A sorrend igazából nem lényeg, eleinte aszerint írtam hogy melyik jutott eszembe hamarabb, a vége felé pedig kedvenccé válási sorrendben.

Metallica
A legelső metalbanda amit megismertem. Az egész úgy kezdődött, hogy a bátyám hallgatta. És titokban kezdett tetszeni. Magamnak se mertem bevallani hogy nagyon-nagyon jó! (azelőtt Christina Aguilera fan voltam) Aztán egyszer vacsi után Zsolti behív, hogy hallgassam meg a Whiskey in the Jart. Mondom oké, és meghallgattam. Másnap átvittem az albumaikat a saját gépemre. Közben ismerkedtem a zenekar történetével, a számok hátterével, klipeket néztem... és teljesen a rabja lettem. Aztán jött pár csalódás és ha az emberi oldalt nézzük, már nem kedvelem őket annyira mint régen. De zeneileg nem változott a véleményem és örökre hálás leszek nekik amiért megváltoztatták az életem :)

Helloween
Jaj hát... nem is tudom szavakkal kifejezni mit jelent nekem a Helloween zenéje. Tényleg. Az első olyan együttes aminek maradék nélkül imádom az összes számát, mindent tudok róluk és annyira odavagyok értük (nem csak zeneileg, emberileg is), hogy az már néha nekem is sok. Képes vagyok órákon keresztül a gép előtt ülni és képeket keresgélni róluk. A zenéről meg tényleg semmit. Csodálatos, erőt adó, bármikor felvidító, elgondolkodtató, tökéletes.

Edguy
Tobi-rajongó vagyok. Totálisan. Ők is az a kategória hogy nem csak a zenéjük jó, hanem annyira jó fejek is mindannyian! A klipjeik is iszonyúan viccesek (keress rá YouTube-on hogy Lavatory Love Machine). Szóval nehéz nem szeretni ha egyszer megismered (és persze ha vevő vagy az ilyesmire). Rengetegen cseszegetik őket az utóbbi időben hogy eladták magukat, meg hogy milyen idegesítő ez az állandó vicceskedés... hát, én meg pont ezért szeretem őket. Többek között.

Avantasia
Szintén Tobi, bár itt nem csak ő a lényeg. Nagyjából mindenkit bírok aki részt vett benne (Jorn! Jorn! Jorn!), kivéve Kiske-t, mert őt nem tudom szeretni. Max. a hangját. Szóval az eredeti sztori iszonyú jó volt, nekem mégis a harmadik album a kedvencem. Hihetetlenül feltölt erővel, és a koncert óta rengeteg kedves emlék kötődik az egyes számokhoz. Amiknek egyébként mindegyike hibátlan mestermű.

Hammerfall
Ha valaha hallottad már mondjuk a Hearts on Fire-t (csak azért mert az a legismertebb számuk és kb. mindenki hallotta már), akkor szerintem felesleges magyarázkodnom. És ha tetszett, akkor nyilván te is érzed azt az erőt, ami elönt mután meghallgatsz egy Hammerfall számot, és azt az érzést, hogy most mindenre képes vagy. Mert én így érzek minden egyes alkalommal.

Bloodbound
DC-n láttam őket először és megtetszett a nevük (a Hammerfall-féle Blood Bound című szám miatt), azért töltöttem le első körben a Book of the Dead-et. Aztán bátyám mindig azzal basztatott hogy ne hallgassak sátánista együttest... a corpse paint miatt. De azok az idők már elmúltak, ők is rájöttek hogy nincs értelme black metal image-t használni amikor a zenéjük színtiszta, gyönyörűséges power metal. És Urban (az énekesük) az egyik legcsodálatosabb, legédesebb, legaranyosabb pasi akivel valaha beszélni volt szerencsém (neten és az életben is). És ezt komolyan mondom, nem mint egy nyáladzó kis fangirl... hanem én tényleg felnézek rá, mint emberre. És mint énekesre is, mert imádom a hangját.

