3. fejezet

 Kara egész héten nem ment iskolába ugyanis fejfájása nem múlt el, hiába próbálta több orvos is kideríteni mi a baj. Végülis arra a megállapodásra jutottak, hogy a lány valószínűleg kifáradt és pihennie kell.

****

 Szombat délután Yuuki elvitte a leckéket, maradt egy keveset hogy elmagyarázza az órai anyagot. Karát ez látványosan nem érdekelte így Yuuki egy idő után feladta.

-Figyelj-szólt-Satzuki-san nem szokott kérdezni téged az iskola felől?

-Nem.-válaszolt Kara keserűen.-A tanároktól úgyis megtudja amit akar. Azt hiszem, innentől nincs rá több ideje, hogy tőlem is számonkérje a dolgokat.

-Borzasztó! Anya múltkor 2 hatalmas pofont kevert le Ame-channak, amiért olyan rossz lett a dolgozata.-mondta Yuuki.

-Félre ne érts! Egyáltalán nem szeretném ha anyám megverne!

-Végülis a húgomnak sem használ….

-Nem tudom mit tehetnék. Utálom a sulit, ezt az egész shinobi-dolgot, és azt hogy Kamatari a nevem!

 Pár pillanatig mindketten hallgattak. Kara a haját piszkálta.

-Szerintem…-szólalt meg Yuuki-Mi lenne ha néha tanulnál is? Te is tudod, hogy úgysem hagyhatod ott a sulit, és az, hogy folyamatosan rossz jegyeket szerzel, csak még jobban elveszi a kedved az egésztől. Hidd el, ha lenne egy kis sikerélményed, sokkal jobban éreznéd magad.

 Kara megrázta a fejét.

-Az egyetlen, amiben sikerélményeket akarok az az, hogy Jun-kun végre észrevegyen.

-Felejtsd el! Hány éve is? 3? Azt a fiút nem érdekled, lásd be! Ennyi idő alatt nyilvánvalóvá kellett volna válnia. A nem-tanulás és Satomi-kun teszik tönkre az életed.

 Karának ezek a szavak nagyon fájtak, de a szíve mélyén jól tudta, hogy Yuukinak igaza van: A rengeteg iskolai kudarc csak még jobban elvette a kedvét az egésztől, emellett rengeteg éjszakája úgy telt el, hogy azon tűnődött, mi lehet a hiba vele, ami miatt nem kell Junnak.

-Igazad van…-mondta végül.-Ez így nem mehet tovább.

 Odament az éjjeliszekrényhez. Fogta a Junról készült fotót és három darabra tépte. Yuukihoz fordult, aki kerek szemekkel nézett rá.

-Elmagyaráznád mégegyszer azt az anyagot?

****

 A vizsga előtt egy nappal Kara kivételesen tanuéással töltötte az idejét. Ott volt vele Yuuki és Ame is, akire átragadt Kara lelkesedése a tanulás irányába..

 Mióta Kara komolyan kezdte venni a dolgokat, kiderült róla, hogy tehetséges, nagyon is.

-Figyu Kara-chan..Mit fogsz kezdeni, miután genin leszel? Hiszen te nem akarsz shinobi lenni.-mondta Ame.

-Sajnos nem akarat kérdése..Anyám eldöntötte, ez van és kész. 1 hónapja töltöttem be a 12-t, még nagyon fiatal vagyok, szinte gyerek…Egyenlőre pedig az a dolgom, hogy kövessem anyám parancsait. Később, ha már nagyobb leszek, eldönthetem, mi a jó nekem.

 Ame nagy szemekkel nézett barátnőjére akiről azt hite, elment a józan esze. Yuuki viszont egyetértően bólgatott.

-Még sose hallottalak így beszélni-mondta Yuuki-Úgy látom, Satzuki-san zsarnoksága megtette a hatását…

-Az tény, hogy ő egy zsarnok…De igazából te ébresztettél rá erre, szóval köszönöm. Valóban nem érdekel a dolog, de jó érzés, hogy van esélyem a geninné válásra. És már Jun-kun sem érdekel.

****

 Másnap estére mindhárman geninekké váltak. Kara édesanyja életében először volt büszke a lányára, Kara pedig szintén büszke volt magára, a több hónapos kemény munka meghozta az eredményét. Bár ennek az ára az volt, hogy ezentúl kevesebbet találkozhat Yuukival és Améval, de a lány úgy érezte, képes meghozni ezt az áldozatot. ’’Végülis nem válunk el örökre..Csak kevesebbet találkozunk.’’

 Másnap délután a három barátnő, még utoljára összeült az erdő mellett.

-Háát, én aggódtam, hogy mi lesz veled, Kra-chan.-mondta Ame.-Mikor kiderült, hogy csapattársak lesztek Satomi-kunnal.

-Az már a múlté..Régen bezzeg ölni tudtam volna ezért..-nevetett Kara. Valóban, mikor kiderült hogy Satomi és Gekkou lesznek a csapattársai, még csak eszébe sem jutott, mit érzett régen a fiú iránt.

-Nem is volt az olyan régen…

 Hazafelé menet Karának ismét eszébe jutott az álma: Egy békés, barátságos világ…

2 évvel később

 Kara csapattársával, Gekkou-val sétált a faluban. Így ünnepelték a lány 14. születésnapján. Kellemes nyári nap volt, nem fújt a szél, de olyan meleg sem volt. Kara csinos, ujjatlan fehér ruhát viselt ami kicsivel a térde fölé ért, hozzá pedig egy masnis fehér papucsot. Az utóbbi években elég sokat változott: nőtt vagy 15 centit, bár még így sem volt túl magas, emellett pedig végre fésűt is használt. 14 éves korára feltűnően csinos lány lett belőle.

 A fiú megígérte neki, ha felnőnek feleségül veszi. Kara beleegyezett. Fél éve voltak együtt, és már az első csók is megvolt.

 Kara eleinte arra gondolt, ez volt élete legszebb emléke…majd úgy döntött, evvel a kijelentéssel vár még pár évet.

 A csapat már túl volt 1-2 kisebb küldetésen, és hamar kikiáltották őket Konoha legtehetségesebb geninjeivé. A chuunin vizsgát egyenlőre azonban egyikük sem akarta letenni.  Satomi úgy gondolta, ő olyan ügyes, hogy teljesen mindegy mikor vizsgázik, Gekkou még várt volna egy évet, Kara pedig azt mondta, majd levizsgázik, mikor Gekkou…

 Ame és Yuuki fél éve letették a chuunin vizsgát. Amikor idejük engedte, szívesen lógtak együtt Karával ,mint a régi szép időkben, ám barátságuk már nem volt a régi a sok külön töltött idő miatt. Kara viszont azóta is hálás volt Yuukinak hogy akkor felnyitotta a szemét. Az élete így legalább egy fokkal jobb lett.

 Kara másfél évvel később elhagyta a falut.

       The End

Owari^^

Story by Kamatari

folytatása következik!;)