-Mi csábított ehhez a filmhez?
-Eredetileg a regény, amit Luke Davies írt. Egy tragikus szerelem története, két ember között, és a kábítószer között is. A forgatókönyv is megtetszett, amit Luke Davies és Neil Armfield írtak. Szerintem nagyon jól sikerült megírniuk a regény alapján. Az is vonzott, hogy visszmehetek Ausztráliába forgatni, és végre a saját kiejtésemmel játszhatok. Ez is fontos volt, mert már 8 éve nem játszottam így. Már vágytam erre a szabadságra, hogy nem kell visszafognom a kiejtésemet, miközben játszom. És találkoztsm Neil Armfielddel, a rendezővel is, aki persze tapasztalt színházi rendező, százezer-millió darabot rendezett már színházban, de ez volt az eslő filmje, úgyhogy tudtam, hogy nagyon oda fog figyelni a színészek és a játék irányítására. Kíváncsi voltam, hogy mit tud kezdeni egy filmmel.

-Ez egy szerelmi történet?
-Tény, hogy szerelmesek… Ez egy szerelmi történet, nem a heroin körül forog. A heroin is benne van, de az a szép, hogy nem tupírozza fel, és nem dicsőíti a heroint. Nincsenek benne közeli képek a bőrbe szúródó tűről, mint egy ilyen klipszerű drogfilmben. Ez a szereleről szól, ez egy szerelem tragikus története, és szerintem a végén ahhoz, hogy fizikailag életben maradjanak, mindent megváltoztató döntéseket kell hozniuk, magukról és az életük irányvonaláról.

-Milyen volt Neil Armfielddel, a rendezővel dolgozni?
-Neillel a munka, nagyon… alapos volt, nyilván a színházi múltja miatt, megpróbált minden lehetőséget kihasználni, és nyíltan megbeszélni mindenkinek a szerepét és útját. Úgyhogy tényleg nagyon alapos volt, és a rendezése is teljesen nyílt, az egész szoba számára… szereti nyíltan megtervezni a rendezést, a stáb dolgait, szóval nem kezelte a rendezést magánügyként. Emellett nagyon jól ért a színészi játékhoz, és jó érzéke van a jelenetek ritmusához, és a mondatok ritmusához és érzelmi töltetéhez. Meg a film érzeti töltetéhez is. Hihetetlen érzékenységet vitt a filmbe, ami talán a könyvből hiányzott is. Szerintem szép munkát végzett, így első filmnek! Szóval tényleg jó volt Neillel dolgozni, pedig nem volt könnyű ezt a filmet megcsinálni. De persze azért örülök, mert csodálatos stábunk volt, és a többi színész is kitűnő volt, úgyhogy jól elvoltunk. Belevágtunk, és kész!

-Milyen volt a Candy-t alakító Abbie Cornish-sal játszani?
-Abbie hihetetlenül tehetséges, természetesen, és néha olyan, mint egy fékevesztetten száguldó vonat. Többek közt ez is nagyon vonzó benne és a játékában. Utánozhatatlan, ahogy 0-ról 100-ra gyorsul egy pillanat alatt. Nagyon sokat hagyatkozik az ösztönére és a jelenet hangulatára. Mindig valóságos amit játszik, és két lábbal a földön jár. Nagyon tehetséges, nagyon szép színésznő. Ennél jobb Candy-t nem is tudtam volna elképzelni, a szerepnek teljesen megfelelt, profin dolgozik. Egyszerűen jó volt vele együtt dolgozni.

-Milyen volt Geoffrey Rush-sal játszani, aki a filmben Caspert alakítja?
-Nagyon tetszett a munka Geoffreyvel. Szeretetteljes, dinamikus kapcsolatot alakítottunk ki a karaktereink között. Sokat nevettünk azon, hogy csak a mi két karakterünkkel milyen vicces lenne egy vígjáték-sorozatot csinálni. Tényleg jó volt! Geoffrey nagyszerű színész, óriási tehetséggel megáldva. Hálás vagyok, hogy dolgozhattam vele.

-Mi vonzott ebben a projektben?
-Örültem, hogy hazajöhetek dolgozni, és hogy ezzel támogathatom az ausztrál filmgyártást. Szeretem ezt a kiejtést, nagyon felszabadító volt, hogy végre motyoghattam a saját nyelvemen, és a saját akcentusommal lélegezhettem és rögtönözhettem. És persze hittem a filmben.