Kedves Naplóm!

Na tegnap nehezen, de elaludtam. Reggel már 8-kor felkeltem, mer készülődnöüm kellett a randiféleségre és nem mondta, h mikorra gondolja, csak "majd jön értem". Hát jó. Most kivételesen két copfba lesz a hajam. Van egy piros pólóm, ami gombós és a gombok úgy néznek ki, mint a drágakövek. És elég mély is a dekoltázsa, dehát kit érdekel, ünnepinek kell lennem. Amúgy nagyon szexi. Meg egy rövidnaci fekete bőrcsimmával. 1 óra alatt fel is öltözködtem. Pfuh. A sminkemet is elkeztem. Menőséges volt. Fekete szemceruzával kihúztam a szememet és sötétszürke szemhéjfesték is került fel. A számra csak egy kis szájfény, nem szeretem a csicsa dolgokat. Na jó de. De nem a vérpiros rúzst. Nekem az az elvem, hogy egyszer vagy a szemet vagy a szájat hangsúlyozzuk ki. A kettő együtt nem megy. Szentem.  Ja és a szempillám se maradhatott el. Avonos izével kentem ki, de olyan szép lett, hogy na. 10 órára készen is lettem. Aztán leültem az íróasztalomhoz és vártam Bálintot. Hol lehet? Várok... várok... várok... Eccercsak csöngetnek. Megjött! Megjött!
-Szia szivem-köszönök és adok neki egy puszit.
-Szia. Öm... izé... itthon vannak a szüleid?
-Dehóógy. és ma haza se jönnek! Enyém a háááááááz!
-Heh-mosolyog- nem lehetne a MIÉNK? Csak erre a napra- és levág nekem egy naagy szééles vigyort.
-Hogyhogy? Nem a SweetCandy-be megyünk?-komorodtam el.
-Hát úgy volt... de...
-Felőlem jó! De te főzöl, ha kedves az.............ízlelőbimbód.
-Én is úgy terveztem.
Elkezdett főzni. Negyed óra múlva kész is volt. Nem tudom mit kotyvasztott, de már látványnak is rosz volt. Megkóstoltuk. Két falat után:
-Hű, nagyon finom. De tudod mit? Nem vagyok éhes-és megcsókoltam.
Nem akartam megbántani. De nem is úgy tűnt, mint aki megsértődött.
-Okés.
-Őő...
-Mi az?
-Azt mondtad akarsz nekem vmit mondani.
-Ja nem. Vagyis de. Dee... már elfelejtettem.
-Aha persz... híí...
Ez a hang amit kiadtam: "híí" ez azért volt mert magához rántott.
-Én viszont éhes vagyok... de nem kajára... másra...
Húú de jó. Rám? Hát persze!
Elkezdte az arcom puszilgatni. Aztán a nyakam. Leírhatatlan érzés volt. Borsózott a hátam. Annyira jó volt! Aztán a mellkasomat kezdte. Még az is jó volt, de azt már erősnek találtam. De hagytam. Nagyon szeretem őt. Ááh. Mivel a szobámban kajoltunk így lefektetett az ágyamra és smaciztunk egy sort. Egyszercsak megáll, rám néz azokkal a gyönyörű barna szemeivel és megszólal:
-Biztos nem jönnek ma haza az őseid?
-Egyészen biztos, de mié...
-Csssssss-csitított és a számat befogta a... khm...
Folytattuk az "abba fejezett" tevékenységet. Aztán kezdte kigombolni a blúzom. Egy kicsit megijedtem és kinyitottam a szemem. Ő észrevette és felült:
-Mi a baj?
-Öh... ez mi akart volna lenni?
-Háttő..most magyarázzam el?
-Költői kérdés volt. Tehát ezér izgatott annyira az ősöm.
-Nem. Engem te izgatsz......FEL.
Rá mosolyogtam.
-Te nem akarod ezt, szivem?-karolt át gyengéden.
-Hát nem is tudom... félek ettől az egésztől...
-Majd vigyázni fogok rád. Nyugi... mindenre gondoltam és bebiztosítottam magunkat.
Áh de édi. Ehhez ugye nem kell hozzáfűzni való?? Igen, megtörtént ha ennyire kiváncsiak vagytok. De bocsássatok meg, nem fogom részletezni.

