Piton hirtelen el se hitte, hogy ezt a gondolatot az ő agya szülte, de be kellett látnia, hogy mégis. Majd arra gondolt, hogy az igazgató tévedésből (vagy készakarva) hozzákevert valamilyen tudatmódosítót vagy mugli drogot a Felix Felicis-hez, de ez sem tűnt hihető kifogásnak. Végül észrevétlenül körbenézett, hátha valaki titkon Imperius átkot szórt rá, de nem volt szerencséje, senki sem volt a környéken, aki pálcát szegezett volna rá.

Ezek szerint szembe kell néznie a ténnyel, hogy ő Perselus Piton, a Roxfort bájitaltan professzora finoman szólva közelebbi ismeretségbe szeretne kerülni egy diáklánnyal, méghozzá mind közül azzal az eggyel, aki oly könnyedén képes felborzolni az idegeit legapróbb tettével vagy akár egyetlen mondatával, mint soha senki. Most vagy hirtelen megőrült, vagy ez az átkozott bájital előhozta legönpusztítóbb, legmazochistább vágyálmát, amiről eddig még ő maga sem tudott. Most mi tévő legyen? Mégsem kezdhet ki csak úgy a kis eminens Hermione Grangerrel, bármennyire is erre ösztökéli a Felix Felicis, mert akkor nemhogy esélye se lesz a sötét varázslatok kivédése állásra, de még új munkahely után is nézhet, mert Dumbledore úgy kirúgja, hogy a lába sem éri a földet. És még ezt nevezik szerencsés napnak…

Lopva a lány felé pillantott, hogy észrevétlenül alaposabban szemügyre vegye. Az igaz, hogy már korábban is feltűnt neki, hogy a lány immár fiatal nővé érett, méghozzá meglehetősen csinossá. Régebben kusza barna haja mára selymes hullámokba szelídült, őzikeszemei korát meghazudtoló intelligenciát és megfontoltságot tükröztek, karcsú alakja pedig tökéletessé tette az összhatást. Most hogy így belegondolt az idei tanévben többször is rajtafelejtette a szemét a lányon.

McGalagony érkezése rántotta vissza a valóságba, aki épp akkor ült le mellé reggelizni. Piton biztos volt benne, hogy a professzorasszony élve felkoncolná, a maradványait pedig megetetné Hagrid szurcsókjaival, ha tudná, hogy miről fantáziált az előbb. Magában vadul átkozódva már ezerszer megbánta, hogy lejött a nagyterembe ma reggel. Legkevésbé sem akart beszélgetésbe elegyedni McGalagonnyal, ezért gyorsan megitta kávéja maradékát, és már menni készült, amikor a nő megszólította.

- Perselus, korábban már említettem, hogy a hetedéveseknek a fontosabb tantárgyakhoz szakköröket szervezünk, hogy az önként jelentkezők tovább bővíthessék a tudásukat. Bájitaltanra eddig Ms. Granger jelentkezett. Megkérem, hogy keressen fel ma ebéd után, ha ráérsz, hogy megbeszéljétek a részleteket.

Piton szinte érezte, ahogy a csapda ajtaja becsukódik mögötte. Eldöntötte, hogy amennyire lehetséges elkerüli ma Grangert, hogy ne történjen semmilyen katasztrófa, erre most McGalagony azzal jön, hogy tartson neki szakkört. Kettesben a lánnyal egy üres szobában… Így aztán biztosan nem fogja tudni megakadályozni, hogy a Felix Felicis hatása alatt elkövesse élete legnagyobb hibáját. Vérben forgó szemekkel morgott valamit McGalagonynak, amit éppen úgy lehetett nemnek venni, mint igennek, majd suhogó talárral kiviharzott a nagyteremből.

Később, mikor első óráján már felírta az aznapi bájital receptjét a táblára, és kiadta az instrukciókat, magában megkönnyebbülten felsóhajtott. A diákok meglepően jól dolgoztak ma, eddig még nem volt egy baleset vagy elrontott bájital sem, aminek Piton kifejezetten örült, mert így legalább jobban tudott arra koncentrálni, hogy problémájára mielőbb megoldást találjon.

Dumbledore-ral mindenképpen beszélnie kell az óra után a sötét varázslatok kivédése állás miatt, de a Grangerrel kapcsolatos dolgokról hallgatnia kell, még akkor is, ha esetleg az igazgató tudna segíteni, mert az nem lenne a legjobb ajánlólevél az állás betöltésére. Amikor ebéd után a lány felkeresi, legjobb lesz, ha elküldi egy egyszerű kifogással, és megbeszéli vele, hogy jöjjön holnap vissza. Ennek az elhatározásnak csak egy buktatója volt: a Felix Felicis. Remélte, hogy az átkozott bájital engedni fogja, hogy azt tegye, amit eltervezett, különben jelenleg is eléggé szorult helyzete csak tovább fog romlani.

