Monológ

      - Miért vagy még mindig itt?

      - Hiszen Te marasztalsz, tudod jól.

Egy sötét szobában ültek, üres volt és rideg. Végignézett a vele szemben állón. Sötét volt. A ruhája, a haja és a tekintete. A hangja ismerős, mégis túlságosan érces. A mosolya alattomos, a szemeiben őrült láng lobogott. Valahogy mégis hasonlított rá. Érezte, ahogy a hideg a csontjáig hatolt. Miközben a kilélegzett pára, az arcára fagyott. Hosszas csend telepedett közéjük.

      - Gyűlöllek! Életem legrosszabb pillanata volt, mikor megismertelek. – remegő ajkakkal formálta szavait. Fejét lehajtotta, kerülte a másik tekintetét.

      - És egyben a legfelemelőbb!

      -A legfelemelőbb…- Arcát kezébe temette.

Félt, nem tudta elviselni a másikat, nem akarta mindezt elhinni. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy találkozniuk kellett. Mégsem látott kiutat. Összezárta őket a sors egy szánalmas szobában, ahol csak Őt láthatta.

      - Általam megismerted magadat. Minden félelmed, haragod bennem oldódik fel. Olyan vagyok, mint Te, csak én nem tartok az élettől. Merek élni, megteszem azt, amit Te sohasem tennél, mert túl gyáva vagy. A Te szemeddel látok, és néha Te az enyémmel. Van, hogy én beszélek helyetted.

Bármennyire is fájt, olyan volt, mint Ő. Különbözőségük dacára magát látta, a metsző szemek mögött, melyek fáradhatatlanul fürkészték. A csupasz falakon, melyeket nem is látott rendesen a saját hangja vert visszhangot.

      - Miért nem tűnsz végre el? Túl sokat láttál, túl sokáig használtál engem. Elegem van belőled!

      - Hadd, éljek helyetted Én. Boldogok lennénk! Szükséged van rám! Mikor érted már meg, hogy más nem számít, csak Te?- Gonosz szemei megvillantak a homályban.

      - Nincs rád szükségem, takarodj el, örökre!

      - Sosem fogok, mindig veled leszek. Nézz csak bármikor a tükörbe és a komor képedbe, Én fogok mosolyogni.

Tudta, hogy nem győzheti le. Összetörten fordult le a földre. Elvesztette az eszméletét, melyet szomorúsága hiába keresett.

Mikor felébredt, fáradt volt. Tükörhöz lépve a fakó üvegben magát látta, és egy idegen mosolyt.