FOLYTATOM...

Reggel egymás karjaiban voltunk. Én előbb nyitottam ki a szemem... ránéztem az órára: 7 óra 4 perc. Jól van, még fél órára visszaaludhattam, mert anyámék 8-kor érkeznek haza kábé. Így hát vissza is aludtam. Egyszer egy kis zörejre ébredek. Kintről jön...
-Héj! Héj!-lökdösöm a vállát Bálintnak.
-Üümmmmmmm-nyög.
-Anyádat má, Bálint! Ébredj!
-Jáj he! Mi van már?!
-Vmi zajt hallottam...
És ekkor nyikorog a bejárati ajtónk. Rápillantok az órámra.
-Cseszd meg elaludtunk. Anyámék má itt vannak. Gyorsan! Fogd a cucod! Ugorj ki az erkélyről.
-Hülye vagy édesem? A 3. emeletről?
-Ja. Télleg. Elfelejtettem. Akkor bujj az ágyam alá.
-Jól van-közbe mászott-Jézusom! Mikor takarítottál itt utojjára?
-Mennyé má!-pirultam.
Mozog a kilincs. Gyorsan beledobom magam az ágyba, mint aki alszik. De aztán észreveszem, hogy Bálint nem fér az ágy alá. Az édeske. Ezért egy erőteljes mozdulattal berugom őt az ágy alá.
-Áúú!
Ekkor benyit anya:
-Mi volt ez?
-Neked is szija! .........Hhhhhhhmi?-nyújtozkodok.
-Ez a hang!-és közbe puszit ad.
-Ó anya, már hangokat is hallasz? Pihenj le! Megártott neked az utazás. Télleg! Milyen volt?
-Ne tereled a szót! Én jól vagyok és igenis hallottam vmi kiálltást! Kit rejtegetsz?
-Senkit se!-mondtam kissé idegesen.
Aztán már úgy tűnt, hogy belenyugodott. Aztán mégiscsak megtorpan és merően néz egy bizonyos pontra. Mit néz?
-Ez... ez... ez... BOXERALSÓ?

FOLYTATOM...

-Öh... igen!-közbe nyelek egy nagyot-Apáé!
-Mit keresne itt apád boxere a TE szobádban?
-Hát... azt én se tudom...
Ekkor nagy koppanás hallatszik az ágy alól... kibújik onnét Bálint maga előtt tartva a puccás díszpárnámat:
-Csó-.......kolom! 
Anyám erre elájul. Majd jónéhány pofozás és egy hideg pohár után magához tér. De minek? Elkezd ordibálni rögtön, de aztán lenyugszik és nyugodt körülmények között FELÖLTÖZVE, elkezdjük megbeszélni a dolgokat. Tökre rendes volt velünk. Igaz, 2 hétig nincs gépezés, de kit érdekel, éjszaka is tok netezni! Mindenesetre Bálint hazament egyem meg... cöh. de gáz volt már!
Mivel gépeznem nem lehetett, a tévébe semmi jó nem volt, ezért elmentem soppingolni. Bemegyek a mekibe azt kit látok? Evcsut. Az még tök tuti is lenne, de ami már nem tiszta, h egy pasival van! És nem Balázzsal. Odamegyek feléjük, úgy, hogy nem vesznek észre. Amúgy se vennének észre. El vannak egymás nyelvével foglalva. Bakker! Najó. Szóval megyek feléjük és:
-Sziasztok!
-Jesszusom! Öh. Jessi? Öm... szija. Mit... mit... mit keresel itt?
-Ez ki?
-Ácsi kislány!-áll fel az asztaltól dühösen a pasi.
-Nyugi Máté!
-Szóval Máté... értem...-nézek a fiúra szúrósan- és Balázs?

FOLYTATOM...

    cím és "folytatom"

    én

    Bálint

    Anya

    Máté