|
Chapter 2: 1.fejezet
Hana Piton 2007.11.24. 18:02
Szerző megjegyzése: Köszönöm az előre megelőgezett bizalmat(14-en tettek a kedvencekbe) és a véleményeket. Íme az első fejezet, egy kis késéssel.
1. fejezet
Hermione szája tátva maradt, mikor meglátta a belépő férfit. Ugyanaz a fekete haj, ugyanaz a sápadt arc… Ez ő… Perselus Piton.
De hát mit keres itt? Nem a Roxfortban kellene lennie? Kirúgták volna? Vagy csak egy kis időre jött el? Mit keres egy könyvárban, mikor az iskolának is van? – Túl sok kérdés.
Áh értelmetlen ezen agyalnom, de mégis…
Egy hideg hang zökkentette ki gondolatmenetéből:
- Önnek is jó napot, Miss Granger! – mondta, majd elhaladt a lány előtt. Bement a polcok közé, így eltűnt Hermione szeme elől.
Hermione pislogott kettőt, hogy jól látta-e amit látott. Felállt majd odalopózott, ahol látni vélte a férfit eltűnni. A polcok takarásából kilesett… és ott volt! Mégis jól látta, egy könyvet nézett.
Lemondóan sóhajtott és visszaült a helyére.
Minek húzom fel magam ennyire, mikor nem is „hozzám” jött - gondolta. Nem érdekel, mit tesz, vagy hogy még dolgozik-e a Roxfortban. Nincs semmi közöm hozzá, és nem is lesz. Igen így van, nem érdekel.
- Hermione! Figyelsz te rám? – Már megint kizökkentették.
- Bocsáss meg Lana! Mit is mondtál? – nézett kollégájára.
- Ezeket a könyveket vissza tudnád tenni a helyükre? – tett le egy nagy könyvkupacot az asztalra.
- Persze, szívesen – mosolygott, ám nem lett túl meggyőzően.
- Van valami baj, Hermione? Olyan sápadt vagy! – aggodalmaskodott Lana.
- Á nem érdekes! – legyintett szórakozottan.
- Akkor jó. Láttad azt a pasit, aki az előbb jött be? – kérdezte izgatottan. Már megint a pasik… Pitont?!
- Öhm… láttam. Miért? – Arca zavart tükrözött.
- Ugye milyen jó pasi? – áradozott.
- Aha – helyeselt Hermione. Inkább helyesel, minthogy veszekedést kezdjen a lánnyal, akiről közismert, hogy amit ő mond egy pasiról, az úgy is van. Ő legalábbis ezt hiszi.
- Elég érdekes, hogy egy ilyen férfi ide bejön. – Hermione egyetértően bólogatott. – Ez nem jellemző a „fajtájára” – ismét bólogatás. – Talán oda megyek hozzá – Hermione már bólogatni akart, de félbe hagyta a mozdulatot.
- Mit mondtál? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
Lana sóhajtott egyet, majd válaszolt:
- Mondom, lehet, hogy oda megyek hozzá! Hermione te tényleg…
Viszont Hermione már nem hallotta, mit mond barátnője. Belegondolt, mi lenne, ha Lana odamenne Pitonhoz. A férfi szépen leordítja a fejét, és faképnél hagyja a lányt. Még hogy Perselus Piton és a nők egy mondatban, na ez elképzelhetetlen. Meg kell akadályoznom! – határozta el magát.
-… remélem nincs komolyabb bajod, csak nem szerelmes vagy?
- Igen ez lesz…- nem tudta befejezni a mondatot, mert Lana sikkantott egyet. – Mi az? –kérdezte ingerülten.
- Szerelmes vagy! – kiáltott izgatottan.
- Mi!? Dehogy is! És ne ordíts, olyan hangosan! – intette le.
- De az előbb azt mondtad… - suttogta.
- Nem vagyok szerelmes! – nyomatékosította. – Most megyek, és a helyükre teszem a könyveket – állt fel, majd megfogta a könyvkupacot -, te itt maradsz, és leülsz! Nem mész sehova! Értetted?
- Miért? – hitetlenkedett.
- Mert… mert valakinek itt kell maradnia – érvelt. – Rajtunk kívül ma nincs bent senki, szóval maradj itt!
Na ez nagyon nagy, hülyeség! Vajon beveszi? Á nem, annyira nem buta.
- Jól van, maradok – sóhajtott. – De siess vissza!
Bevette! Tudtam, hogy azért vették fel, mert bevágódott a főnöknél.
Ezt a tényt az is bizonyította, hogy mindig rám hárította a feladatokat, mindenféle badarságra hivatkozva – magában jót nevettet a szőkén.( szerző: ha már buta, legyen szőke is)
- Persze, sietek vissza – sóhajtott.
