12.    fejezet

Anya elégedetten néz rajtunk végig. Teljesítette, amit akart. Azonban a mosoly ráfagyott az arcára, mikor a kapuhoz értünk.

-             Mi a jó ég történt itt? – kérdezi anya akár egy tűzokádó sárkány.

A ház ugyanis elég rossz állapotban volt. A nagy üvegablak egy része be volt törve, az ajtó leszakadva az ajtófélfáról, szóval tényleg katasztrofális a helyzet.

Anya dühösen, és trappolva indul el a ház irányába, és bent azonban nagyon füst szag volt.

-             Bella! – köhécseli anya.

Azonban nem jött válasz.

-             Bella! – ismételte meg még egyszer.

-             Cateríne kislyányom gyere ide, oszt kapsz jó bort! Jer ide! – beszélt nagyon tájszólásian mama.

-             Hagyj békén te iszákos útszéli! Mit csináltál a házzal? – üvölti anya teli torokból.

-             Bulit! Bulit! – rikkantja Bella.

-             TAKARODJ EBBŐL A HÁZBÓL DE MOST RÖGTÖN! – visította anya.

Másnap reggel az ablaküveg, és az ajtó már a helyén volt, és elfogadható állapotban volt.

-             Mennyit kell fizetnem? – kérdi anya.

-             2600 $ elég lesz! – felel dörmögve a szerelő.

-             Tessék? – kérdezi anya, és úgy nézett ki, felpofozza ott helyben az idős urat.

-             Pontosan ennyi! Nézze, az ablaküveg volt úgy… 1200 $ az ajtó 800$, 600 $ a kiszállítási ár.

-             Miért miből van az ablak? Aranyból? Az ajtó is netalántán?

-             Asszonyom, kérem, ne ellenkezzen, hanem fizessen!

Úgy nézett ki, hogy a helyzet javíthatatlan, ezért felsiettem a szobámba, és elővettem a malacperselyemet.

Az apró pénz, és egy-két dollár hullott ki a malacperselyből. 

-             Nézzük csak… 20, 45, 70 cent, 1 $, 1, 30 $, 2, 45 $, 4 $, 7$, 27$, 45$, 60 $ - összesen ennyit sikerült összeszednem.

-             Na ennyit, a szuper új számítógépről, amire már két éve gyűjtök. 

Búsan ballagok lefele a lépcsőn, azonban egy csapásra jobb kedvem lesz, mikor az ajtó felé nézek.

Vajon kit látott meg Colin? A következő részből kiderül! Folyt. Köv.