Hogy kiverje a fejéből a kellemetlen gondolatokat, tett egy sétát a teremben, hogy megnézze, mire jutottak a diákok. Meglepődve állapította meg, hogy az összes bájital tűrhetően sikerült, és akadt néhány igazán jó is. Biztos volt benne, hogy ez is a Felix Felicis hatása. Eljátszott a gondolattal, hogy mennyivel könnyebb dolga lenne, ha a jövőben az összes órája előtt inna egy kicsit a bájitalból, de sajnos ez lehetetlen, mert ennek a bájitalnak a sűrű fogyasztása függést okozhat. Ráadásul azok az órák, ahol Granger is részt vesz, biztosan botrányba fulladnának…

Az óra végén kénytelen-kelletlen odavetett néhány barátságtalan, de dicsérő szót a diákoknak, akiket ezzel sikerült halálra rémítenie. Ezért megeresztett néhány meglehetősen rosszindulatú kijelentést is, természetesen tiszta szívjóságból, hogy szegény gyerekek ne távozzanak már ennyire ijedten az órájáról. Majd suhogó talárral elsietett az igazgatói iroda felé.

Az igazgató éppen citromszörpöt ivott, mikor Piton belépett az irodájába. Egy ideig némán vizslatva nézte a fiatalabb férfit, mintha azt akarná megállapítani, hogy milyen volt eddig a napja, de az is lehet, hogy csak simán elbambult, hiszen már bennjárt a korban. Pár perc kínos csend után, mialatt a bájitalok mestere azon elmélkedett, hogy milyen mérget keverjen Dumbledore következő születésnapjára ajándék gyanánt, az igazgató végre abbahagyta a néma bámulást, Piton legnagyobb örömére, aki már kezdte magát kínosan érezni.

- Minek köszönhetem a látogatást, Perselus? Csak nincs összefüggésben Mr. Delany felmondásával?

Bármennyire is szenilisnek látszik az öreg, azért még nem teljesen hülye, állapította meg csodálkozva a bájitaltanár. Mindig is szörnyen kellemetlennek találta az igazgató sűrűn váltakozó, hol gyermekded, hol nagyon is éleslátó kijelentéseit.

- Kedves Albus, rátapintott a lényegre. A megüresedett sötét varázslatok kivédése állás miatt jöttem.

- Gondoltam, hogy a te állsz Mr. Delany felmondása mögött – sóhajtott fel az igazgató.

- Ugyan-ugyan, Dumbledore, ne vegye annyira a szívére Delany felmondását. Egyszerűen nem volt alkalmas a posztra...

- Perselus, te is tudod, hogy te sem vagy a legalkalmasabb jelölt. Mit szólnának a szülök, ha megtudnák, hogy egy exhalálfaló tanítja a gyerekeiket a sötét varázslatok kivédésére.

- Az elején biztosan ki lennének akadva, de végül belátnák, hogy épp ezért én első kézből tudom a legtöbb sötét varázslatot és a védekezést is ellenük, vagyis nálam jobban senki sem tudja erre megtanítani a gyerekeiket. Persze rá kell őket vezetni, hogy ezt felismerjék, de Dumbledore, maga ezzel mindig is könnyen boldogult, most is el fogja tudni intézni.

- Nem, Perselus, ezt én még mindig nem tartom jó ötletnek. Nem hiszem, hogy ez az álláscsere a javadat szolgálná.

Piton érezte, itt az ideje, hogy bevesse az aduászt.

- De Dumbledore, gondoljon bele, én most a Felix Felicis hatása alatt cselekszem, tehát minden, amit el akarok érni, csak a javamat szolgálhatja, nem gondolja? Ha nem így lenne, nem sikerült volna olyan könnyen meggyőznöm Delanyt, hogy mondjon fel. Másrészről – nézett ravaszul az igazgatóra - nem fog tudni egykönnyen másik tanárt találni a tanév kellős közepén…

Piton örömmel állapította meg, hogy erre már az igazgató sem tud mit mondani. Próbálta elnyomni a kaján vigyort, ami egyre inkább kikívánkozott belőle, de erőfeszítései ellenére szájszöglete akaratlanul is felfele kunkorodott.

- Rendben van, Perselus, beleegyezek, hogy te tanítsd a sötét varázslatok kivédését. De lenne egy feltételem...

- Mi lenne az, igazgató úr? – Piton a kezdeti öröm után kezdte sejteni, hogy lesz itt még valami probléma.

- Találj magad helyett valakit, aki megfelelően tudná tanítani a bájitaltant. Miután ez megtörtént, elkezdheted a sötét varázslatok kivédését tanítani, addig viszont ideiglenesen én fogom tartani az órákat. – A bájitalok mestere alaposan elképedt hallva a feltételt. Tehát az igazgató győzi le őt a saját fegyverével és nem fordítva, ahogyan azt először hitte.

- De Dumbledore, ahogy már említettem, tanév közben szinte lehetetlen szabad tanárt találni. Így akar távol tartani az állástól?

- Ugyan-ugyan fiam, bízom a képességeidben. Biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni a megfelelő embert.

A döbbenettől és a méregtől ideiglenesen megnémult Piton aznap már másodszor lett szelíd erőszakkal kiterelve az igazgatói irodából, és még csak délelőtt volt…