|
2. Repül az idő
Diko 2007.11.21. 20:57
Szerző megjegyzése:
McGalagony bejelentése izgalmat kelt, a tanárok és diákok közt egyaránt.
Ezer köszönet tundibogyónak a segítségért!
Az első hónap csak néhány pillanatnak tűnt, olyan gyorsan repült az idő. Hermione hamar beilleszkedett hajdani tanárai, jelenlegi kollégái közé. Mindenki szeretettel bánt az ifjú tanárnővel, aki munkáját ugyanolyan szorgalommal végezte, mint amilyen odaadással tanult hajdanán. Mindenki? Szinte mindenki. Piton professzor a talányok talánya volt Hermione számára. Gúnyos nézése, kimért viselkedése mögött azonban megfejthetetlennek tűnt az a ritka, csupán pillanatig tartó mosoly, szemcsillogás, amit a lány látni vélt.
Az idei október igazi vénasszonyok nyarának ígérkezett. Egy este az igazgatónő megkocogtatta a poharát a vacsoránál.
- Mielőtt hozzálátnánk a vacsorához, kihirdetném, hogy november elején Halloween napi álarcosbált rendezünk. A bálra mindenki meghívhat egy partnert, aki akár iskolán kívüli vendég is lehet.
McGalagony további szavait elnyomta a hirtelen támadt izgatott morajlás, ami a gyerekek közt támadt. A Griffendélesek asztalánál egy pöttöm kislány rosszallóan csóválta a fejét. Mellette két fiú félhangosan tárgyalta épp az elhangzottakat.
- Fúúú, tök jó lesz! Ez életem első bálja!
- Mi úgyse mehetünk, tuti csak a nagyoknak szól a meghívás – válaszolt lemondóan a másik.
- Jon, árad belőled a negatív energia, tisztára lehangolsz – csattant fel barátja.
- Neked legyen igazad, Nick. Bár én is szívesen ott lennék!
- Ha végighallgattátok volna az igazgatónő beszédét, tudnátok, hogy az első négy osztály, tehát mi is, tízig ott lehet a bálon. A nagyobbak persze tovább maradhatnak. Ez logikus, nem? – szólt közbe tudálékos hangon a fensőbbséges arcot vágó lány.
- Köszönjük a felvilágosítást, Miss Mindentudó. Nem elég, hogy az órán folyton a levegőben csápolsz, még itt is…
- Ha néha figyelnél, Nick Graff, akkor nem tőlem kérdeznél folyton mindent! Akkor azt is tudnád, hogy a bálon mit viselj, hogy…
- Nyugi, Jane, tudod, hogy nem úgy gondolta – védte barátját Jon.
- Te csak ne védd, ha én nem figyelnék helyettetek is, soha nem készülnétek fel időben semmire!
- Látom, nosztalgiázik – súgta oda a bájitaltan tanár a mosolygó Hermione fülébe. – Az a három kölyök olyan, mint maguk voltak Potterrel és Weasleyvel.
- Tessék? Mi van Harryvel és Ronnal? – kérdezte révülten a lány.
- Az – a – há – rom – kö – lyök – az – asz – tal – nál – o – lyan…
- Kérem! Nem gyengeelméjű vagyok, csak valóban nosztalgiáztam. Hát nem édesek?
- Édesek? – kérdezte savanyú arccal a professzor. – Nem, egyáltalán nem édesek, sőt! Figyelmetlenek, szétszórtak, fegyelmezetlenek. Az a Jane Rose meg olyan, mint… mint…
- Mint én? – kérdezte csendesen a lány.
-…
- Mint én? – tette fel újra a kérdést a tanárnő, feléledő daccal a hangjában.
- Maga mindent kiforgat, én semmi ilyet nem mond…
- Perselus – szólt McGalagony –, elhiszem, hogy érdekesebb témájuk is akadhat, de folytatnám a mondandómat. Tehát, felkérem a kollégákat, hogy összehangoltan, partnerükkel kezdjék nyitótáncukkal a bált.
