16. fejezet

Az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Megbeszélték, hogy egyelőre hanyagolják a Harry-témát, úgysem lehet most a fiúval beszélni, amíg ilyen állapotban van. Ron azt mondta, még sosem látta ilyen dühösnek barátját.
- Mikor hazaértem este a munkából - mesélte Hermione konyhájában ülve két nappal az ominózus események után - Ott feküdt a kanapén és teljesen el volt ázva. Megivott egy fél üveg Lángnyelv Whiskeyt.

Ron megcsóválta vörös üstökét. Perselus az ajtófélfának dőlve hallgatta a beszámolót és magában újra és újra felpofozta Pottert. De nem szólt egy szót sem. Hagyta, hogy Hermione beszéljen.
- Szerinted elmenjek hozzá és próbáljak meg valamit… mondani neki? - kérdezte óvatosan. Ron a fejét ingatta.
- Semmi értelme. Én is megpróbáltam… Talán - nézett fel a lányra - az esküvőn! Igen, ez az! Ott mindenki békésebb hangulatban lesz és Harry sem mer majd patáliát csapni.
- Nem is tudom - tűnődött Hermione.

Az esküvő azon a hétvégén volt esedékes, az Odúban hatalmas volt a sürgés-forgás, még Hermione is szabadságot vett ki csütörtöktől, hogy segíthessen Mrs. Weasleynek, Tonksnak, Fleurnek és Lunának.
Csend telepedett közéjük. Perselus magában dühöngött. Ez az ostoba Potter! Mi a fenéért nem tud úgy viselkedni, mint egy normális ember? Mindenki napirendre tudott térni az ügy felett, csak ő nem. Nem, mert ő a kis áldozat, a meg-nem-értett hős, akin mindenki átgázol… Piha! Végül Ron nagyot sóhajtva felkelt és elköszönt.

Hermione miután kikísérte a fiút, lerogyott a nappaliban a kanapéra a férfi mellé és a vállára hajtotta a fejét.
- Lehet ez még ennél is bonyolultabb? - kérdezte kétségbeesetten.
- Persze - felelte lakonikusan Perselus. - Mindig lehet bonyolultabb.
És lett is.

- Mi ez a szag? - kérdezte Hermione fintorogva, ahogy szerda reggel a konyhába indult, de megtorpant a küszöbön. Perselus felnézett az újságjából.
- Neked is szép jó reggelt, angyalom - mosolygott a lányra egy cseppet gúnyosan. - Nem tudom, mire gondolsz, csak kávét főztem, de annak… hmm… pont jó az illata.

Hermione újra beleszimatolt a levegőbe. Nem kellett volna. Szája elé kapta a kezét és kirohant a fürdőszobába. Még éppen annyi ideje volt, hogy egy gyors nonverbális bűbájjal bezárja maga mögött az ajtót, aztán térdre rogyott a WC előtt. Nem akarta, hogy Perselus így lássa. Remegő kézzel nyitotta meg a csapot. Halk kopogást hallott.

- Minden rendben?
- Persze - igyekezett vidáman és nemtörődöm hangon beszélni. - Úgy tűnik, elrontottam valamivel a gyomromat.

Két perc múlva mosolyogva lépett ki a fürdőből. Perselus úgy tűnt, megunta az ajtó előtt ácsorgást és visszament a konyhába.
- Pirítóst? - kérdezte a férfi a belépő Hermionétól.
A lány újra megérezte azt az émelyítő szagot - ami biztosan nem kávé volt, hiszen ő imádja a kávét! -, sarkon fordult és újra a fürdőbe szaladt.

Mi a fene ez? - kérdezte magától mérgesen, a hideg csempén elterülve. Aztán, mint akibe villám csapott, úgy ült fel. Nem… az nem lehet…
- Hermione? - torokköszörülés. - Nem akarlak megzavarni semmiben, de nekem mennem kell. Tudod, ma találkozom a szerkesztővel. Jól vagy?
- Igen, menj csak - mondta gépiesen a lány. - Nincs semmi bajom.
- Rendben, szia.
- Szia.