Elvenking
Nekik a nevük tetszett meg legelőször, DC-n láttam valakinél. Elf király? Csak jó lehet! És be is jött. Előtte életemben nem hallottam olyat hogy folk metal. Azóta az egyik kedvenc stílusom. És bár egy ideig eléggé eltávolodtam tőlük, a Divided Heart-nak köszönhetően ismét rájuk találtam. Kicsit utánajártam a dolgoknak, elolvastam a tagok adatapját a hivatalos oldalukon... és teljesen a rabja lettem. Azóta már nem is hagytam el őket többé.

Iron Maiden
Szintén bátyámtól, bár jóval hosszabb ideig tartott megszeretni mint a Metallicát. Régen egyszerűen irtóztam Bruce hangjától. Régen, amikor még kb. semmit nem tudtam a metalról és csak annyit érzékeltem hogy rekedtes, nem túl tiszta, néha visitó, és hát ez nekem nem jött be. Most már őt tartom az egyik legjobb metal-hangnak. Mert egyszerre tud mély és magas, vidám és szomorú lenni, soha nem válik unalmassá és ezer közül is felismerhető. Ahogy a számaik is. Ha meghallok egy Maiden-számot, azon egyből hallatszik hogy az.

Gamma Ray
Én is jó vagyok, utolsó albummal kezdtem az ismerkedést... de hát ha ennyire jó! Teljesen mániákus lettem, mert ha meghallom bármelyik számukat, egyszerűen énekelnem kell meg nevetni teljes szívből. Amúgy olyasmi mint a Helloween. Olyan egyszerűen nincs hogy valaki az egyiket szereti de a másikat nem. Mivel Kai. És Andit még mindig jobban bírom, de Kai jelentőségét a speed-power metalban felesleges vitatni (bár a hangja... szóval igen, szeretem, de néha nekem is sok. Túl egyedi és kb. minden számban ugyanaz... ezért tartom Andit jobb énekesnek is).

Freedom Call
Bátyám azt mondta, tetszene nekem. Meghallgattam. Tetszett. Nagyon nyugis, pozitív hangulatú, igazi lazítós zene (bár a koncertvideóikból meg csak úgy árad az energia, amit valahogy azelőtt sosem hittem volna). És amióta megtudtam, az első két albumon Sascha is játszott, még jobban szeretem őket ;) (bár nekem pont az a két album a leggyengébb, de ez most mellékes)

Within Temptation
Na ja, igazából az egyetlen női énekeses banda amit ennyire imádni tudok. Sharon hangja... én még senkit nem hallottam ilyen átéléssel, fájdalommal, érzelmekkel énekelni. Lenyűgöző. És bár nem egy topmodell kinézetű nő, mégis annyira gyönyörű és annyira beleillik ebbe a stílusba és annyira csodálom ezért. Csak remélem nem fognak elválni Roberttel mert akkor a bandának is vége. Meg amúgy is. Nem kell mindenkinek elválnia.

Inkubus Sukkubus
Kicsit egyházellenes (kicsit nagyon) de ettől függetlenül imádom. Candia hangja gyönyörű, és olyan beleéléssel énekel... amitől persze még nem fogok egyet érteni az elveikkel, de a zenéjüket hallgathatom továbbra is. Teljesen véletlen akadtam rájuk, egy Incubus nevű együttesről kerestem anyagot Wikipedián, erre ott volt, Inkubus Sukkubus, British gothic rock band. Na mondom ez kell nekem, letöltöttem és lőn.

Evanescence
Christinás korszakomban rühelltem Amy Lee-t, és sokkal jobban most se bírom, de a hangja... arra nincsenek szavak. Földöntúli. Azért a számaikon meglátszik, melyiket írta Ben Moody és melyiket nem... a második albumuk úgy unalmas ahogy van. De az elsőt imádom.

Nightwish
Én Tarja-t és Anette-et is bírom. Mindkettőjüknek nagyon jó hangjuk van, mindkét korszakban nagyon szépek a számaik, a szimfónikus női énekeses gothic metal megteremtői. És ezért igen-igen hálás vagyok nekik.