- Elnézést, Minerva – kezdte szinte nyögve a bájitaltan professzor –, ugye félreértettem valamit? Nyitótánc? Mármint kötelezően?
- Perselus, kérem, a példamutatás kötelező. Tehát ennek jegyében felszólítok mindenkit kérésem tudomásulvételére! Most pedig kezdődjék a lakoma!
Hermione is döbbenten vette tudomásul, hogy táncolnia KELL! Ez nem lehet igaz! Kivel, miért? Diákként gyönyörű pillanatokat élt át élete első bálján, ahol egyszerre érezte magát félénk hamupipőkének és gyönyörű hercegnőnek. A csodáló pillantások azonban elárulták, hogy mások is szépnek látták. Örömébe csak az az üröm vegyült, hogy nem Ron kérte fel partnerének. Pedig odadobta volna a „nyitópárságot” is, ha Ron… á, mindegy, ezen már nem tud, és nem is akar változtatni. A mostani báltól, a tánctól, mindentől idegességében bukfencezett a gyomra. Kit hívhatna el a bálra? Bár… talán… nem, Ginny biztos nem haragudna, ha megkérné Harryt.
Késő este a bagolyházba sietett, hogy elküldje a meghívást, mikor egy bagoly szinte feldöntötte.
- Mi az, mi olyan sürgős? – morogta Hermione a madárnak, aki játékosan megcsipkedte. – Jól van, mindjárt megszabadítalak tőle.
Csodálkozva olvasta Harry írását a borítékon. Izgatottan felbontotta, és meglepetésében halkan felsikkantott. Ez nem lehet igaz! Csodálatos! Harryék gyermeket várnak! Sietve visszaindult a szobájába, majd egy hirtelen ütközés után puha kezek kaptak utána óvón.
- Jaj nekem! Kérem, bocsásson meg, Perselus, kissé figyelmetlen voltam.
- Kedves kollegina! Felettébb élvezheti, hogy folyton a karjaimba szalad!
- Elnézést, a baba… teljesen felkavart a hír… viszlát!
A professzor elhűlten bámult utána. Szóval a lány állapotos.
Hermione sietve állt neki a levélírásnak. Úgy érezte, ezer és ezer gondolatot kellene papírra vetnie, de hol is kezdje…
Drága Ginny és Harry!
Leveletek mérhetetlen örömmel töltött el! Tiszta szívemből gratulálok a kis jövevényhez! Köszönöm, hogy megosztottátok velem ezt a csodálatos hírt. Csodálatos érzés lehet egy csöpp emberi lény minden rezdülését figyelni, aki bár még meg sem született, mégis ezernyi örömöt ad. Külön köszönöm, hogy engem választottatok keresztanyának. Örömmel és köszönettel mondok igent a felkérésetekre. A sors annyi hányattatás után, remélem, csupa jót tartogat számotokra. Gratulálok Ron győzelméhez, az ő élete révbe ért a kviddiccsel. Ginnym! Vigyázz magadra, már ne vállalj túl sokat, pihenj, levegőzz és mosolyogj a világra!
A Roxfort… hihetetlen. Tanárként egészen más érzés itt élni, mint egykoron diákként. Harry! A vacsoránál régi önmagunkat láttam! Két kisfiú és egy pöttöm (elpirulok) okoskodó lány civakodtak. Pont, mint mi réges-rég!
Zárom soraimat, hisz még vár rám a könyvtár.
Ölellek benneteket sok szeretettel.
Hermione
Miután megírta a levelet, visszasietett vele a bagolyházba, hogy mielőbb választ küldjön barátainak. A levél elküldése után úgy döntött, hogy a könyvtár előtt még sétál egyet. A tó felé vette az irányt. Lassan, halkan, gondolataiba mélyedve bandukolt az úton. Egyszerre különös érzés kerítette hatalmába. Egy érzés, hogy nincs egyedül.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
