1.

1. fejezet

 Újabb napfényes nap virradt egy gyönyörű hétfő reggel. A lelkes kis diákok miután elkészültek a falu ninja-akadémiája felé vették az irányt, ki egyedül, ki a barátaival.

 Történetünk főhőse, személy szerint a 11 éves Kamatari Kara egyedül ment. Nem mintha neki nem lettek volna barátai, egész egyszerűen reggelente jobban szeretett egyedül iskolába járni, hogy fölkészülhessen az aznapi megpróbáltatásokra. Kara ugyanis egyenesen utált az akadémiára járni, kínszenvedés volt számára minden óra.

 Ahogy szép lassan, savanyú ábrázattal ballagott az úton, kezében egy üveg alkoholmentes szakéval, pont azon gondolkozott, vajon ez a nap milyen szörnyűségeket tartogat majd a számára. Hétfő volt, és mint mindenki más, Kara is utálta a hétfőket. Ráadásul ma dolgozat lesz elméletből.

 ’’És én pont amellett a buta Kaguya-kun mellett ülök…Bezzeg ha Jun-kun lehetne a padtársam…’’

 Satomi Jun az osztály legokosabb fiúja volt, emellett még jól is nézett ki, és ő volt Kara imádatának első számú tárgya. Mellesleg a második, harmadik, negyedik és az összes többi szám is Jun-t illette…

 ’’Jun-kun az egyetlen dolog amiért érdemes az akadémiára járni…’’-gondolta Kara és sóhajtott egyet. Hát igen, amennyire rajongott a fiúért, ő annyira nem vett tudomást a lányról…

 ’’Bezzeg ha nekem is olyan hosszú és vörös fürtjeim lennének mint annak a liba Arisának…Akkor Jun-kun engem is úgy bámulna szünetekben mint őt.’’-sóhajtott Kara újból, és végigsimította vállig érő, kócos szőke haját.

 Egy pillanatra megállt az akadémia kapuja előtt és elgondolkodott hogy talán mehetne máshová is…Végül azonban győzött a lelkiismeret, Kara kortyolt egyet az üvegből és belépett az ajtón.

****

 Rögtön a terembe ment, ahol azonnal megrohanta őt két legjobb barátnője, Otonashi Ame és Otonashi Yuuki. A két iker valami tanulásról kezdett el egymás szavába vágva kiabálni, és mielőtt még megfájdult volna a feje, Kara leintette őket.

-Csendesebben, na! Miről van szó?-fordult Yuuki felé, a lány pedig elmagyarázta érthetően, miről vanszó.

-Tanultál valamit a dolgozatra? Mert ez állítólag nagyon fontos lesz, a sportnapon ez alapján leszünk csoportokra osztva..

-Milyen sportnapon?-kérdezte Kara.

-Te jó ég-szólt Ame-Te aludni jársz ide? A sensei szombat délután mondta el, hogy most szerdánsportnap van. Gondolom a papírod sincs már meg…Várj, odaadom az enyémet!

 Miközben Kara lepakolt a helyére, Ame egy papírt húzott ki a táskájából és átadta Karának. Kara gyorsan végigfutotta a szöveget majd visszaadta Aménak.

-A sportnap még oké…De hogy a jegyek alapján osztanak csoportokra?! Neee… Így sose lehetek együtt Jun-kunnal!! Pláne hogy semmit sem tanultam…

-Pech…-mondta Yuuki-Én az egész éjszakát végigtanultam, nehogy Améval kerüljek össze…Így viszont veled sem lehetek.

-Miért ilyen kegyetlen az élet??-sajnálkozott Kara-Elválaszt attól akit a legjobban szeretek pedig szerelem nélkül nincs értelme a létezésemnek…

-Hé-hé, abbahagynád?-mondta Yuuki szemrehányóan-Itt a sensei…

-Mi?!-Kara szépen leült a helyére a buta Kaguya-kun mellé aki ráadásul még nem is volt helyes…

 A sensei szó nélkül osztanikezdte a dolgozatokat. Karánál megállt egy pillanatra, majd ment is tovább a mögötte ülő Améhoz.

 ’’A fenébe…Megint úgy nézett rám, mint aki azt hiszi, ez a dolgozatom jobblesz mint az előzőek…Csakmert a Kamatari-klánhoz tartozok…’’

 Kara felírta a nevét a bal felső sarokba és mint mindig, ezúttal sem írt vezetéknevet. Nekikezdett a mindössze 3 kérdésből álló tesztnek.

 ’’1. kérdés: Mi a chakra? Hmm…Ez rémlik. Chakrát használunk a külömböző jutsu-khoz, és kézjelekkel tudjuk irányítani…Vagyvalami hasonló…’’-leírta a választ aztán ugrott a 2. kérdésre-’’Írd le hányféle jutsu létezik, majd jellemezd őket! Na ne,jellemezni is kell?? Ésmi az, hogy hányféle? Vajon a klánok különleges képességeit is ide kell számolni? A Kamatari-klánnak is van különleges képessége..Na de arról nem írok. Ezt ugorjuk át…Utolsó kérdés: Sorold fel az eddigi hokagékat! Hokagék? Nem tudom, nem érdekelnek a hokagék…Akkor készen vagyok.’’-Kara odabiggyesztett egymosolygós arcot a dolgozat aljára, letette a tollat és hátradőlt a székén. Körülnézett. A többiek, köztük Jun is még szorgosan körmöltek,

 ’’Azt hiszem, letehetek arról hogy Jun-kunnal legyek egy csapatban…Mindegy, úgysem a sportnap a legalkalmasabb időpont egy fiú szívének meghódítására…’’

 Lassan mindenki kész lett. Az óra folytatásában Kara próbált úgy tenni,mintha figyelne, ám ezt egy idő után feladta és inkább mosolygós arcokat és szakéscsészéket rajzolgatott.