Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy.
Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, én már akkor éreztem, meghalok érted.

Ha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor csendben rád hajolnék.
Füledbe súgnám altató mesémet, elmondanám százszor, mennyire szeretlek.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor.
Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet.
Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet,
és az álmunk soha nem érne véget.

Egy gyöngéd ölelés elfeledtet mindent.
Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset.
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem örökre tehozzád láncol.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.

Szeretlek édes szeretlek tégedet, szeretni foglak amíg csak létezem.
Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész.

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád,
hogy csak rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit én most érzek,
megtudnád te akkor, hogy szeretlek téged.

Ha álmodom, nem tudom mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom
mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek,
csak azt remélem, ott veled leszek.

Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne,
elküldeném neked a tengert.

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked,
nélküled nem érdemes élni.