Vámpírok! Vajon hány író fantáziáját lobbantották már teremtő lángra az éjszaka vérszomjas ragadozói? És hány olvasó vett már kézbe vámpírokról szóló könyvet borzongással vegyes kíváncsisággal? Mintha csak az emberiség kollektív tudattalanjába ivódott volna bele, úgy bukkan fel újra és újra az irodalomban évszázadok óta a vérszívó gonosz képe.

Vérszívó gonosz? Vagy talán egyszerű ragadozó, akinek – állatvilágbeli húsevő sorstársaival ellentétben – megadatott a tudatosság, és ezzel együtt a gyötrő felismerés is: gyilkolnia kell, ha élni akar?

      Ezeket a könyveket igen sok szinten lehet olvasni és értelmezni.

      Anne O’Brien Rice 1941. október 4-én született New Orleansban. Amikor tizenöt évesen elveszítette édesanyját, a család elköltözött a városból. Rice számos helyen élt ezt követően, többek között San Franciscóban is, míg végül 1989-ben végleg vissza nem telepedett New Orleansba. A déli városból kiinduló, és végül oda visszatérő életút folyamán az írónővel sok minden történt: 1961-ben férjhez ment Stan Rice-hoz, a költőhöz; 1972-ben elveszítette leukémiában szenvedő 6 éves kislányát; leánya betegségének diagnosztizálásától az alkohol rabja volt egészen 1977-ig, míg újra terhes nem lett; 1978-ban megszületett fia, Christopher… Szülővárosának íze és hangulata, San Francisco nyüzsgése, életének élményei állandóan ott dolgoznak Rice tudatalattijában, és igen gyakran regényformáló erőként törnek felszínre.

      A Vámpírkrónikák csírája egy novella volt, mely az Interjú a vámpírral címet viselte, és mely 1969-ben született meg. Az írónő a novellát több alkalommal átírta, míg végül 1973-ban, egy újabb átdolgozás során rá nem döbbent, hogy a történet regénnyé nőtte ki magát. A könyv több kiadónál történő házalása után végül 1976-ban látott napvilágot Interjú a vámpírral címmel. A regény nagy példányszámban fogyott, és évek múltán sem tűnt el a könyvesboltok polcairól. Rice már a kiadáskor tudta, hogy folytatást akar írni, de a második rész kilenc évig váratott magára. Eközben az írónő számos más regényt írt: The Feast of All Saints (1979), Cry to Heaven (1982), The Claiming of Sleeping Beauty (1983), Beauty’s Punishment (1984), Exit to Eden (1985), Beauty’s Release (1985). Végül 1985-ben a könyvesboltokba került a Vámpírkrónikák második része, a Lestat, a vámpír is.

      Az Interjú a vámpírral-ban Anne Rice megpróbálta bemutatni, milyen lehet vámpírnak lenni. A regényt azonban mégsem szabad horrortörténetnek, vagy úgynevezett gótikus regénynek tekintenünk, hiszen a halandók vérének fogyasztása, a gyilkolás csupán a történet felszínét jelentik. A mélyben Rice mindvégig arról ír, hogy miként éli meg a halandó lélek a halhatatlanságot, ha ez megadatik neki. A halhatatlanság élményének bemutatásához a vámpír csak írói eszköz. Olyannyira az, hogy Rice szinte mindenben szakít a vámpírok ábrázolásának évszázados hagyományaival: vérszívót nem lehet elpusztítani a szívükbe szúrt karóval, nem félnek a feszülettől és a templomoktól, és létüknek csupán egyetlen – bár igen fontos – mozzanatát jelenti a vér ivása. Nem sablonos vámpírok tehát ezek a lények, hanem az író saját teremtményei, akiket Rice vámpírköntösbe bújtatott ugyan, de akikkel ugyanakkor azt csinál, amit akar, hogy mélyebb mondanivalóját előadhassa. Halhatatlan lényekről van szó, akik számára a halhatatlanságot a vámpírlét adja meg. Létrejöttükhöz egy másik vámpír vérének fogyasztása szükséges, melynek hatására testük külsőleg és belsőleg egyaránt bizonyos változásokon megy át. Ezen szervezeti módosulásoknak köszönhetően, a vámpír teste rendkívül ellenállóvá és erőssé válik, és igen kevés dolog marad, ami árthat neki; létrejön tehát egy halhatatlan lény, akiben azonban változatlanul emberi lélek lakozik.