De hogy sietek!
Ránézett az első könyvborítójára: Mi kell ahhoz, hogy Bájitaltan mester légy. Automatikusan eszébe jutott Piton.
Lehet még rosszabb ez a nap?
***
Ott van Granger. Úgy néz, mint ha szellemet látott volna. Annyira ledöbbent, hogy még köszönni se tud – vigyorgott magában.
- Önnek is jó napot, Miss Granger! – köszönt, ezzel nyomatékosítva, hogy a lánynak kellet, volna köszönnie először.
Mást nem mondott, szépen elsétált előtte, és befordult az első polcnál. Kezébe vett egy könyvet, aminek azt se tudta mi a címe – és tetette az olvasást. Biztos volt benne, hogy a lány előbb vagy utóbb, leskelődik majd utána. Biztos temérdek kérdése van, amire nincs válasza. Felülkerekedik majd a tudásvágya, és utána néz.
Miközben „olvasott” elmerengett azon, miért bérelték fel…
Harry Potter és Ron Weasley jöttek hozzá „segítségért”.
- Attól tartok, rossz helyre jöttek, a piroslámpásház nem itt van – gúnyolódott velük, mivel nem tudta elképzelni, hogy ezek valakit meg akarnak figyeltetni.
- Nem tévesztettük el, és örömmel látom, hogy modora még a régi! – vágott vissza Potter.
- Ha nem tévesztették el, akkor mondják, mit akarnak? – kérdezte kimérten, majd intett kezével, hogy leülhetnek. – Először is kezdjük azzal, hogy kit akarnak megfigyeltetni? – fonta keresztbe mellkasa előtt a kezét.
- Hát… izé… mi csak – makogott Harry, látszott rajt hogy zavarban van.
- Kinyögnék még ma? – A fiúk csak hallgattak. - Ugye nem várják el, hogy találgassak?
- Hermione Granger! – nyögte ki végül Ron. Piton elképedt. Hogy kit? Az eminens Grangert? De hát miért?
- Megtudhatnám miért? – kíváncsiskodott. Nem ő nem kíváncsi ám, csak érdeklődik, meg különben is ez kell a munkához. A világért sem vallotta volna be magának, hogy nagyon fúrja az oldalát miért is.
- Nem! – vágta rá Ron fülig vörösen.
- Weasley! Ez kell a munkához, szóval mondja már el! – szólította fel. Nem kérte, szólította, már hozzászokott az iskolában, hogy amit ő mondott azt teljesíteni kell.
Harry bocsánatkérően barátjára pillantott.
- Azért kell, mert Ron még mindig szerelmes belé, és tudni akarja van-e valakije, ha van ki, és hogy tudná visszaszerezni őt. Mellesleg nem tudjuk, mi van vele, mert nem nagyon találkozunk, és nem mond el semmit – válaszolt.
- Értem! – bólintott nagy komolyan Piton, viszont magában majdnem megszakadt a nevetéstől. Micsoda ostoba kölyök! Na de, érdekesen hangzik, meglátjuk mi sül ki ebből. – Rendben, elvállalom!
- Köszönjük!– sóhajtott megkönnyebbülten Harry, aztán rájött mit is mondott…
- Nem kell! Ez a munkám. Ha megkaptak minden információt a hölgyről, csak akkor kell fizetniük – tájékoztatta őket.
- Rendben. Akkor mi most megyünk is. Viszlát! – mentek ki.
Piton fáradtan sóhajtott. Ez a két címeres ökröt! Képesek csak azért idejönni és megfigyeltetni Grangert, mert Weasley még mindig szereti. Félelmetes… Úgy látszik, ha valaki, szerelmes nincs határ.
Hát ezért kell most itt lennie és a lányt figyelnie.
- Szerelmes vagy! – kiáltott izgatottan valaki, aki egyértelműen nem Granger volt.
- Mi? – hallotta Hermione hangját.
No csak, szóval Granger szerelmes. Egy hasznos információ.
– Most megyek, és a helyükre teszem a könyveket – megint Granger hangját hallotta.
Nem sokkal később meglátta Hermionét, így gyorsan odább állt.
***
Hermione már majdnem az összes könyvet visszatette a helyére. Szerencsére nem találkozott Pitonnal.
Egy létrán állt és az utolsó könyvet akarta feltenni a helyére mikor, egy másik leesett a polcról.
Hermione dühöngött egy sort, és mikor mászott volna le, csak akkor…
- Maradjon csak! Majd én odaadom a könyvet.– Ezt a hangot bármikor felismeri.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
