Tatám emlékére

Nem szenvedsz a fájdalomtól,

sem pedig a fulladástól.

Mostmár semmi sem fáj neked,

mert végleg itt hagytál minket.

De nekünk hiányzol nagyon,

ezt eltitkolni nem tudom.

Hisz, minden rád emlékeztet,

és én nagyon szerettelek.

Mindenkivel kedves voltál,

senkire se haragudtál.

nem figyeltél a pletykára,

kizárólag a versmondásra.

Amíg tudtál segítettél,

a kiskertbe is kertészkedtél.

Öntözted a növényeket,

leszedted a gyümölcsöket.

Egy ideje legyöngültél,

mert szinte semmit sem ettél.

Ezért nem törődtél mással,

kizárólag az alvással.

Mikor a kórházba kerültél,

reménykedtünk, hogy hazajössz még.

Pedig akkor már éreztük,

hogy soha többé nem láthatunk.

Ezt megpróbáltuk letagadni,

és magunknak se bevallani.

De te, már akkor érezted,

hogy az életedet befejezted.

Mikor a kórházba megláttunk,

éreztük, hogy el kell búcsúznunk.

De ez a búcsú már végleges,

mert sohasem láthatunk tégedet.