      Anne Rice vámpírja az éjszaka gyermeke, aki a nappalt fénytől védett, biztonságos helyen tölti. Szürkülettől pirkadatig viszont elemében van, és vérre vadászik, mely elengedhetetlen a létezéséhez. Íme hát, egyike a kérdéseknek, melyet az írónő regényeiben megtámad: hogyan viselheti el egy értelmes, érző lélek, hogy ölnie (embert ölnie) kell saját életben maradásához? A felületes olvasó a regény mélyén rejlő dilemmát nem is fogja észrevenni, miközben megragad a történet horror-burkában. Aki azonban elgondolkodik, hogy milyen rugók mozgatják valójában ezt az igen könnyen rémtörténetnek minősíthető regényt, az a válaszokat is meg fogja találni az Interjú a vámpírral-ban.

      Az Interjú a vámpírral-nak és folytatásainak központi kérdése mégis a halhatatlanság. Hogyan éli meg egy emberi lélek a halhatatlanságot az őt körülvevő halandó világban? A válasz nehéz és sokféle. A vámpírok egy része csak egy ideig képes elviselni, hogy halandó szerettei, ismerősei egymás után mind elmúlnak mellette. Ahogy a vámpír egykori halandó életének kora lassan tovatűnik, és a világ a halandóság kapcsának hiányában egyre érthetetlenebbé válik számára, a vámpírok egy része önként vet véget életének. Az egyik ősi vámpír, Marius fogalmazza ezt meg leghelyénvalóbban: „A halhatatlanoknak nincs helye egy halandó világban.”

      Lehet-e, és ha igen, mi a célja a halhatatlanságnak? Anne Rice akár azt is kérdezhetné ezzel a lendülettel, hogy mi a célja az életnek. A Lestat, a vámpír egyik ősi vámpírja felfedi számunkra, hogy létezésük a véletlen műve, halhatatlanságuknak tehát nincs eredendő célja. Ugyanakkor pontosan ő, Marius az, aki keresett és talált is célt halhatatlan életének, és így az évezredek folyamán elkerülte azt a sorsot, mely a magányossá és érdektelenné vált, a pusztulást választó társaié lett. Az életet adó vér mellett Rice vámpírjai a halhatatlanságnak értelmet adó célt keresik az éjszakában.

      A filozofikus kérdésekre való válaszkeresés mellett Rice fokozatosan egy hihetetlenül összetett mítoszvilágot bont ki a szemünk előtt a Vámpírkrónikákban. Már a Lestat, a vámpír egy része is a vámpírok eredetének kutatása jegyében íródott, de a regény túlzottan hosszú és túl komplex lett volna, ha mindenre fényt derít. A halhatatlanok létrejöttének teljes történetéhez egy harmadik vámpírkrónikára volt szükség. Ez a kötet A kárhozottak királynője.

A könyv előkészítésekor (mely előkészítés egy része már a Lestat, a vámpír írása során is zajlott) Rice tudatalattija szinte kezelhetetlenül sok részletet dobott a felszínre. Olyan sokat, hogy az eredetileg A kárhozottak királynőjébe szánt események és személyek egy része új történeteket ihletett, és végül nem csupán e könyv született meg az író tollából, hanem A múmia, avagy Ramszesz, a kárhozott és A Mayfair-boszorkányok élete című regénysorozat is. A kárhozottak királynője tehát csomópont, hiszen az utóbb említett nem vámpírokról szóló regények ugyanabban a mitikus világban játszódnak, mint a Vámpírkrónikák.

      A kárhozottak királynője a halhatatlanságnak igazi történelmi perspektívát ad, ahogy felfedi a vámpírok születésének hatezer évvel ezelőtt, az egyiptomi Óbirodalom felemelkedése előtti korban lezajlott eseményeit. És ahogy a vámpírok újabb és újabb generációja az őket szülő kor hitvilágának megfelelően élni kezdi halhatatlan életét, a faj eredete lassan a múlt ködébe vész, és csak néhány ősöreg vámpír emlékszik már rá.

