2.rész

Barátnőmmel, Leával direkt a tanári asztal előtti első padba ültünk. :P Meglátta a tolltartómat, ami mellesleg teli van Sp-s képekkel.

-Ó, látom, már van egy rajongó az osztályban :) – mondta Dave

-Hát igen, de szerintem tudod, hogy ki a kedvencem. :P

-Ó, csak nem én?? :D

-Talált xD

-Hát köszönöm.. – mondta, amire én csak mosolyogtam, majd folytatta - Figyu! Beszélhetnénk óra után?- Dave

-Hát persze.  :) Örülnék neki :)    

-huh! Reménykedtem benne. :) Akkor óra után ;)

-oké :)

-Nah akkor kezdjük az órát. :)

Köszöntünk és jelentettünk, persze angolul.

-Hát először is illene bemutatkoznom, bár gondolom van, aki már ismer –itt rám nézett- és majd utána szeretném, ha ti is bemutatkoznátok.

Nah szóval. Engem David Desrosiers-nek hívnak, Kanadából jöttem és van egy bandám, a Simple Plan. Akkor most ti jöttök.

Mindenki elmondta, amit akart, majd jöttem én.....

-Blanka vagyok, de jobban szeretem, ha egyszerűen csak Linának hívnak. Van egy Bátyám :) .... és imádom az SP-t, amint látod :)

-Igen.

Már csak 10 perc volt az órából. Már nagyon vártam, hogy kicsöngessenek, mert kíváncsi voltam! :P

-Lea! Ugye nem baj, ha nem megyek át most ebédelni, csak David szeretne beszélni velem. Tudod, erről álmodtam már rég! :) – mondtam, de nem vettem észre, hogy hallja a tanár…

-Persze! Hát természetes! De csak egy feltétellel. Ha holnap beszámolsz, miről volt szó. xD

-Hát jóhogy. – mondtam, majd Davidre pillantottam, és láttam, hogy engem néz, és hogy nagyon mosolyog. És persze hallotta is, hogy miről volt szó. Olyan ciki volt! De túlélem… Majd megszólalt a csengő… Tök boldog voltam, de szerintem Ő is, úgy láttam. :) Kiözönlött az osztály, és csak 3an maradtunk benn. Lea, Dave és én.

-Nah sok sikert, és holnap beszámolsz!!! – Lea

-Igenis!! xD – mondtam, és kiment

-Akkor hova menjünk? Vagy maradjunk itt? – Ritalin

-Nekem mind1. Ahogy szeretnéd… :)

-Akkor maradjunk itt!

-oké! Nah akkor mit szerettél volna mondani?

-Áh, a fontosabb részét majd, később. Még gyűjtöm a bátorságot… :) Egyébként meg szeretnék csak úgy beszélgetni veled.- mondta... Egy kicsit fucsálltam…

-Hát ez megtisztelő.. :D

-Szóval akkor te szereted az SP-t. Igaz?

-Persze.. Iszonyúan…Látnád a szobám! Teli van a képetekkel… :)

-Hú! :D Akkor sokat tudsz rólunk/rólam igaz?

-igen :D

Csomót beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat (nem kell rosszra gondolni :P), de sajnos gyorsan elment az idő. Ránéztem az órámra.

-Úristen. Mindjárt 5 óra… Anyu mindjárt otthon van, és asszem kiakadna, ha megtudná, hogy hol vagyok..

-Jajj, ne aggódj. Gyorsan hazaviszlek a kocsimmal..

-Oh, köszi szépen. Az jó lenne :)

-Nagyon szívesen.

Gyorsan leviharzottunk a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba. Elindultunk. Mikor megérkeztünk a ház elé, laállította a kocsit.

-Nah, légyszi elmondod, mit akartál mondani?

-Huh. Hát ezt…-mondta

És megcsókolt. Basszus úgy meglepődtem! Olyan jó volt, de muszáj volt tartanom magam, mivel nem akartam, hogy azt érezze, hogy ilyen könnyen megkaphat engem..

-Huh… ezt lehet, hogy nem kellett volna… - én

-Deh miért?- szomorodott el

-Figyelj!! Én is szeretném ezt, meg jó is volt, meg minden, de szerintem előbb ismerkednünk kéne… Az igaz nagyjából ismerlek, de úgy ahogy kéne.  Meg mit szólnának az emberek…

-Az emberek engem nem érdekelnek, csak te…

-Engem se nagyon, de köszi :)  Nah szóval. Én is szeretném ezt, csak nem egyből a közepébe.

-Oké, az még megoldható.. :)

-Oké :) … Nah nekem most tudod sajnos mennem kell.

-ÓÓ! :S De a számodat megadhatod… :D – megadtuk 1másnak. Adtunk puszit is. :) És elment. Boldog voltam,de egyben szomorú is! Felbattyogtam a lakásba, de nem volt otthon senki. Kenyérből is hiány volt, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba. Már írtam is a cetlit anyunak, hogy ne aggódjon. Megszólalt a telefonom.

-Szia!- mondta

-Szia Dave! Örülök, hogy hívtál. :)

-Van kedved találkozni? Van nálatok otthon valaki?

-Nincs itthon senki, de úgyis most boltba megyek, mert nincs itthon kenyér x)

-Oké. Akkor menjünk együtt. 5 perc és ott vagyok. :)

-Jó, köszi!

-Nincs mit. Nah indulok.

-Oké. Szia!

-Szia, puszi.- és letette. (igaz most ment el, de már jön, de örültem :)) Ahogy mondta 5 percen belül ott is volt! Puszit adtunk egymásnak. És indultunk gyalog. Kézen fogva mentünk! :) Olyan édes puha keze van! :) Megvettük a kenyeret x) aztán hazafelé vettük az irányt. Közben beszélgettünk, és megbeszéltük, hogy reggel értem jön.  Először elleneztem, mert nem kell engem állandóan hozni-vinni, de nagyon szerette volna, ezért belementem. :) Elbúcsúztunk, aztán mindenki ment a dolgára. Mikor felértem anyu is otthon volt. Örült, hogy eszembe jutott, hogy hozzak kenyeret! :) Persze semmit nem sejtett, hogy kivel lehettem… Meg is vacsoráztunk, majd elmentem gyorsan letusolni és bepakolni, majd lefeküdni, aludni. Először nem tudtam elaludni, mert csak Dave-en és életem legjobb napján járt az eszem! :) De aztán nagy nehezen sikerült! :)