A földünkön lejátszódó természeti és éghajlati változások a ló ősét az erdős, bokros, zsombékos területekről kikényszeríttették a szabad sík pusztákra. Így szükségessé vált az éber figyelem, sőt időnként a gyors menekülés is. Évmilliók során a pliocénban élő Pliohippusokban már ösztönösen kialakult, hogy csak nagy csoportokba verődve biztonságos az életük. Magasságuk túlhaladta az egy métert, formájuk is alkalmazkodott a gyors mozgáshoz, lábuk megnyúlt, és már csak egyetlen ujjuknak patában formálódott vége érintette a talajt. A lovaknak ez a kialakulása a mai Észak-Amerika területén ment végbe, s onnan az akkor az azzal összefüggő Eurázsiába és Afrikába vándoroltak át. Két nagyarányú beáramlást feltételeznek a pliocén elején és a pleisztocénban. A pleisztocén végére már elkülöníthetők a valódi lovak, a tigrislovak, és a szamarak. |