13.    fejezet

Búsan ballagok lefele a lépcsőn, azonban egy csapásra jobb kedvem lesz, mikor az ajtó felé nézek.

-             Robbie, te mit keresel itt? – kérdeztem.

-             Colin, de meg emberesedtél! – szól hozzám. – Mióta is nem láttalak? Azt hiszem másfél éve.. – gondolkozik.

-             Hát igen, amikor elmentél az egyetemre… Robbie, te mit keresel itt? – ismételtem.

(Még mindig nem tudjátok ki az a Robbie? Mindjárt kiderül!)

-             Haza jöttem, hiszen most lehet kikérni három napos szünetet, és ilyenkor mindenki elmegy valahova! Én pedig hazajöttem. Vagy már nem is örülsz a szeretett bátyádnak? – kérdi.

-             Dehogynem… – mondtam, hiszen kevésbé sem Robbie-re vártam.

-             Phil hol van? – kérdi, és szétnéz a szobában.

-             Fent az emeleten, azt hiszem kis, autózik. – mondom unva.

-             Akkor fel is megyek hozzá, de most rögtön. – rikkantja, és feltrappol az emeleti szobába.

-             Hát ez meg mit keres itt? – kérdeztem anyától.

-             Hazalátogatott… Csak nem tudom miért. Szerintem baj van közte, és Vicky között… - súgja oda.

(Vicky Robbie barátnője, akivel az egyetem első napján ismerkedett össze.)

Aztán vacsoránál szótlanul ülünk, és fogyasztjuk az ételt, mikor anya hirtelen megtöri a csendet.

-             Na, és mi van közted, és Vicky között, jól megvagytok? – kérdi anya kíváncsian.

Robbie mereven néz anyára, majd lenyeli a falatot.

-             Igen, egész jól megvagyunk… Bár ami a szemeszter után történteket illeti, hát..

-             Mondd! – mondja anya, akár egy sztorikra éhes riporter. 

-             Szóval, egy másik fiúval láttam csókolózni a szemeszter végén, és az óta bús a helyzet.

-             Szóval ezért látogattál haza… - mondja Catherine, azonban a hangját megtöri a csengő éles kling-klongja.

Kinyitom..! – mondtam, és felpattantam a helyemről.

Ahogyan kinyitom az ajtót, Lisát látom meg. Csak ő hiányzott a családi vacsorához…

Folyt. Köv.