom is.

Michiyo 1 ujjatlan trikót és 1 bővedd fazonú rövidnadrágot hozott magáva. Levette fekete kapucnis pulcsiját és szoknyáját, majd átöltözött. Cipő gyagyánt 1 kényelmes sportcsukát vett fel. Miután elkészült Jiraiya szörnyű pillantást vetett cipőire.

-Ezt...ezt az izét....Majd kidobjuk....

-Azt merd meg....

Michiyo kedve most sem lett jobb, és neki most már teljesen mind1 volt, hogy mit csinálnak vele, de a cipőjétől semmiképp nem akart megválni, hüye falusiak ide vagy oda. Nemsokára elértek Konohához.

-Itt az otthonod, Miciyo!- vigyorogta el magát Jiraiya, aki rendkívül fáradt volt már a sok utazgatástól, és még békát sem idézhetett, mert a lány talán megijedt volna tőle...-Szóval elsőnek megkeressük Tsunade-samát, ő itt a hokage. Tudod mi az a hokage, mellesleg?

-Többek között igen...- alig bírta visszafogni indulatait a lány. Elege volt már a sznob ninja dumákból és tisztségekből. Ő már csak 1 kis pihenést szeretett volna, és, talán, 1 szerető, meleg otthont.

Napnyugta volt már, és a faluban aznap este ünnep volt. Mindenütt gyönyörű díszek, lámpások, az utcán játszadozó gyerekek, vigadozó, mosolygó emberek mindenütt. Mindenki rendkívül jól érezte magát, kivéve 1 szomorú szívű lányt.....Ismét ugyan azt érezte Michiyo, mint eddig New Yorkban.

„Én nem illek ide...Azt hiszem....Van nekem egyáltalán otthonom?...”

-Héj Michiyo!

-Igen?

-Tudom, nehéz ez neked. De itt sosem leszel már egyedül.

-Jah....Tudod....Van nekem itt elő családtagom?

-Igen, nemsokára taálkoztok is.

-Tényleg? - a lány szíve hirtelen nagyot dobbant, és mintha 1 halvány reménysugár csillant volna fel neki. A semmiből, az egyedülléptből hirtelen feltűnt 1 rokon. „Hiszen azt hittem, hogy nekem mindenkim meghalt! Micsoda öröm ez!!” -gondolta.

Elértek Tsunade-sama irodájához, majd fél perc várakozás után be is mehettek. Michiyo nagyon furának tartotta a nőt, és még is lepődött, hogy a falu nagy vezetője 1 nő. A hokagénak, amint meglátta a lányt, elállt a szava, ajkai mozogtak, de szó nem jött ki belőle. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött.

-Jó napot...-mondta Michiyo.

-Michiyo...ha tudtuk volna hogy te élsz...-Tsunadénak könnyek szöktek a szemébe, de 1 ügyes mozdulattak le is törölte őket, hogy az ne legyen fetűnő. Majd oda ment a lányhoz, és a fejére tette egyik kezét. - Pontosan olyan vagy, mint édesapád volt.

-Maga ismerte az apám?

-Igen....Jaj de mostanra biztosan kimerített a nagy utazás, és a sok meglepetés. A legjobb az lesz, ha hazakíséred, Jiraiya, majd holnap elintézzük a hivatalos dolgokat. - Közben szeme és keze végig a lányon volt, mintha alig akarná elhinni, hogy az tényleg ott áll előtte.

-Haza...? Csak nem..?-képedt el Jiraiya.

-De! Én már elmondtam neki mindent. Nehéz volt visszatartani, hogy ne menjen veled...Azt hiszem, jelenleg a falun kívül van, 1 küldetésen, de nemsokára megjön.

-Ki jön meg? - kérdezte Michiyo felcsillanó szemekkel.

-A családod. - mosolygott rá Tsunade.

Michiyonak elállt a lélegzete is...Neki, aki mindig is egyedül volt, családja van? És vajon milyen lesz? Vagy nagyon idegenek lesznek egymással? Ilyesfajta kérdések torlódtak a fejében, miközben Jiraiya vállánál fogva tolta maga előtt.

