|
Épülnek a falak
lilyjamesfan 2008.01.25. 09:37
Ebben az évben igen enyhe május köszöntött az esküvőre készülődőkre. Hétfő lévén a ház majdnem mindegyik tagja dolgozni ment, így a kastély körüli munkákat délutánra halasztották. Mrs. Weasley a konyhában tüsténkedett, hogy előkészítse a vacsorára szánt lazacot, és meghámozza az összes krumplit. Estére az ifjú pár meghívott pár embert, amolyan esküvő előtti bulizás céljából. Mr. Weasley szerint felesleges volt, de Harryéket nem lehetett lebeszélni.
Délutánra már minden a feje tetejére állt. Mrs. és Mr. Granger próbált segíteni a ház körüli teendőknél, de csak azt sikerült elérni, hogy a kertben lévő összes virág lángra lobbant. Tudnillik, Mr. Granger Mr. Weasley pálcájával próbálta növekedésre buzdítani a virágokat. Sajnos a pálca nem engedelmeskedett. Hermione este hétkor toppant be, kezében egy halom fehér masnival, ami majd a dekoráció részét fogja képezni. Ginny éppen a szalon rendbetételével fáradozott, amikor befutott Harry is, mégpedig egy vendéggel együtt.
- Szia, Neville! - üdvözölte Ginny a megszeppent fiút. - Örülök, hogy újra látlak! Reméltem, el tudsz jönni a ma esti bulira is.
- Én köszönöm a meghívást - biccentett a fiú. - Nagyon szép ház!
- Mondd csak, Édesem - nézett Harry menyasszonyára. - Kik vannak még meghívva?
- Hagrid, Luna, McGalagony, Fleur, Bill, Fred és George, Lee, Charlie és persze az összes ember, akivel jelenleg is egy fedél alatt élünk.
- Charlie is el tudott jönni? - hökkent meg a fiú.
- Igen, és ő itt is maradt velünk a kastélyba.
- Remek - szólt mosolyogva Harry. - Gyere, Neville. Nézzük meg a kastélyt - indítványozta Harry.
- Menjünk.
Lassan elkezdtek szállingózni a meghívott vendégek, így ideje volt odatenni a lazacot is sülni. Ron csak nyolc óra felé érkezett meg iker bátyjai kíséretében, akik magukkal hozták régi barátjukat is, Lee Jordant.
- Ez a hely egyre szebb - füttyentett Fred.
- Remélhetőleg az is marad - morogta Ron. - Rengeteget dolgoztunk vele, szóval ne nagyon romboljátok le!
- Nyugi, Ronnie - gagyogott George. - Nem tesszük tönkre az egyetlen hugicánk esküvőjét.
- Fred, George, jöjjetek már ide! - hallatszott Mrs. Weasley ingerült hangja a konyha felől.
- Megyünk - felelték az ikrek kórusban. - Gyere te is, Lee.
Ahogy a trió elsietett a konyha felé, Ron egyedül maradt a szalonban egy hatalmas dobozzal, amiben sejtése szerint a műanyag dekorációk voltak. Épp egy műanyag lepke kézbevételétől próbált meg felfordulni a gyomra, amikor Hermione jelent meg a lépcső tetején.
- Szia, későn érkeztél - mondta a lány.
- Újat mondtál - kacagott fel a fiú.
- Sokan vannak odalent? - kérdezte Hermione. - Nincs kedvem bulizni, hulla vagyok.
- Nos, ha akarod, beszélhetek anyával - mondta kedvesen a fiú. - Kamuzok valamit neki, te meg nyugodtan pihenhetsz.
- Megtennéd? - kérdezte immár a lépcső aljában állva. - Anyukád biztos nagyon mérges lesz.
- Nyugi, megoldom. Profi vagyok az ilyenekben - dicsekedett Ron.
- Hát..., nem bánom - egyezett bele a lány. - Köszönöm!
- Nincs mit - vigyorgott a fiú. - Nagyon szép a nyakláncod. Honnan van?
- Nem tudom. Héra hozta nemrég.
- Érdekes, nekem pont egy olyan golyó hiányzik a gyűjteményemből.
- Ha gondolod, neked adom.
- Nem, nem szükséges.
- Nem is mondtad, hogy fagolyókat gyűjtesz? - incselkedett a lány.
- Érdekelt volna? - kérdezte hanyagul Ron. - Nem hinném...
- De igenis érdekelt volna - húzta el a száját Hermione. - Ha akarod, megmutathatod. Sőt, most már mutasd meg!
Ron nagyot nyelt, majd a lánnyal együtt elindult szobája felé, hogy megmutassa neki a nemlétező fagolyó gyűjteményét.
