5.rész

 

És anyu volt az…… Ugyanis 6 óra volt. :/

-Szia… Hol vagy?

-Egy fél óra és otthon vagyunk. Beszélnünk kéne.

-Mi az, hogy vagyunk? Mi a baj?

-Nem…… Majd ha hazaértünk, elmondjuk…

-Oké, szia

-Szia.

Letettem, és vettem egy nagy levegőt. Féltem, hogy anya mit fog mondani Dave-re.

-Mi az? Mi a baj?- kérdezte David

-Hát anyu volt az. Beszélni kéne vele rólunk. :/ Egy kicsit félek, hogy mit reagál majd.

-Huh. Én később gondoltam vele beszélni, de éntőlem lehet most is.

-Oké. Fél óra múlva otthon kell lennem. De figyu… Ne vedd magadra, ha valami olyasmit mond, ami nem igazán jó. Meg egyébként sem nagyon bír a kinézeted alapján.. :( Bocsi… Az a lényeg, hogy szeretelek!!!

-Nem baj… De én is téged :)

-Az a lényeg. :)  Egy bő negyed óránk van még.

-Az jó…. Énekelsz még egy számot, légyszíííí??- nézett rám cukin (L)

-Ha kapok egy puszit, igen.

-Oh. Már zsarolsz is? xD

-Hát… muszáj. xD

-Nem is… Nah jó, kapsz… Nem is egyet. xD

-Óóó, én benne vagyok. x) Nah melyiket énekeljem?

-Mondjuk aaaa…. az Untitled-et mégegyszer, annyira tetszik, ha te éneled. :)

-Oh köszi. Akkor éneklem :), de utána mennünk kell. :(

-Oké…. Akkor gyerünk…- szólt a fiúkhoz. És elkezdtük. David rám mosolygott. De én valamiért nem bírtam visszamosolyogni. Inkább valamiért elkezdtem sírni. Nem tudtam miért. A végén, mikor abbahagytuk, Ritalin eldobta a gitárját és gyorsan odaszaladt hozzám. Megölelt, magához szorított, megpuszilta a nyakam és a fülembe súgta.

-Mi a baj? Miért vagy szomorú?

-Nem tudom. Félek…

-Ott leszek veled. Ha nagyon kiborul, aludj ott nálam. Annak örülnék a legjobban, mármint annak, ha it aludnál.

-Oké, köszi. Ez kedves.

-Igazán nincs mit. Ez a legkevesebb. :)

- :) Köszi. De sajnos mennünk kéne.-  elbúcsúztunk a fiúktól és elindultunk. 5 perc múlva otthon is voltunk, fél 7 volt.

Anyu nyugodtnak látszott. Leültünk a konyhaasztalhoz.

-Figyu anyu. El kell mondanunk valamit!

-Mit? :) – mosolygott, de nem tudom miért.

-Hát.. Gondolom tudod ki ő!- mutattam Dave-re

-Igen… Ő egy..

-Igen, tudom mit gondolsz róla!- szakítottam félbe, ugyanis anyu ránézésre „meg tudja állapítani” hogy ki melyik nemhez vonzódik. :S – De most nem is az a lényeg. Hanem, hogy ő az új tanár a suliban.

-De hát ő nem a Simple plan-ben játszik?

-De, de most nem is az a lényeg… hanem, hogy… járunk…

-Hogy mi???? Hát hány éves???

-Nem mindegy?? Az a lényeg, hogy szeretjük egymást!!!

-Pff. De mégis??

-Huszom éves.

-Huszon mennyi?

-Nem mindegy?

-Gondolom közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz.

-Nem! Kb. a felénél van! De nem tehetek mást. Szeretjük egymást, és kész. Ha ne tetszik, el is küldhetsz.

-Nem akarlak elküldeni. De azt tudd, hogy nem nagyon örülök ennek.

-Azt tudom. De figyi. Mostanában később fogok hazaérni. Olyan 10 körül.

-És a tanulás?

-Jajj anyu. Szoktam tanulni. Fogok is. Főként, hogy ő is tanár mostmár.- mutattam Dave-re

-Jólvan. De ha nagy rontást látok a jegyeiden… akkor nem tudom mit csinálok veled/veletek.

-Oké, oké. És köszi.

-Köszönjük. – mondta Ritalin is

-Akkor mi most még elmegyünk egy kicsit. Jó?

-Jó, de mikor jössz?

-Most 7 óra. 9-re itthon vagyok. Jó?

-Jó, de addig hol lesztek?

-Itt lekik nem messze Dave. Szerintem ott. Igaz?

-Igen. :) -Dave