Avagy leírás az írásaimról

Úgy gondolom, hogy mégis csak magyarázatot érdemel az, aki elolvassa a próbálkozásaimat. =)
Noss, az úgy kezdődött, hogy néha elmerengek egy-egy gondolaton, vagy dolgon, és akkor szeretek szép idézeteket és verseket olvasni. Aztán egyszer megpróbáltam tovább fűzni a dolgokat. Ahogy ezt életem első verse, a Némán is mutatja, ezek elég sötét és borús gondolatok voltak. Sőt egyesek még a most olyan divatos stílussal is magyarázhatják. De semmi ilyesmi, csak szomorú voltam és írtam.
Mind ez 2006 telén volt. Ha arra az időszakra gondolok akkor csak a sötét és az itthon ülős magányos merengés jut eszembe. Magam sem értem mért csináltam ezt, de ez így maga volt a kész depresszió! Nem szeretem a hideget és a telet, az addig rendben van. Sőt azt is nagyon utálom, hogy sötét van! És tényleg nem tudom mi volt velem, de már előre féltem, hogy vajon az idei telem is ilyen lesz-e. De végül is ez csak rajtam múlik! És nem fogom még egyszer megcsinálni, mert ebbe a folytonos rossz kedvbe bele is betegedtem. Folyton szédültem, sokszor rosszul voltam, fájt a fejem. De én hiszek abban, hogy ha rendben vagy magaddal és mindennel, ha jó a közérzeted akkor nem leszel beteg. Mert szerintem minden betegség nyitját magunkban kell keresni. Hogy mi az ami bánt, ami miatt rosszul vagyunk. A kisgyerekek ha nem akarnak óvodába, iskolába menni, akkor általában meg is betegednek! Tudat alatt, hogy ne kelljen menniük, vagy mert nem érzik ott jól magukat.
Szóval idén télen minden más lesz, mert sokat leszek a barátaimmal és azokkal akiket szeretek és örülök minden apróságnak, és nem engedem, hogy a hideg és a sötét elvegye az életkedvem. Ez eddig  jól megy, meglátjuk mi lesz ezután.
A verset végül abbahagytam ott, mikor még nem lehet tudni, mi lesz a vége. Bár így is nyitott a befejezés, a vége már tavaly szeptemberben íródott, mert az a folyamat ment végbe bennem 1 év alatt mint ami a versben is. Bár a vers befejeződött, én tovább alakítom napról napra a véleményem, az életem és addig nincs vége amíg vagyok. Talán egy másik vers, ami remélem már sokkal színvonalasabb lesz, folytatni fogja amit egyszer elkezdtem.

A másik művemet (XD) már tavaly tavasszal, valamikor márciusban írtam. Akkor már javában beköszöntött a jó idő és én is sokkal derűsebb hangulatban voltam. Arra az időszakra sokkal szívesebben gondolok vissza.
Úgy kezdődött az egész, hogy szintén idézeteket olvasgattam, aztán elkalandoztak a gondolataim. Be volt kapcsolva a gép, kinyitottam a vördöt :P és elkezdtem mondatokat írni. Nem tudtam mit akarok írni, vagy miről. Egyszerűen csak jól esett megformálni egy környezetet és azt részletesen leírni. Abból jött az érzés, hogy eső és imádom a nyári esőt! Annál jobb nincs mint megázni! =) Persze nyáron, mikor nem kell attól félni, hogy így meg úgy megfázunk. Az a szabadság amit akkor érzek az annnnnyira jóóó! =) Mert én alapból nagyon szabadságvágyó emberke vagyok. Tehát ez egy könnyedebb karcolat és remélem a színvonala is emelkedett az első versemhez képest! =)

Körübelül ekkor íródott a Tavasz című versem is. Ez már sokkal jobban hasonlít az elképezlésemhez. Ahhoz amit ki akartam fejezni. Persze még egyáltalán nem vagyok ott, hogy elégedett lennék azzal amit alkottam.
Ezt a verset nem szeretném túlmagyarázni. Legyen elég annyi, hogy próbálom nem nyílt könyvként megírni az érzéseimet. A hasonlatok és a több értelműség nagy segítségemre vannak ebben.

Remélem a jövőben sikerül egyszer színvonalasabban írnom, bár nem sokszor teszem ezt, de talán lehet még valami jó is születik! :)
Folyt.köv. :P

2008