Leértek az utcára.

-Figyelj csak, Michiyo, én benézek ide....öö...dolgom van....De azonnal jövök, addig itt várj meg!

A lány jelenleg kilóméterekkel odébb járt gondolatban, de bólintott. Jiraiya bement 1 fura épületbe. A lány körülnézett. „Ez az új otthonom...Hát, majdcsak lesz valahogy!” - és szívében valamiféle izgalommal telt örömsugár jelent meg. Nem messze tőle meglátott 1 kutyát, aki őt figyelte. Hatalmas 1 állat volt, és fehér, de semmiképpen sem mondható rémisztőnek. Oda ment hozzá, mire a kutya kicsit orgott. Odarakta tenyereit hogy az megszagolhassa, ami meg is történt. Pár pillanattal később már puszipajtások lettek, és Michiyo a kutya fejét simogatta. Hosszú idő óta eőször most megjelent 1 kis mosoly az arcán. Nagyon szerette a kutyákat, mert mindig is hűségesnek tartotta őket. Hirtelen 1 lány állt mellé.

-Szia! Új vagy errefelé?-kérdezte az ismeretlen hang.

Michiyo lassan felállt, majd megfordult. Az ismeretlen lányra nézett, akinek arca most rendkívüli meglepettséget sugárzott. Hosszú sötét haja volt frufruval, kapucnis pulóverben és halásznadrágban volt. Aranyosan nézett ki, de Michiyo furcsállta a lány arcán megjelenő ijedtséget.

-Szia. Valami baj van?

-Ömm...Nem...csak..tudod, hasonlítasz 1 ismerősömre ^^' …..

-Rendben.

-Bizonyára most érkeztél, ugye?

-Aha. Valami flúgos öreg hapival jöttem, de jelenleg elment valamerre...

-Az én nevem Hinata, téged hogy hívnak?

-Michiyo...örvendek.

-Maradsz a ma esti ünnepségre? Itt lesz az összes korunkbeli.

-Hát, nem tudom, azt hiszem, mára már kicsit túl sok volt az új arc.

-Ne aggódj, hamar megbékélsz majd az emberekkel. Általában nagyon kedvesek.

-Hát tényleg más, mint New Yorkban...

-Hol van az a New York?

-Hát..ömm....Egyáltalán nem fontos. Úgyis előre kell nézni, a jövőbe.

-Szerintem is. És te is ninja vagy, ugye?

-Én?? Háát, jelenleg fogalmam sincs, hogy itt minek számítok....-És arca kicsit szomorú lett. Hinata együttérzően mosolygott rá.

-Héj Michiyo! Gyere, induljunk!

-Rendben! Köszi a beszélgetést, Hinata, majd még beszélünk, Csumi!

-Szia, Michiyo-chan!

Ezután folytatták útjukat a főutcán. Pár perccel később lány futott eléjük.

-Jiraiya hát itt vagy! Már égre-földre kerestünk titeket!-mondta szuszogva a lány. Futó pillantást vetett Michiyora, és látszott, hogy meglepődött, de tekintetét gyorsan elfordította.

„Miért van az, hogy bárki is rám néz, ilyen arca lesz??!! Azonnal kerítenem kell 1 tükröt, biztos nagyon förtelmes fejem van...”- gondolta Michiyo.

-Éppen a házhoz tartottunk...-mondta Jiraiya.

-Jó, jó, azt hiszed ki is bírja a várakozást otthon ülve??

-És a küldetés?

-1 órája érkeztünk meg.

-És merre van?

-Kövessetek.- majd a lány útmutatójuk lett. Michiyo most figyelte meg alaposabban a lányt. Tarkóig érő rózsaszín haja volt, ami elég abszurdnak tűnt neki, magas volt, vékony, de viszont látszott rajta, hogy elég erős izomzatú. Rajta is valami fura fejpánt volt.

Pár perc múlva elértek 1 kisebb utcába, ahol 2 fiú sétált velük szemben.