Bevezető: Nagyon sötét novella, tessék komolyan venni a korhatárt! Igazából az fogott meg benne, ahogy az író ábrázolja Lucius beteges gondolatvilágát… hátborzongató. A fordítás PomegrantelLotion: Mine című műve alapján készült, a szerző hozzájárulásával.

Birtoklás

Léptek visszhangja a sötét, nyirkos folyosón

Odakint zuhog az eső

Fényvillanás, aztán mennydörgés.

Ahogyan a zöld-ezüst díványon fekszem

Az izgalom bekúszik az ereimbe

Megint előlem menekül

Bár kicsit csalódott vagyok

Azt hiszi, el tud menekülni előlem

Még az ötlet is nevetséges

Kacagni való

Ő az enyém. Birtoklom. Az enyém

Azt hiszem, hagyok még neki egy kis időt a menekülésre

Annál izgatóbb lesz szétzúzni a reményeit

Boldog sóhaj szakad fel az ajkaimról, mikor meghallom a sikolyát

Gyönyörűséges hang. Majdnem olyan gyönyörű, mint Ő

Néha el sem hiszem, hogy az enyém

Tökéletes, mint egy angyal

Az én angyalom

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

 Az enyém.

Az angyalom, a szerelmem

De miért harcol állandóan ez ellen?

Miért menekül?

Szeretem őt, az én egyetlen angyalom

Bármit kér, én megadom neki

A világot adnám neki, ha kérné

Persze ő túl tiszta

És nincsenek önző vágyai

Mosolyt csal az arcomra

A hosszú, barna haja, ami lágy tincsekben omlik a hátára

A reménykedő, szomorú mandulaszemei

Minden egyes alkalommal elragad a szépsége

A szépség, amiről Ő még csak nem is tud

Lenyűgöző szerénység

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

Ő az enyém

Az angyalom, a szerelmem

Ideje felkelni

Egy dallamot dúdolva, amit tudom, szeret

 Lesétálok a hosszú, sötét folyosón, kutatva a zokogásának hangjai után

Kutatva a vér fémes íze után

Remélem, még nem ájult el

Úgy nem lenne élvezet benne

Újabb, élesebb, metszőbb sikoly

Befordulok a sarkon, és meglátom a padlón a vérfoltokat                                                             

                                             Elégedett mosoly terül szét az arcomon

Megtaláltam

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

Az enyém

Az angyalom, a szerelmem

A földön térdepelve zokog előttem, szánalmasan

Megint megigéz a szépsége

A szépség, amiről ő még csak nem is tud

Nem fordul felém, de tudom, hogy érzi a jelenlétem

Mintha hallanám egy pillanatra megállni, aztán felgyorsulni a szívverését

A mosolyom egyre szélesebb

A vér és a nedvesség átáztatta a sötétzöld ruháját

Vágások és alvadt vér szaggatják meg a napcsókolta bőrét

Egyre csak hullanak a könnyek a szép mandulaszemekből

Gyönyörű. Az enyém.

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

Az enyém

Az angyalom, a szerelmem

Lassan lépek közelebb hozzá

Megfeszülnek az izmaim, ahogy magamhoz emelem a földről

A fehér ingem azonnal véres lesz

Nem érdekel, van még pár

Ő sokkal fontosabb nekem

Miért nem érti ezt?

Azt hiszi, szörnyeteg vagyok

Talán igaza van

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

Az enyém

Az angyalom, a szerelmem

„Az enyém vagy” suttogom lágyan a fülébe

Sosem menekülhet tőlem, nem számít, hányszor próbálja

Az enyém, élve és halva

Mindig meg fogom találni

„Az enyém vagy”

Az enyém

Sütkérezem az ártatlanságában

Élvezem a fájdalmát

„Az enyém vagy”

És én a Tiéd.

Fordította: Kathryn                                                                    Kritika