Sosem felejtem el 

Az egyik délután órák után a lányokkal elmentünk nyalókázni, mint mindent nap. De ez valahogy más volt. Éreztem belül, valahogy máshogy kezdődött.  Bárcsak meg sem történt volt. Az elején minden úgy ment, mint mindig. Beszélgettünk, pletykáltunk. De ahogy megláttam őt, hirtelen minden más lett, nem hallottam semmit, nem láttam senkit és semmit, csak őt. De ebből a szép „látképből” valami hirtelen visszatérített a valóságba.

- Laló, Niki halálosan beléd van zúgva! – hangzott egyre többször és hangosabban
Nem tudtam, hogy meghallotta-e, de felénk jöttek.

- Laló, Papp Niki imád téged! – hangzott ismét

Nem törődve vele, elbújtam a ház mögött. Mikor jött ki a boltból már Fannyval beszéltünk.

- Laló, Niki szeret! – hangzik egyre gúnyosabban

Erre már rám nézett, azt a lenéző, szemrehányó tekintetet, egyben egy kaján mosollyal, nem felejtem el soha! Egyből összetört a szívem. S egy gondolat járt a fejemben: miért pont most?
Elbúcsúztam a többiektől. Mikor mentem hazafelé, a boltunknál megláttam Lalót. Ott állt, várt. Gyorsítottam, takartam magam a hajammal, több-kevesebb sikerrel. Már közeledett felém, mikor én elugrottam és befutottam a boltunkba. Kb. 10 percig állt és csak nézett össze-vissza, utána elindult. Mondanom sem kell, hogy arra felé lakik, ahol én.
Mikor láttam, hogy elment, én is elindultam.  A kórházig mentem utánuk halkan. Végül hazaértem. Olyan hosszúnak éreztem ezt a pár percet, mintha több év lett volna. Ahogy beértem a házba apu várt otthon. Alig bírtam válaszolni a kérdéseire, úgy folytott a sírás.
Felmentem a szobámba, max-ra vettem a Hi-fit, és a TH An deiner Seite dalát hallgattam minimum 20x, végig sírtam. Végül elkezdtem tanulni. Egy időre el is felejtettem ezt a kellemetlen élményt, de ahogy nem csináltam semmit, újra és újra lejátszódott bennem az egész.
Mikor a boltunk előtt majdnem hozzámért.

Azt hiszem ez egy elég jó indok, hogy végleg elveszítsem a reményt. De valaki mindig mellettem van jóban-rosszban, Tündérke.