AZ ERSZÉNYESEK SZIGETE
(by: Olívia)

Ausztrália évmilliókkal ezelőtt teljesen elszakadt a többi földrésztől, emiatt állatvilága eltérő módon fejlődött. Az elszigeteltség különleges és szokatlan fajok fennmaradását tette lehetővé, amelyek másutt sehol a világon nem élnek.

BUNDÁS TOJÁSRAKÓ

Ez a furcsa, szokatlan jószág nem más, mint Kelet-Ausztrália folyópartjain élő kacsacsőrű emlős. Körülbelül akkora, mint egy nyúl. Tömött, sötétbarna bundája, széles farka, úszóhártyás lába a vidrára emlékeztet. Nagy, lapos, csőszerű állkapcsa a kacsa csőrére hasonlít. Ennek segítségével kutatja fel és szűri ki az iszapból a táplálékát, amely főleg férgekből, csigákból és rákokból áll. Egyetlen hátsó testnyílása a kloáka (a széklet, a vizelet és az ivari termék közös kivezetője) és a lerakott lágyhéjú tojás a hüllőkre jellemző tulajdonság.

Tojásait a maga ásta alagútban rakja le és költi ki. A kicsinyek az anya tejmirigyeinek sűrű, zsírdús váladékát nyalogatják. Szőrzete, tejszerű váladéka, szaporítószervének felépítése alapján a kacsacsőrű emlős is az emlősök csoportjába tartozik, de ezen belül egy kezdetleges csoportot képvisel, a tojásrakók csoportját.

AUSZTRÁLIA CÍMERÁLLATA

A kenguruk Ausztrália szavannáinak jellegzetes emlős állatai. Közülük a legnagyobb a vörös óriás kenguru. Ülő helyzetben ember nagyságú. Feje kicsi, mellkasa szűk, mellső végtagjaik rövidek. Fejlett viszont a törzs alsó része, a hátsó végtagok és a farok.

Megnyúlt, erőteljes hátsó ugrólábán sebesen ugrál, közben hosszú farkával egyensúlyoz. Meneküléskor 8 – 10 métert is képes ugrani. Ha figyel vagy pihen, akkor a hátsó lábára és a farkára támaszkodik. Ebben a testhelyzetben látjuk legeléskor is. Növényevő állat, fűvel és a bokrok hajtásaival táplálkozik.

A nőstények hasán egy bőrzacskó, az erszény helyezkedik el. Ez védi, és itt szoptatja az anyaállat a fejletlenül világra jött, dió nagyságú újszülöttjét. Az erszényes emlősök utódai azért fejletlenek, mert rövid ideig maradnak a méhben, ugyanis a magzat táplálását szolgáló méhlepény még nem fejlődött ki.

A SIMOGATNI VALÓ KOALA
 

Valójában a koala nem medve, hanem erszényes emlős, a kenguru közeli rokona. Könnyen felismerhető kerek fejéről, csupasz orráról és bojtos füléről. Farka nincs. Mellső végtagján a két belső ujj szembehelyezhető a többivel. Ujjainak elhelyezkedése, erős végtagjai és hatalmas, hegyes karmai segítik a fánlakó életmódban. Növényevő, kizárólag csak néhány eukaliptusz faj levelével táplálkozik. A koala erszénye a legtöbb más erszényes állatétól eltérően hátrafelé nyílik. Ebben fejlődik hathónapos koráig a koala utód. Ezután az anya még néhány hónapig a hátán hordja kicsinyét.

Száz évvel ezelőtt Ausztráliában még elterjedt volt a koala. Az emberek azonban vastag bundájáért kíméletlenül vadászták, de az erdőirtások, bozóttüzek is csökkentették a számukat. Szerencsére az emberek még idejében észbe kaptak és intézkedéseket hoztak védelmükre.

(c) Saját írás!
Honnan írtam ki? -> 7. es biológia könyvből!
www.mindenfajta-allat.try.hu

by: Olívia