Felfénylik a pusztaság
Puszta, tétován álló
kietlen síri világ,
ködlepte, elhagyatott
játszóterek és utcák.
Hallgatag, balga,
gondolkodó szolga.
Megkötözött, nyomorult,
a sors átka rajta.
És egy halk szelíd szó,
oly távolról hangzó,
pedig tér nem választ el Tőle,
Ő veled van, s lesz mindörökre.
Csak falak, rabláncok,
felépített bástyák,
azok melyek Őt elrejtik,
s bódult álmod vigyázzák.
Pedig közel van nagyon,
már távolodik az alkony,
új nap ha felébred,
az lesz boldog ölelésed.
És szíved átjárva Ővele,
a Békét élheted meg Benne.
Örömcsillag gyúl szemedben,
Lelked él egyre elevenebben!
Hazatérés
Ébren vagyok, vagy álmodom?
Csodatévö aranyhídon
lépnék át a fény honába,
örök tiszta boldogságba.
Lepel lehull, igaz tisztul,
fényvirágok szirma elhull;
értem, s körém,-a posványba,
felemelvén fényhazába.
Eszmélés
Ragyogó nap reggele,
ősi álmok tárhelye.
Ébredő fény-szivárvány.
Lángnyelv szívnek oltárán.
Felcsillan az Igazság,
ősi Szeretet-Jóság.
Feleszmél agg-és gyerek:
Csak a fényben élhetek!
A spirituális tudás
A messzeségbe nézek, s azon elmélkedek,
vajon hol voltam én, mielőtt e világ keletkezett?
Hol volt hazám azelőtt, mielőtt e föld is létrejött?
Hol voltam én régen, a messzi múltban,
hol szolgáltam Isten ügyét, vagy önzö célokat?
Lelkem tisztasága csorbát szenvedett-e,
miközben éltem e föld ege alatt?
Ki voltam én? Tán hős vitéz, vagy öreg bölcs?
Vagy szegény koldus, ki nyomorult s elgyötört?
Küldetéseimet teljesítettem-e mig éltem?
S a harcot megharcoltam-e, és nem féltem?
Tovatűnt világ, tovatűnt álmok.
Mesék és legendák, ez maradt rátok.
De belül ott van a mag, a lényeg,
a mese tán igaz, kutasd, s értsd meg!
Valós alapja van a régi meséknek,
legendáink egy letűnt korról regélnek.
Nézz magadba ember, lelked legmélyére,
az igazság ott van, szived belsejébe.
És feltárulnak előtted a kapuk, zárt ajtók.
A fellegek eloszlanak, füst és homály tovatűn.
Megpillantod önmagad, az igazi lényed,
szikrát szór a fény, a valóság, az élet.
Emlékszikrák fellobbannak, világosodik a tudat,
fellebben a fátyol, a Szent Szellem vezet s mutat.
Megérted végre a lényeget, a valódi létet,
eggyé fonódsz Teremtöddel, ki táplál s éltet.
Neszlényi Balázs
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
