Amazónia varázslatos állatvilága

(by: Olívia)

A kedvező körülmények miatt az esőerdőt hihetetlenül gazdag és változatos állatközösség népesíti be. Rovarok ezrei, továbbá hüllők, madarak, emlősök és más állatok hada kutat táplálék után az erdőben.

LEBEGŐ „DRÁGAKÖVEK”

Így hívják az indiánok a kolibriket, mert a szivárvány minden szinárnyalatában pompázó, fémesen csillogó tollazatuk van.
Apró, pihekönnyű testük elfér akár egy tenyérben is. Gyenge, kis lábaik csak az éjszakai üldögélésre alkalmasak. Hosszú, keskeny szárnyukkal viszont egész nap virágról virágra repkednek. Szárnyaikat igen gyorsan tudják mozgatni, ezért -a madárvilágban egyedülállóan- képesek függőlegesen felemelkedni és süllyedni, valamint oldalirányban és hátrafelé repülni.

Táplálkozáskor a virágok előtt egy helyben  lebegnek, és hosszú, csőszerű csőrükkel hatolnak a virágok mélyére. Messzire kiölthető, vályú alakú nyelvükkel szürcsölik fel az édes nektárt, miközben felragadják a virágokban megbújó rovarokat is. Eközben  a növények megporzását is elvégzik.

Kicsiny testömegükhöz viszonyítva a kolibrik testfelülete aránylag nagy, emiatt sok hőt veszítenek. Energiaszükségletüket nagy mennyiségű, energiadús táplálék fogyasztásával fedezik, ezért egész nap táplálkoznak.

Táplálkozásuk alapján „virágcsókolóknak” is hívják a brazilok a kolibriket. A tojó a magvak repítőszőreiből, mohákból, zuzmókból készített fészekbe rakja két parányi tojását.

Kolibrikre vasászik a legnagyobb pókok közé tartozó közönséges madárpók. Hossza kinyújtott lábaival együtt elérheti a 18 cm-t. Testét hosszú, barnásfekete kitinszőrök fedik. Nappal kövek alatt vagy üregekben rejtőzködik, éjszaka ját vadászni. Tápláléka nagyobb rovarokból és kisebb gerincesekből áll. Hálót nem sző, áldozatát lefelé irányuló, erős csáprágójával döfi le, majd méregmirigyének váladékával öli meg. A nagytestű madárpókokat Amerikában tarantuláknak is nevezik. Mérgük nem halálos az emberre.

HANGOS NÉPSÉG

A lombsátorban élő bőgőmajmok nevüket kilométerekre elhallatszó kiáltozásukról kapták. Szőrzetük színe igen változatos. Leggyakoribb a szalmasárga, rozsdabarna és a fekete színárnyalata. Viszonylag kis tözsükhöz hosszú, erős kapaszkodásra módosult fogófarok és hosszú végtagok kapcsolódnak. Ujjaik végét lapos szaruképződmények, körmök borítják. Hüvelykujjuk befelé fordítható, ezért végtagjaik fogására is alkalmasak. Gömbölyű fejükön előretekintő, nagy szemek ülnek.

Kapaszkodó életmódjukhoz a szemek a pontos távolságfelmérést biztosítják. Amikor áthintáznak egyik ágról a másikra, fogóvégtagjaikon kívül farkuk is segít aq kapaszkodásban. Nappal kutatják fel növényi részekből, rovarokból, pókokból, madártojásokból és fiókákból álló táplálékukat. Zápfogaik gumós felülete jelzi, hogy mindenevők.

AMAZÓNIA FOLTOS NAGYMACSKÁJA.

A sűrű esőerdei aljnövényzetben tanyázik a bőgőmajmok legfőbb pusztítója, a jaguár. Hatalmas teste farok nélkül 1,5 – 2 méter hosszú. Rövidszőrű bundája vörösessárga alapszínű, melyben szabálytalan alakú fekete foltok tarkállanak. A foltok néhol gyűrűszerűek, bennük apró pöttyök láthatók (rozetta).

Feje gömbölyű, törzse erős és karcsú. Iszmos végtagjai széles mancsokban végződnek, karmai behúzhatók. E jegyek alapján a macskafélék csoportjába tartozik, tehát közeli rokona a házimacskának.

Táplálékának felkutatásában kitűnő látása és hallása segít. Zsákményát igeykszik észrevétlenül megközelíteni. Ilyenkor fontos az esőerső fény-árnyék játékához hasonló, rejtő mintázata és a nesztelen járást biztosító párnás, szőrös talpa. Az áldozat közelébe osonva egy jól irányzott ugrással ráveti magát, és erős mancsával rásújt. A leterített állatot karmával fogva tartja, majd ragadozó fogazatával megöli és széttépi. Ragadozó emlős állat. Étlapján főleg emlősök, madarak szerepelnek, de a halakat sem veti meg. Kölykei vakon születnek, és két évig anyjuk védelme alatt maradnak.

(c) Saját írás!

Honnan írtam ki? -> 7. es biológia könyvből!

www.mindenfajta-allat.try.hu

by: Olívia