Ron szobájába érve Hermione levette magát egy puha bőrfotelba, majd várta, hogy a fiú elővegye, az amúgy unalmas gyöngyöket. Hermione nem szerette a fagolyókat, de most Ron kedvéért szerette volna végignézni őket. Egyre jobban tetszett neki a fiú, még ha ilyen gyerekes dolgokkal is üti el az idejét, mint a gyöngy gyűjtés.
- Nos, hol vannak azok a szépségek? - kérdezte Rontól, aki legalább már öt perce kotorászott a szekrényében.
- Hermione...
- Ne magyarázkodj! Tudtam, hogy nincsenek itt semmiféle gyöngyök. Senki sem olyan hülye, hogy gyöngyöket gyűjt - fojtotta Ronba a szót.
- De hát akkor, miért jöttél fel velem? - kérdezte a meglepett fiú.
- Néha nem lehet a szívnek parancsolni - suttogta a lány.
- Hermione, tudnod kell...
- Mit? - kérdezte csillogó szemmel a lány. Érezte, hogy itt az igazság pillanata. Ron Weasley bevallja, hogy szereti, és ő nyugodt szívvel szeretheti viszont.
Ron nem válaszolt, hanem elindult a lány felé, lehajolt a székéhez, és adott neki két puszit.
- Szólok anyának, hogy gyengélkedsz - motyogott Ron, majd kilavírozott a szobából, magára hagyta a kétségek közt vergődő Hermionét.
Hermione mozdulni sem tudott a fotel öleléséből. Nem mozdulhatott addig, amíg meg nem tudja, vajon Ron is szereti őt, vagy csak a képzelete játszik vele, és az imént égett be jól a fiú előtt?
Becsukta szemét, majd ismét megrótta magát, amiért utalt rá, hogy ő szereti Ront. Hermione Granger hihetetlen nagy baleknak érezte akkor magát. Még pár percig üldögélt a fotelben, amikor erőt vett magán, és elment a saját szobája felé. Levette ruháját, és pizsamába bújt, ha már nem kellett megjelennie a vacsorán.
Abban az egy dologban nem mondott hülyeséget, hogy rettentően álmos volt. Gyorsan bebújt takarója alá, majd nemsokára el is nyomta őt az álom. Álmában egy olyan világban járt, ami csak az övé volt. Az övé és Roné. Még ezt sem vette észre, hogy Ron benézett hozzá, kezében egy bögre teával. A fiú lerakta Hermione szekrényére az italt, majd óvatosan kilépett folyosóra, becsukva maga mögött az ajtót.
*
Másnap reggel Hermione igen korán elindult dolgozni, hiszen nagyon félt a fiúval való találkozástól, amit nem kerülgethet már sokáig. Mégpedig azért sem, mert az esküvőig már csak öt nap volt hátra.
A minisztériumba érve szokásos munkatársai egy halom aktát tettek kezébe, ami már a szerdai újság vázlatait tartalmazták. Irodájába érve töltött magának egy bögre kávét, majd nekilátott a munkájának. Munka közben csak úgy repült az idő. Már jócskán elmúlt dél is, amikor felállt az asztaltól, megmozgatni elgémberedett tagjait.
Leszaladt az épület aulájába, majd a büfében magához vett egy sonkás szendvicset és még egy bögre kávét.
Aztán megállíthatatlanul továbbrótta az írott sorokat egészen hétig, amikor leadta a kész tervet a nyomdába, és az egyik kandallón keresztül távozott a kastély felé.
A kastély lakóinak már sikerült kidekorálni az egész nappalit, így Hermionéra egyre kevesebb feladat hárult.
A konyha felől vidám beszédfoszlány szűrődött ki. A lány nagy kísértést érzett ahhoz, hogy rögtön felmenjen és lefeküdjön, de aztán meggondolta magát. Mrs. Weasley főztje mindig jókedvre derítette.
- Hermione! - rikkantott a vörös hajú nő. - Gyere ülj le, hozok neked főzeléket.
- Köszönöm - szólt a lány, majd leült Ginny mellé. - Hol vannak a többiek? - kérdezte a lánytól.
- A kertben - felelte egyszerűen Ginny.
- Értem - szólt megkönnyebbülten. Örült annak, hogy még egy kicsit húzhatta a találkát Ronnal. Még mindig nem tudta kibobozni, mit is akart mondani tegnap este a fiú. Leginkább semmit.
- Itt a főzelék - szólt az imént érkezett Mrs. Weasley. - Gyorsan edd meg, nehogy kihűljön. Raktam bele borsót is. Anyukád mondta, hogy szereted a borsót. Gondoltam, ma a te kedvencedet csinálom, hisz' tegnap azt mondta Ron, hogy nem vagy valami jól.
