|
21.Emlékek hálójában
dorkuci 2008.02.20. 22:03
Gyors frissést kaptok, bár nem túl hosszú! Kritikát kéretik írni! Pusz
Amikor az utolsó oldalnak a végére ért, egy fáradt sóhaj kíséretében behajtotta a könyvecskét. Csak úgy zsongott a feje a sok új információtól, oly hihetetlennek tartotta mindazt, amit olvasott, de valahol a szíve legmélyén tudta, hogy minden igaz az utolsó szóig. Nem voltak ugyan minden napról bejegyzések, de azok a ritka alkalmak mindig harmonikus, boldog életről szóltak, s nem az egykori megkeseredett férfit tükrözték, akire ő emlékezett.
Az új Perselus Piton élete legnagyszerűbb időszakát élte, szerető felesége volt és két kiváló gyermeke. El sem tudta képzelni, hogy a lánya, akit ő még három évesnek gondolt, már rég felnőtt nő, ráadásul Hermione fiút szült neki. A naplóból egyértelművé vált számára, hogy milyen rengeteget kellett szenvedniük azért, hogy szerelmük ne ölje meg őket, és hogy a sors még meg is ajándékozta őket Gabriellel.
Ráadásul a háború azóta már véget ért, mindössze néhány halálfaló próbált uruk halála után is felbolydulást kelteni a világban, de kis sikerrel. Az egykori leghűségesebb szolgák a csatatéren vesztek, egy korai bejegyzésből azt is megtudta, hogy az egykori testvérpár, Lena és Helen is halott.
Korábban mindkét nővel folytatott viszonyt, Lenával még a Potter-házban történt tragédia előtt, de amikor Roxfortba ment, felszámolta a nővel való kapcsolatát. Nem sokkal azelőtt, hogy a Sötét Nagyúr visszatért, megismerte a még szinte gyerek Helent, akit családja szinte belekényszerített a halálfalók közé állásba. Perselus már ugyan idősebb volt, de megbabonázta a lány, akivel viszonyba kezdett.
Aztán egy napon minden megváltozott, nem számolt azzal a ténnyel, hogy a lány teherbe eshet, így mikor kiderült áldott állapota, kimenekült a kapcsolatból. Lena mindig is féltékenyen tekintett húgára, mert úgy vélte, elvette tőle a férfit, akit szeretett. Celeste születése után Helen hátat fordított a Nagyúrnak, és a kislányának szentelte életét. Piton ugyan időnként meglátogatta őket, de az apa érzések nem támadtak föl lelkében. Aztán Helent megölték, mint utólag kiderült, Lena tette kettős céllal.
A Nagyúrnak teljesített parancsot, hogy az árulót meg kell ölni, és saját kénye-kedve szerint bosszulhatta meg saját sérelmeit is. Unokahúgát is megölte volna, ha az nem rejtőzik el előle. Pitonon is bosszút akart állni, de átka végül hatástalanult, bár azt a férfi sem értette, hogyan; míg Lenát ő maga ölte meg. Perselus azonban nem sejthette a nő hatalmas titkát, ami veszélyeztetheti a boldogságát, nyugalmát. Ráadásul Voldemortnak halála után is szörnyű befolyása maradt…
***
Mikor Perselus másnap reggel felébredt, tekintete rögtön a fotelben ülő nőre tévedt, aki egy vastag kötetet olvasgatott, lapozgatott. Olyannyira elmerült benne, hogy fel sem tűnt neki, hogy a férfi hosszú perceken keresztül nézte. Piton próbálta felidézni az emlékeket, amiket korábban olvasott, megpróbált emlékezni az ölelésekre, csókokra, pillantásokra. Az egyértelművé vált számára elmúlt este, hogy Hermionét jobban szerette, mint előző két kedvesét együttvéve. Idegesítette a gondolat, hogy mégsem emlékezett minderre.
- Mit olvasol? – kérdezte halkan, mire a nő hirtelen felkapta fejét, s gesztenyeszín szemei belefúródtak a fekete íriszekbe.
- Csak egy régi fényképalbumot nézegetek – felelte lágy hangon. – Végigolvasta a naplót? – siklott tekintete az éjjeliszekrényen heverő kis fekete könyvre.
- Igen. Érdekes olvasmány volt. De továbbra sem emlékszem semmire.
- Ezt valahogy sejtettem. A gyógyítók nem sok esélyt látnak rá, hogy valaha is lesz eredménye a kísérletemnek, de én attól még reménykedem – mondta, s tekintete újra az albumra vándorolt. – Felkészült a fényképekre? – kérdezte végül, mire a férfi bólintott. Hermione közelebb húzódott, s a férfi kezébe adta az albumot.
Néhány képhez fűzött magyarázatot, de a legtöbbnél voltak megjegyzések beleírva. Mikor az egyik képen Harry és Ron is rajta voltak velük együtt, gúnyosan felhorkantott.
- Bármennyire is fáj önnek a gondolat, már egészen jó kapcsolatot ápoltak egymással – korholta Perselust, mire az egy nagyon halvány mosolyt – vagy inkább fintort – eresztett meg.
- Nagyon nehéz neked ez a helyzet, ugye? – Pitont még magát is meglepte kérdése, de már nem tudta visszavonni, és talán nem is akarta.
- Nem egyszerű. Gabriel folyton azt kérdezi, hol az apja, de nincs neki szívem megmondani, hogy mi történt, hogy maga még azt sem tudja, hogy van egy fia. Ő nem tudja, maga milyen volt akár még tíz évvel ezelőtt is. A legnagyobb baj, hogy már én is szinte elfelejtettem annak reményében, hogy már többször nem kell vele szembesülnöm.
- De te tudtad, milyen vagyok, mégis ilyennek fogadtál el, s jötté hozzám feleségül – szúrta közbe a férfi, mire Hermione bólintott.
- Igen, én úgy szerettem magát, ahogy volt, bár szó mi szó, az a változás, amin végbement az idők folyamán, nem volt ellenemre – ahogy a férfira pillantott, láthatta, hogy az mérlegeli a hallottakat, majd aprót bólint.
- Nagyon kitartó vagy, ugye?
- Annak kell lennem, vagy sosem ér véget ez a rémálom – mondta, s közben egy apró könnycsepp csillogott szeme szegletében. – De szükségem van arra is, hogy maga akarja, hogy segítsek! – Piton ismételten bólintott.
- Tulajdonképpen miért magázol? – kérdezte, s közben tekintetét le sem vette a nőről.
- Mert ismerem önt annyira, professzor, hogy tudjam, tiszteletlenségnek tartaná, ha tegezném.
- Azért sem szóltam tegnap, hogy megcsókoltál – ellenkezett a férfi, úgy érezte egy re inkább, hogy az érzelmei felrémlenek előtte, akárhányszor arra az apró csókra gondolt. – Egyébként is, annak ellenére tegezlek én is téged, hogy nem emlékszem, hogy korábban egyszer is megtettem volna. Talán, ha nem magázol, könnyebben fogok tudni emlékezni – mondta, mire Hermione lágyan elmosolyodott.
- Ha úgy érzed, hogy ez segít, akkor szívesen megteszem. Úgyis kissé feszélyez a helyzet. De tudnod kell, bármire hajlandó vagyok, csak hogy visszakapjalak – mondta, majd érzelmei hevében újra megcsókolta férjét, aki nem fordította el a fejét, de nem is viszonozta a csókot.
Piton végül visszafordult az album felé, lapozott egyet, s hallgatta Hermione elbeszéléseit minden egyes képről, amik egy idilli, boldog család arcát mutatták.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