Alice Cooper
Alice... az Alice. Az Avantasia-s Toy Masterben hallottam először énekelni, bár a nevét már ismertem régebb óta. Aztán Bia mondta hogy van ez a Poison című szám... mondom én olyat Groove Coverage-től ismerek. Mert fogalmam sem volt hogy az csak egy feldolgozás. Megnéztem az eredetinek a klipjét... a következő pillanatban már töltöttem is a diszkográfiát. Szerintem Alice az egyik leginkább alulértékelt rockénekes, én is mielőtt megismertem volna a számait azt hittem csak úgy tud énekelni ahogy a Toy Masterben. Pedig nem. Iszonyú sokszínű a hangja. A kedvenceim pedig azok a fülledt, burkoltan erotikus számai mint pl. Bed of Nails, Feed My Frankenstein... ;) ebben utánozhatatlan.

King Diamond
Egy félreértés miatt sokáig kerültem őt, de aztán amikor rávettem magam és meghallgattam egy albumát, rájöttem hogy totál rossz képet alkottam róla. Nagyon-nagyon szeretem az énekstílusát, a szövegeit, a történeteket amiket kitalál. Szerintem a Puppet Master önmagában jobb mint az utóbbi években kijött összes horrorfilm együttvéve.

Blind Guardian
Bár még mindig az ismerkedés fázisban tartunk, nincs olyan nap hogy ne hallgatnám meg valamelyik számukat a Nightfall albumról. Az egy mestermű. Az meg külön szerencse hogy nem vagyok még akkora nagy rajongó hogy kétségbeessek Hansi hajvágásától. Bár lehet hogy én amúgy sem tenném.

Sonata Arctica
Na mostmár ideteszem őket, pedig rengeteg ideig ódzkodtam ettől. Hihetetlenül tudott irritálni a túlerősített dobhangzásuk, az állandó szintizés és Tony akcentusa... ez utóbbi mondjuk még mindig eléggé zavar, a többihez lassan hozzászoktam. Igazából azért szeretem őket mert nagyon jó hangulatteremtő erejük van. Ha rágondolok, mindig a kék szín és egy havas táj ugrik be. És nem azért mert finnek, hanem mert ilyen a zenéjük. Hiszen maga Tony mondta egyszer hogy a zene nem szólhat a boldogságól. Ez mondjuk egy bődületes nagy marhaság, de ők tökéletesen kivitelezik ezt az elméletet.

Deathstars
Talán az összes többitől leginkább különböző együttes a kedvenceim között. Nem is nagyon tudnám megmagyarázni hogy miért imádom őket, egyszerűen csak ha meghallom bármelyik számukat, az olyan szintű érzelmeket szabadít fel bennem... amit megintcsak nem tudok megmagyarázni. A lényeg hogy mindent szeretek bennük: Whip hangját, a hangszeres megoldásokat (még az elektronikus részeket is), a szövegeiket, a klipjeiket... és persze őket magukat is.

Pink Cream 69
Első számú kedvenc bulibandám. Nem mintha nem lenne mindegyikük teljesen profi és magát komolyan vevő zenész. Egyszerűen csak olyanok a számaik, főleg az Andi-félék hogy simán eltudom képzeli magam ahogy valami házibuliban ugrálok rájuk. Koncerten meg végképp. Azért feszegetnek néha komolyabb témákat is (Children of the Dawn), de hozzájuk köthető az egyik kedvenc rock-himnuszom is (Wanna Hear You Rock). Tehát minden téren imádom őket.