      A kárhozottak királynője kiadása után további vámpírkrónikák jelentek meg: 1992-ben a Testtolvaj meséje, 1995-ben a Memnoch, a sátán, 1998-ban az Armand, a vámpír, stb. (lásd lent!) Az már csak hab a tortán, hogy a krónikák mellett Anne Rice elindított egy új sorozatot is, az Új vámpírtörténetek-et. E ciklus kötetei a krónikáknál jóval kisebb lélegzetűek, és a kerettől eltekintve csak egy-egy vámpír életéről szólnak. Az Új vámpírtörténetekben két könyv jelent meg: 1998-ban a Pandora, majd 1999-ben a Vittorio, a vámpír.

      Most pedig itt az ideje, hogy túllépjünk egy időre a vámpírokon, és szemügyre vegyük Anne Rice víziójának más szereplőit is. A Lestat, a vámpír-ban Marius a halhatatlanok sorában említi Ramszeszt, az egykori fáraót is. Ő is egy a Millennium Gyermekei közül, de nem vámpír, és nem árt neki a napfény. Anne Rice eredetileg úgy tervezte, hogy A kárhozottak királynőjében Ramszesz is jelen lesz a Halhatatlanok Összejövetelén, és szerepet kap az Akasha elleni küzdelemben. Később azonban úgy döntött, a halhatatlanná vált fáraó megérdemli, hogy története egy önálló kötetben mondassék el. Ez a regény 1989-ben jelent meg. Magyarul 1999-ben látott napvilágot A múmia, avagy Ramszesz, a kárhozott címmel. Ramszesz tehát kimaradt a vámpírregényekből, de ugyanazon fiktív Anne Rice-i világ részének kell tekintenünk, mint a vámpírokat.

      Mint említettem, Rice mitikus világa akkor kezdett szárba szökkenni, amikor a vámpírok eredetét kereste A kárhozottak királynőjében. A pillanat a szellemek és a boszorkányok taglalásánál érhető tetten. Míg eddig a pontig „csak” vámpírok képviselték a természetfelettit Rice regényeiben (és természetfelettin azt kell értenünk, hogy igenis része a természetnek, de egzakt tudományos módszerekkel még megmagyarázhatatlan), most hirtelen boszorkányokkal és több-kevesebb anyagi szerkezettel bíró szellemekkel és kísértetekkel népesül be a halhatatlanok paranormális birodalma. A szerző szabályokkal és definíciókkal teszi működővé és logikussá a terebélyesedő víziót. Kiderül, hogy a vámpírfaj létrejötte egy szellem, Amel balul sikerült inkarnációs kísérletének eredménye.

      Pontosan Amel az, akinek nyomán Rice meg akart mintázni egy újabb szellemet, akinek azt a szerepet szánta, hogy majd a vámpírok segítségére lesz Akasha legyőzésében. Csakhogy ez az újabb szellem ugyanarra a sorsra jutott, mint előzőleg Ramszesz: olyannyira túlnőtt A kárhozottak királynője keretein, hogy Rice úgy döntött, ő is kap egy saját regényt, melyben kedvére kiélheti magát. Ez a regény lett az 1990-es A boszorkányok órája, melyben végül az írónő olyan mélyreható alapossággal tárta föl a szellemek és a boszorkányok létének mikéntjét, hogy a kötet ezer oldalnál is hosszabbra sikerült. Folytatása is íródott: 1993-ban a Lasher, 1994-ben pedig a Táltos. A három kötet a szellemvilág ábrázolásán túl megfest egy rendkívül érdekes, szeretetreméltó, intelligens fajt (illetve annak életben maradt, magányos jelenkori képviselőjét), magában foglal sok ősi kelta legendát a Brit-szigetekről, és végigkíséri egy boszorkánycsalád, a Mayfair-család történetét a tizenhetedik századtól napjainkig. Rice A Mayfair-boszorkányok élete címet adta a sorozatnak.

