RÓLAM ÍRTÁK! 2007.11.30. 17:34 Mi van a Puttonyban? 2007. április 30. 08:59 A múltkor összetalálkoztam a jó öreg Puttonnyal. Az a hatvan év, amit a földi világban ez idáig töltött, nem látszott meg rajta, noha arcán kicsit mélyültek a ráncok, a régi tűz, a lelkesedés és hamiskás mosolya megmaradt. Az öltözék ugyanaz mint 30-40 évvel ezelőtt, szegecses bőrdzseki, kivert bokaszíjas western csizma, bőrnadrág, meg az a kedvenc, sokat hordott pulóver. Mint jobb helyeken ilyenkor szokás, beültünk valami egységbe, hogy magunkhoz vegyünk valami ampullát, aztán Puttony mesélni kezdett. Fáradhatatlanul és leállíthatatlanul. Az ő sorsába ott a rocknemzedék azon képviselőinek sorsa, akik a rock hajójában evezve próbáltak felmutatni valamit a kommunista időszakban, majd hiába voltak sikeres koncertek, s pár nagy sikerű dal, az igazi nagy kitörés elmaradt, és a vándornak nem maradt más hátra, minthogy vállára akassza puttonyát. Már maga a név is legendás, hiszen eredetileg Tóháty László a becsületes neve a vén csavargónak, aki azért szívesen nevezi magát rockerkirálynak is, mint ahogyan együttese a H. I. T. Rock közismert és szeretett slágereiben felcsendül. Puttony előhúzott a puttonyából egy könyvet, egy önéletrajzi ihletésű kis regényt, amelyben leírja küzdelmeit, szerelmeit és vándorlásait az Újhazában. Mint sokan mások kötötte ő is lábára az útilaput, s próbált zenészként is megélni a blues hazájában, de Amerika és Kanada nem kényeztette el túlságosan, kemény munkával kellett megkeresnie a folyékony kenyérre és az egyebekre valót. Itthon azért sztár volt a nyolcvanas években, telt házas koncerteket vonzott csapata, de a hanglemezgyártó vállalat fura urainak jóvoltából túl sok lehetőséget nem kapott. A magyar rocker Amerikában is rocker, és Puttony életútja is jelzi, hogy mennyivel más volt a magyar rock életérzés, mennyire egyedi és különleges, mint az angolszász, vagy az amerikai. Kimenni idegenbe megtanulni egy nyelvet, enni a hontalanok keserű kenyerét, és élvezni a hőn áhított szabadságot, aztán rádöbbenni a csillogás mögötti ürességre, hazajönni, s elkezdeni foglalkozni azzal, amiből vétettünk. A földdel, a múlttal, a történelemmel úgy, hogy az idegenben töltött évek lassan ködbe vesző emlékképek csupán, és így jó sok ikszen túl is vár a feladat. Puttony újraélesztette a legendás bandát, és nagyon szeretné, ha a régi öregek mellett a feltörekvő nemzedékek is megismernék muzsikáját. Énekhangja most sem kopott, társai értik a hangszerek nyelvét, és újfajta szövegvilágban, dallamvilágban is gondolkodnak. Ha már magyar vagyok, és ez jó, mondja Puttony, akkor játszom magyar muzsikát, magyaroknak és magyaroknak való szövegekkel. A rocker szeret hatalmasokat bulizni és néha elbújni a színpad sarkába, a koncertterem rejtett zugába, hogy felidézze életét, és kicsit megpróbáljon barátkozni, jóban lenni magával, emlékezni arra, ami túlélte az idők próbáját. Az új szövegek abba a témakörbe kapcsolódnak, amelyek mostanság annyi ember szívét-lelkét melegítik. Dicső múltunk, és nemcsak az ellenkező neműek, hanem hazánk és népünk iránt kifejezendő érzelmeink. Amikor Puttony azt mondta '80 körül, hogy „Emberek, maradjatok”, emberek, már akkor érezte a mostani irányvonalat. Újszerű volt ez a megközelítés, hiszen egy sokat próbált rocker szájából hangzott el, újszerű, de mégis hiteles. Épp olyannyira, minthogy most 2007-ben másfele vándorol és mondjuk keresztet vet egy kopjafánál. Az egyszerű ember hite a győzelem. Puttonyék tervezik, hogy a motoros fesztiválok közönségének is megmutatják mit tudnak, és mit játszik az új banda, egyáltalán vissza akarnak térni abba a zenei vérkeringésbe, amelyet nem a csinált plébekről énekelgető sztárocskák, hanem a tiszta élő zene és a szöveg fémjelez. Aki tud, segítsen nekik, mert érdemesek rá.