Haza

4.fejezet

Nemsokára a repülőtérre értek. Egy Japánba tartó járatra váltottak jegyet. Az idő már fél 2 körül járt, és Jiraiya meglehetősen éhes volt.

-Hé, Michiyo, nem vagy éhes?

-A nevem July, és ja, kajás vagyok.

-Leetted magad valahol hogy kajás vagy?

-Ember...Ehhez most végképp nincs erőm...Kövess..-majd elindultak 1 gyorsétterem felé.

-Jé mi ez a kerek szendvics amit mindenki eszik??-csorgatta nyálát Jiraiya.

-Az, ami tönkreteszi az emésztőrendszeredet. De nyugodtan edd meg...

Krülbelül háromnegyed óra múlva végeztek az evéssel, Jiraiya meglehetősen kiábrándító kukkoló kitörései mellett. July-nak most végképp nem volt ehhez ereje, inkább csak a semmibe meredő tekintettel húzta vissza Jiraiyát a reptér kapujához.

A gép nemsokára felszállt, és July elaludt. Jiraiya elgondozott, nézve a lányt.

„Aham...egy alakváltoztató jutsu, te mindenre gondoltál Kurama....”

Julynak rémálma volt. Rengeted véres holttestet látott, sikítozó embereket, és 1 babát, akit pokrócba takarva menekítenek ki 1 tűzből.

Mire felébredt, a gép leszált Japánban.

-Ugye tudod, hogy a ninja favak, a külvilágtól elszigetelten élnek?

-Sejtettem...

-Szóval, Soha többé nem jöhetsz már ide...Remélem megérted.

-Teljességgel.

Jiraiya látta, hogy a lány úgy érzi, hogy neki már tejesen mindegy. Legalább nem kell vele annyit vesződnie, mint „egyes” tanítványaival. Lassan elérték a város szélét, majd egy erdőben folytatták útjukat. Jiraiya alkalmazott 1 jutsu-t, hogy eloszlassa az illúziókat, és egyéb óvintézkedéseket, amivel a ninják távol tartják az embereket innen.

-Figyelj July, eloszlatom az álcámat, kérlek ne ijedj majd meg, ha hirtelen 1 sármos férfit látsz majd magad mellett...

-Odanerohanjak...

-Hogy mondod? Khhmm.... Kai! - és Jiraiya ismét visszanyerte eredeti formáját. - És most te jössz! Fordult a lány felé.

-He? Haggyon már! Nekem nincs álcám!!

-Dehogynem! - Majd két ujját July homlokához nyomta, és már csak 1 füstfelhőt látott.

Mire eloszlott a füst, kirajzolódott a lány tényleges kiléte. Jiraiya pupillái összehúzódtak, gyorsan kezdte el venni a levegőt, és hirtelen éles szúrást érzett a gyomrában.

-Pont...mint....jaj.....

-Ennyire ronda vagyok??!! Akkor ne nézzen rám!

-Nem, egyáltalán nem erről van szó...csak....

-Akkor úgy vélem felesleges róla beszélni.- fordult el hideg tekintettel.

Jiraiya megpróbált felocsúdni a sokkból, ami érte, majd ismét nekifeszült a menetnek. Fél óra múlva elérték kapukat, amin át is mehettek. Az őrök gyorsan szemügyre vették a lányt, majd Jiraiyával gyors pillantást cseréltek.

-Ő lenne?...

-Igen.-majd efordultak és továbbmentek.

-Figyelj csak July....

-Igen?

-Az igazi neved Michiyo. Mostantól így fog szólítani mindenki, kérlek barátkozz meg vele.

-Mesés...Talán családnevem is van?

-Hát..ömm...majd még elválik....

-Te tényleg tök flúgos vagy....

-Hirtelen már tegeződsz is?

-Csak próbálom oldani a feszültséget egy ilyen sármos férfi és 1 ilyen egyszerű lány között....

-HÁHÁ!