LOVAGLÁSFILOZÓFIAI LECKÉK, avagy LOVAGLÁS(ról) MÁSKÉPP... No.13
Mottó: "Az igazság szadizmus, szalonképes formában"
Tudsz-e lovagolni...

Szándéka szerint mindenki meg akar "tanulni" lovagolni, de senki sem akar TANULNI a tanulás rögös úton való végigküszködésként értelmezve! Márpedig ez a dolog lényege!

A tudást nem csöpögtetik tölcséren a fejekbe, csakis eltökélt, kitartó gyakorlás, céltudatos, következetes munka hozhatja el. A legtöbb lovas azt gondolja, az elhatározás önmagában bőven elegendő. Az, hogy még föl is ül a lóra, fölkér (fizet) egy oktatót, már messze túl szárnyalja a kívánalmakat. Meg se fordul a fejükben, hogy ezek csak az eredményes munka kiindulási föltételei, és a tényleges siker egyedül a saját hozzáállásukon, elvégzett munkájukon múlik.

Hogy a tudás önmagában, tökéletesítés nélkül, állandó csiszolás, finomítás, pontosítás nélkül csak eseti siker, nem pediglen tartósnak és mindenkor érvényesnek, működőnek bizonyuló készség. Azt, hogy éppen most és éppen itt, egy adott szituációban valamit sikerült kiviteleznem egy bizonyos lovon, még nem bizonyítja a tudásomat. Majd, ha ugyanezt tetszőlegesen megváltoztatott paraméterek, környezeti hatások, stb. esetén is szuverén módon reprodukálni tudom(képes vagyok megismételni)tetszés szerinti számban, akkor elfogadhatjuk, hogy ez készség szintű tudás: tudunk lovagolni.

Bár, egy "igazi" lovas, sose mondja azt, hogy ő tud lovagolni. Én azt szoktam válaszolni a tudásomat firtató kérdéskre, hogy "tanulok lovagolni" vagy "szoktam lóra/lovon ülni"... :-)))

Említettem már, hogy a lovastudás grafikonja az ún. telítési görbe?! A koordinátarendszer vízszintes tengelyén az idő, függőlegesen az elért színvonal% szerepel. A görbe kezdeti szakaszán kis idő alatt is nagy, ugrásszerű a fejlődés, javulás. Ahogy telik az idő egyre inkább csökken a fejlődés mértéke, végül nagyon hosszú idő alatt is csak igen kis javulás (növekedés) érhető el. A legszebb az egészben az, hogy a 100 % pedig egyenesen elérhetetlen! Az csak egy határérérték, ami végtelenül megközelíthető (végtelen hosszú idő alatt :-)! A görbe vizuálisan tehát úgy fest, hogy a kezdeti szakaszban meredeken tör fölfelé csaknem egyenesnek tűnve, aztán egy erős kanyart véve látszólag csaknem vízszintessé simul.

Ismétlem, ez a tanulás, a képzés, a tudás varázsa lovaglás esetén számomra. Soha nem veszhet ki a kecsegtető remény: még egy kicsit javulni, tökéletesedni...Mélyebben, árnyaltabban látni a lényeget, egyre jobban leegyszerüsíteni a problémákat, közelebb a tökleteshez! És még mindig van előttünk egy újabb lépcsőfok, még egy újabb hegyorom, amire fölhágva a "kilátás" még messzibb, a perspektíva újabb távlatokat nyit, a látvány még lélegzetelállítóbban szebb...

Sapienti sat! Gyorsan elfojtom magam mint alanyi költőt... :-))) Legközelebb visszatérek a racionalitás talajára