- Köszönöm - szólt hálásan Hemione, s elismerően Ronra gondolt. Tényleg mesterien ért az átveréshez. De az önkifejezéshez sajnos nem.
- Milyen volt ma odabent? - kérdezte Ginny.
- Unalmas - motyogott Hermione. - Egész nap csak írtam, írtam, s írtam. Nagyon élveztem...
- Képzeld, Ron azt mondta, hogy talált egy megfelelő üzlethelyiséget. Meg azt is mondta, hogy nem biztos, hogy megveszi - sóhajtott a vörös hajú lány.
- Miért nem? - hökkent meg a lány. - Ez volt minden álma, nem?
- Azt mondta, tartalékol a felnőtt élethez - húzta el a száját Ginny. - Mondjuk lehet igaza van. Ha egyszer családot akar majd alapítani, akkor kell a pénz.
- Igen, de gondolom, hogy a bolt hozna valami hasznot is. Mióta lett ennyire számító?
- Nem tudom, néhány napja ilyen csak. Teljesen megváltozott - mondta Ginny. - Anya sem érti, mi baja. lehet, hogy kezd felnőni - Ginny felkacagott ezen a képtelen feltételezésen.
- Nem tudom, nekem nem tűnt fel.
- Na én most léptem - szólt Ginny. - Mennem kell, kimosom a hajam.
- Rendben, én is befejezem a vacsorát, és elmegyek lefeküdni. Még mindig nagyon álmos vagyok.
- Jó éjt, Hermione!
- Neked is, Ginny!
Hermione már pizsamába volt öltözve, amikor zajt hallott a folyosó felől. Egy sáros alak rohant a folyosón fel-le.
- Ron, mit csinálsz? - kérdezte a sártól csöpögő alaktól Hermione.
- Téged kerestelek - mondta Ron, majd megfogta a lány kezét, és húzni kezdte őt a kert felé.
- Mit csinálsz? Meg vagy te őrülve? - nyekergett a lány, miközben átvágtak egy csomó bozóton.
- Mutatni akarok valamit.
Még pár másodpercig futottak, aztán Ron lelassult. Egy romos istálló előtt találták magukat.
- Menjünk be - indítványozta Ron.
Hermione kelletlenül elhúzta a száját, majd elindult a fiú után a padlásra. Miután felmászott a lépcsőn, már egyre hevesebben vert a szíve. Vagy a futás, vagy Ron jelenléte hozta ki belőle ezt a reakciót.
- Ülj ide mellém - szólt Ron, majd lehuppant a padlás egyik oldalán lévő lyukhoz. - Innen lehet a legszebben látni a Holdat.
Hermione habozott egy kicsit, majd kihasználva a lehetőséget, leült a fiú mellé.
- Szerettem volna, ha te is megnézed - mutatott az égitest felé. - Teljesen olyan, mint ha asztronómiaórán lennénk.
De Ronnak nem volt igaza. Hermione úgy érezte, élete legnagyobb lehetőségére kapott bebocsájtást, nem pedig egy csillagvizsgálatra.
- Tényleg nagyon szép - mondta a fiúnak.
- Igen, és milyen magason van.
- A Hold általában magason van, Ron! - kacagott Hermione.
- Nem úgy értettem - mosolygott a fiú. - Mindegy.
- Gondoltam, ideje lenne megbeszélni, hogy mit adsz Harryéknek nászajándékba. Tudod, nem szeretném, ha ugyanazt adnánk.
A lány kiábrándultan nézett Ron kék szemeibe, majd megszólalt:
- Szerintem valami konyhai dolgot, de még nem tudom pontosan - mondta letörten.
- Akkor jó - vigyorgott a fiú. - Én valami kerti dolgot gondoltam nekik. Csak előtte meg akartam beszélni veled.
- Megnyugodhatsz, nem fogok műbokrokat venni Ginnyéknek - szólt el-elcsukló hangon. - Azt hiszem, bemegyek, még nem vagyok teljesen jól.
A fiú beleegyezően bólintott, majd a távozó lányt figyelte egy darabig. Az istállóból látta, ahogy Hermione bemegy a házba és eltűnik a szeme elől.
Ahogy a lányt nézte, közben ezer darabra átkozta magát butaságáért. Miért nem tért rögtön a lényegre? Miért nem vallott be mindent Hermionénak elsőre?
~
Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen fafej? - dühöngött magában a könnyáztatta arcú Hermione Granger. Miért hívott ki, ha csak az ajándékokról akart velem beszélni?
A lány felrohant szobájába, majd belebújt meleg ágyába, de sokáig nem jött álom a szemére. Ma volt az a nap, amikor mélyen csalódott Ron Weasleyben, és a fiúnak hála, sikerült falakat is építenie a szívében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;