Sweeney Todd Movie Cast
Oké, nyilván ez nem is egy együttes. De most a Last.fm listámat ellenőrzöm hogy nem hagytam-e ki valami fontosat, és úgy döntöttem ezt is ide sorolhatom. Hiszen imádom annak a filmnek minden egyes számát, minden egyes jelenetét, életem egyik legmeghatározóbb filmjének tarom. Ígyhát soha nem tudom elégszer megemlíteni ;)

KISS
Én és a KISS... hiszitek vagy sem, ez nem egy hosszú sztori. 2010. május 28-án kezdődött. Aznap volt a budapesti koncert. Azelőtt nem ismertem csak a legújabb albumukról két számot, és mégis, amikor januárban bejelentették hogy jönnek, egyből tudtam hogy menni fogok. Miért? Hát mert a KISS az egy élő legenda, és mert ki tudja visszatérnek-e még valaha. Szüleimet is csak egy picit kellett győzködni úgyhogy nem volt probléma. És az a koncert olyat adott nekem amit még semmi előtte. Teljesen lenyűgözött, két órára magával ragadott és nem bírtam elszakadni tőle egy percre sem. Azóta KISS-lázban égek, és nem tervezem hogy a közeljövőben ez megváltozik.

Poison
A 2010-es Nagy Glam Forradalom, ahogy én nevezem, akkor indult be igazán amikor először megnéztem a Talk Dirty To Me klipjét. Meg aztán az összes többit is. Jelek már előtte is voltak, de ezt kicsit hosszadalmas lenne most kifejteni. Legyen elég annyi hogy a KISS (és Paul Stanley) indított el mindent, de a Poison csavarta a legmagasabb fokozatba. Hogy miért szeretem őket? Adj egy okot hogy miért ne kéne. Bennük megvan minden amit az ember egy glam bandától elvár. Legalábbis ami az első két lemezüket és az akkori imidzsüket illeti. Mostanában... hát, én sem vagyok éppen rajongója a Rock of Love-nak és Bret egyéb hülyeségeinek. De ha a Poisonre gondolok, akkor mindig a 86-87 körüli banda ugrik be.

Mötley Crüe
A mi közös sorsunk akkor pecsételődött meg amikor megvettem és elkezdtem olvasni Nikki Sixx Heroin Diaries című könyvét. Azelőtt csak a Dr. Feelgood albumot ismertem, igazán alaposan pedig csak a Kickstart My Heart-ot. Mégis megvettem a könyvet mert meg voltam róla győződve hogy úgyis megszeretem őket. Úgy is lett. Sok szarságot műveltek életükben, együtt és külön-külön is, mégsem tudom nem imádni őket. Nálam ők az igazi glam istenek.

Cinderella
Ez egy nagyon különleges banda. Alapjáraton glam metalt játszanak, de rengeteg countrys és bluesos behatással. Az eredmény meg annyira jó hogy az első másodperctől kezdve odavagyok értük. Arról nem is beszélve hogy milyen gyönyörű szépen tudják néhány számban megfogalmazni az én gondolataimat (Shelter Me, One For Rock And Roll...). Tom Keifer hangja pedig hihetetlenül gyönyörű és változatos. Elképesztő hogy ugyanaz az ember énekli a Nothin' for Nothin'-t és a Heartbreak Station-t, de mégis. Lenyűgöző.

További együttesek amiket gyakran és szívesen hallgatok de még nem érték el a megtisztelő "kedvenc" szintet (ABC sorrendben):

Alestorm
Altaria
Amberian Dawn
Amorphis
Andi Deris
André Matos
A.S.A.P.
Astral Doors
Bathory
Blackmore's Night
Black Sabbath
Bon Jovi
Bruce Dickinson
Celesty
Delain
Dio
Emilie Autumn
Ensiferum
Eternal Tears of Sorrow
Finntroll
Juanes
Korpiklaani
Kreator
Lordi
Mägo de Oz
Masterplan
Megadeth
Pagan's Mind
Powerwolf
Primal Fear
Revolution Renaissance
Rhapsody of Fire
Rock Sugar
Sabaton
Scorpions
Sirenia
Skid Row
Steel Panther
Stratovarius
Tad Morose
Testament
Twisted Sister
Tyr
Warrant
W.A.S.P.
Wisdom
Wuthering Heights

A lista folyamatosan bővül. Igyekszem nem egy-két szám vagy album alapján ítélni hanem képet kapni a teljes diszkográfiáról mielőtt a kedvencek közé sorolok egy bandát, de néha akadnak kivételek.