      A boszorkányok és a szellemek ugyanazoknak a törvényszerűségeknek engedelmeskednek mind a Vámpírkrónikákban, mind A Mayfair-boszorkányok életében. Nem ez azonban az egyedüli kapocs a két sorozat között. A Talamasca-szervezet mindkét sorozatban felbukkan. A Talamasca egyik, A kárhozottak királynőjéből már ismerős tagja szerepet kap a Mayfair-boszorkányok életének megfigyelésében.

      Ez a fajta kapcsolat valami olyan konvergenciát jelent a Vámpírkrónikák és a Mayfair-kötetek között, mely megdöbbentő kinyilatkoztatásban kell, hogy kicsúcsosodjék: a Vámpírkrónikák hetedik kötete a Merrick, melynek főszereplője… egy Mayfair-leszaármazott!

      Végezetül említést kell tennünk még egy kötetről, mely – ha akarjuk – beilleszthető Anne Rice vámpírjainak, szellemeinek és boszorkányainak természetfeletti világába. A kötet a Servant of the Bones címet viseli, és 1996-ban jelent meg. Magyarul 2000 őszén került a könyvesboltokba A csontok szolgálója címmel. Anélkül, hogy bármit elárulnék a Memnoch, a sátán történetéből elmondható, hogy van a regényben egy helyszín, a holt lelkek szférája, melynek leírása teljes egészében megfelel A csontok szolgálójában szintén megtalálható, azonos helyszínnek.

      Anne Rice természetfeletti világa 18 összefüggő történetből ismerhető meg. Ha rendszert szeretnénk találni ebben az életműben, akkor ehhez kétféle módon foghatunk hozzá.

      Az egyik a kézenfekvő módszer: a műveket témájuk szerint vesszük szemügyre, és elolvassuk először az egyik sorozatot, majd a másik regényfolyamot, végül pedig a sorozatba nem illeszthető további könyveket. Ezzel a kézenfekvő módszerrel azonban nehezen észlelhető az a csodálatos egymásba fonódás, melynek csupán egyetlen példája, amikor a Merrick-ben vámpírok kötnek ismeretséget a boszorkányoktól hemzsegő Mayfair család egyik tagjával.

      A másik, a kevésbé kézenfekvő módszer Anne Rice világának megismeréséhez az, ha a műveket megírásuk sorrendjében olvassuk végig. Ez a módszer látszólag megtöri ugyan a Vámpírkrónikák egységét, valójában azonban nem ezt teszi, hanem a Vámpírkrónikák sorozatban itt-ott logikus szünetet tartva egyetlen, egységes grandiózus sorozattá fűzi össze a 18 alkotást. Alább ezen olvasási sorrend értelmében soroljuk fel Anne Rice „természetfeletti” műveit, csillaggal jelezve a hazánkban még meg nem jelenteket:

      cím:                                                               sorozat neve:

      Interjú a vámpírral                                      Vámpírkrónikák 1.

      Lestat, a vámpír                                           Vámpírkrónikák 2.

      A kárhozottak királynője                             Vámpírkrónikák 3.

      A múmia, avagy Ramszesz, a kárhozott       -

      Boszorkányok órája                                     A Mayfair-boszorkányok élete 1.

      A testtolvaj meséje                                      Vámpírkrónikák 4.

      Lasher                                                          A Mayfair-boszorkányok élete 2.

      Táltos                                                           A Mayfair-boszorkányok élete 3.

      Memnoch, a sátán                                        Vámpírkrónikák 5.

      A Csontok Szolgálója                                   -

      Pandora                                                       Új vámpírtörténetek

      Armand, a vámpír                                        Vámpírkrónikák 6.

      Vittorio, a vámpír                                        Új vámpírtörténetek

      Merrick                                                        Vámpírkrónikák 7.

      Vér és arany                                                 Vámpírkrónikák 8.

      Rampling Gate ura (novella)                         -

      Blackwood Farm                                         Vámpírkrónikák 9.

      Blood Canticle*                                           Vámpírkrónikák 10.

 Forrás: Dr. Torkos Attila             
A kárhozottak királynője 
Merrick                   

    Vámpírkrónikák