LOVAGLÁSFILOZÓFIAI LECKÉK, avagy LOVAGLÁS(ról) MÁSKÉPP... No.15
Mottó: "Az igazság szadizmus, szalonképes formában"
Félelem nélkül

Jobb félni, mint megijedni! - tartja a mondás. Én pedig azt mondom: se nem félni, se nem megijedni nem szabad, és mindenképp sürgősen le kell küzdeni, ha észleljük magunkban, még írmagja sem maradhat félelemnek-ijedtségnek!

A ló hiperszenzibilis állat (mondtam már?!?) azaz nagyon érzékeny. Rögvest megérzi a félelmet, és aszongya: hú, a mindenségit, nagy lehet a gáz, ha a gazdi/lovas itt fölibem a hátamon ennyire parázik....! Nosza iziben, üstöllést, de azonnal rohanvást meneküljünk! És rögvest így is lesz! Kitör a pánik, esztelen kapkodás, hebehurgya ugrálás, futkosás, összevisszaság, vészreakciók! Minden, amitől csak a bizonytalan, nem kellően magabiztos, önbizalomhiányos lovas tart. Valóban nagy a veszély, hatalmas a kockázat, ha a ló magához tudja ragadni a vezénylést, kezdeményezést és ez ellen nem tudunk semmit tenni hathatósan, nem tudjuk megakadályozni, megszüntetni, visszaszerezni a szuverén befolyást.

Szerény becslés szerint is egy ló kb.400 kg. Egy felnőtt ember tömege akár 50-110 kg között is ingadozhat, de nem nagyon csalunk, ha túlzott nagyvonalúsággal akár 80 kg átlagot veszünk. Sok esetben csak gyerek a lovas, aki esetében 40 kg-mal számolhatunk. Ez min. 5,de akár 10-szeres fölényt jelent. Az ember szuperpéldányai, a súlyemelők csúcsteljesítménye is max. a testtömeg 2-2,5-szereséig terjed. Milyen esélye lehet akkor a lovasnak fizikailag ekkora túlerőben/fölényben lévő állattal szemben?!? Nyílván semmi, ha pusztán a fizikai oldalt nézzük! Ahogy egy autó is több mázsa, mégis egy gyerek is könnyen elvezeti, ha tudja, hogy kezelje. Kivéve persze, ha megijed, leblokkol, félelme gátolja a cselekvésben.

Mindebből világosan kitűnik és vitathatatlan, hogy a lovas számára mindennél fontosabb önuralmának megőrzése. Önfegyelme révén, ha meg is retten átmenetileg, nyugalmat erőltethet magára. Nyugodt ember képes csak tiszta fejjel mérlegelni és választani a megoldások közül a megfelelő reakciót.

Lovunk el is várja ezt tőlünk! A jó példa ragadós! Hát még a rossz! - mondanánk erre...:-))) No igen! Well, ahogy az angol mondja - ezért is fontos a korrekt, precíz technika megtanulása. Ha az ember alaposan megtanulja, esetünkben kitartóan, megalkuvást nem ismerve tökéletesen begyakorolja a segítségadásokat (röviden: lovagol!), az "úgymond" vérévé válik, föltétlen reflex, mely vészhelyzetben is működik, szinte akaratunktól független. "Beugrik" a szükséges, helyes megoldás.

A lovaglás "veszélyes üzem", ennek megfelelően óvintézkedéseket kell tennünk. A legkézenfekvőbb, ha tisztességesen, igényesen, megfelelő mértékben megtanulunk lovagolni. Ja, hogy ez viszontagságos, nehéz és rögös út?!? Na bumm! Viszont lényegesen több garanciát nyújt, annál, amit a legtöbben kézenfekvő módon(bár hibásan!)választanak: vesznek ezt, vesznek azt, sisakot, hátvédőt, ilyen védőt, olyan biztosítót. A lóra minden kegyszert fölraknak, ami csak(reményeik szerint!) fokozza hatékonyságukat, gátolja a lovat teljes szabadságában-aktivitásában-erejében ("fékezett habzásúvá" teszik). És hihetetlen módon elálmélkodnak, ha nincs meg a várt eredmény!

Sapienti sat! Aki már átélt kritikus helyzetet lovon, tudja miről beszélek, aki még nem, az viszont vésse az eszébe, előbb-utóbb sor kerül rá!

Kívánom, hogy szerencsésen megússza...