Hermione Granger még mindig a kádnak vetve hátát ült a hideg csempén és csak nézett maga elé. Nem hiába volt anno a Roxfort évfolyamelsője, prefektus, iskolaelső, 12 RAVASZ birtokosa… azonnal levonta a következtetéseket a jelekből. Számolni kezdett. Megrázta a fejét. Újraszámolta. Lehunyta a szemét és nagy levegőt vett. Nyugi.

Feltápászkodott a földről, megmosta az arcát és hatalmas lelki nyugalommal felöltözött. Küldött egy baglyot a Minisztériumba, hogy a szabadságát mégis csak egy nappal korábban kezdené meg. Sürgős dolog jött közbe. De még milyen sürgős.

Tíz perc múlva már a Grimmauld tér 12. szám előtt ácsorgott és türelmetlenül várta, hogy nyíljon az ajtó.
- Hermione! - üdvözölte kissé meglepetten barátnőjét Tonks. - Hát te? Nem úgy volt, hogy csak holnaptól…
- Azt hiszem, terhes vagyok.

Tonks egy percig csak nézett Hermionéra, a lány szerint igen buta arckifejezéssel, aztán karon fogta és behúzta a házba.
- Mi? - ez volt a legtöbb, amit ebben a helyzetben ki tudott nyögni. Hermione bólintott. Ekkor Remus jelent meg a lépcső tetején.
- Hermione! Micsoda meglepetés - a lányok felmosolyogtak rá. - Mennem kell dolgozni, de este jövök.
Nem vett észre semmit. Megcsókolta Tonksot magához vette kopott irattartóját és kilépett az ajtón.

Tonks Hermionéhoz fordult.
- Mégis… hogy? És…
- Fogalmam sincs - kicsit elpirult. - Mármint, persze, tudom… de… jaj, Tonks, mi lesz most?
A fiatal nő az ajkába harapott.
- Elmondtad neki?
- Dehogy - felelte ijedten Hermione. - Úgy értem… még egyáltalán nem biztos.
Tonks szúrósan nézett barátnőjére.
- Hermione, mindketten tudjuk, hogy te csak akkor mondanál ilyet, ha teljesen biztos lennél a dologban.
Hermione belátta, hogy ez igaz. Tonks bevezette a szalonba és leült mellé a pamlagra.
- Annyira félek, hogy mit fog reagálni - suttogta Hermione.
- Beszéltetek már a dologról?
- Igen - fintorodott el az emlékre a lány. - Eléggé… rosszul fogadta, hogy egyszer apa lehet, de végül megbékélt. Úgy-ahogy. De azóta sem beszéltünk róla. Szerintem el is felejtette már. Persze… egyszer majd akartam gyereket, de ez így olyan…
- Váratlan.
- Az.

Egyszerre sóhajtottak fel, aztán kitört belőlük a nevetés. Mikor megnyugodtak egy kicsit, Tonks csillogó szemekkel nézett a lányra.
- De azért örülsz?
- Hát - merengett el Hermione. - Ezen még nem is gondolkoztam. De azt hiszem, igen. Persze. Csak tartok a beszélgetéstől Perselussal.
Tonks eltűnődött. Egy perc múlva felragyogott az arca.
- Eszembe jutott valami!
- Ne kímélj - sóhajtott fel Hermione, Tonks türelmetlenül legyintett.
- Mondd el neki szombaton. Az esküvőn - barátnője kétkedő arcát látva folytatta. - Olyankor mindenki romantikus hangulatban van, nem?
- Talán - mondta nem túl nagy meggyőződéssel Hermione.

Újra elhallgattak.
- Nem akarsz velem jönni Mollyékhoz? Éppen oda készültem - szólalt meg nagysokára Tonks.
- De, szívesen - felelte halvány mosollyal Hermione. - A munka most jót fog tenni. Addig sem gondolok erre az egész zűrzavarra. Harry, most meg ez…
Tonks részvéttel tekintett barátnőjére.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.

És Hermione remélte, hogy tényleg minden megoldódik. Az esküvőkön úgyis tényleg mindenki romantikus és talán megbocsátó hangulatban van…