Hello srácok, hogy vagytok?
Bill: Sok éjszakát ébren töltöttünk és egy kicsit fáradtak vagyunk. De annak ellenére minden oké!

Ünnepeltetek valamit?
Tom: Nem, egyáltalán nem. Tele vagyunk munkával és nagyon közel vagyunk az album megjelenéséhez. Nagy a feszültség és mint mindig, most is a végére hagytunk mindent.

Elégedettek vagytok a Humanoid végeredményével?
Bill: Én nagyon. Minden dal tökéletes.

Néhány újságíró úgy ír az albumról, mint "A Tokio Hotel visszatérése".
Bill: Az év során elkészítettük az albumot és szerettük volna, hogy valamilyen módon (más legyen?)
Miért?
Bill: Néhány ponton nem láttam az arcomat és nem hallottam a nevem. Pihenni akartam, hogy aztán ismét összpontosíthatsak a zenére. De mindig van valaki, aki nem hagy békén minket.

Mint például a négy francia rajongó, akik megbolygatták az életetek?
Bill: Azok bonyolult helyzetek voltak, történtek és nem tudtuk elkerülni őket.
Ez a dolog a francia fanok részéről fura volt, megjátszásnak látszott.
Tom: Az emberek azt gondolják, hogy a velünk történtek 90%-a megjátszás, de pont az ellenkezője igaz.
Bill: Esküszöm, hogy ez a történet nem kitalált. Talán az segíteni fog az embereknek, hogy legyen egy kis elképzelésük az életünkről. Régóta nem volt normális és magánéletünk.
Tom: Idén, próbáltuk nem vonzani magunkra a figyelmet. A munkára akartunk koncentrálni, az albumra fókuszálni. Nem mentünk bulizni, elhagytuk az otthonunk és a stúdióban voltunk. Rengeteg időt töltöttünk Hamburgban, ahol élünk, és közben mentünk Los Angelesbe és Miamiba, az Egyesült Államokban. Inkább Németországban töltöttünk kicsit több időt a szüleinkkel és a kutyáinkkal. Az album fő része interneten keresztül készült. Felvettük a hangokat és a gitárhangokat Hamburgban és a producerek Los Angelesben összerakták. Skype-on keresztül komunikáltunk velük.

Van még magánéletetek?
Tom: Nem, semmi.
Bill: Például nem tudunk egy jégkrémet enni a családunkkal nyilvánosan. Az egyetlen pillanat, mikor egyedül lehetünk, a kocsiban van, ezért úgy döntöttünk megállapodunk a vezetővel. Ami időt töltünk a kocsiban, az egyetlen szabadságunk,ami maradt.

Amit mondtál egy kicsit tömör volt. Elképzelni hogy "Csak az autóban lehetünk egyedül önmagunkkal"
Bill: Az igaz. Ebben az évben, mikor szinte mindig a stúdióban voltunk, rájöttünk, hogy feladtunk mindent. De ugyanezt választanánk újra. Végül is, sok díjunk van. Néha azt gondolom " és ráadásul pénzt is kapok, azért hogy azt csináljam, amit szeretek." Ez tesz boldoggá!

Mit csináltok a szabadidőtökben?
Bill: Dolgozunk. Tommal általában nevetünk, mikor olyanokat olvasunk: "a nyílvános gép a Tokio Hotel mögött" és az ilyen jellegű hülyeségeket.
Tom: 10 fős csapatunk dolgozik a bandának. Mindenkinek megvan a maga feladata. Mindegyikük velünk vannak, tehát mindenben részt veszünk.
Bill: Tom és én, maximalista és irányító személyiségek vagyunk. De ez a MI bandánk! Mi voltunk, akik megalapították a Tokio Hotelt és hozták a döntéseket, hogy, mi legyen.

Az új kislemez, az Automatic hangzatos.
Bill: Igen ez egy szép dal hallgatni, míg utazunk a kocsijainkban. Rájöttem, hogy ezt a szót sokszor használjunk manapság. Ezernyi dolog automatikus az életünkben, ezek többsége pozitív volt. A Szerelem sohasem lesz automatikus.

De a dalban is...
Bill: Néha előfordul.

Van kapcsolat, ami működik automatikusan?
Tom: Igen. Mikor idősebb emberekkel vagyok, megkérdem őket, hogy tudnak ugyanazzal a személlyel élni évek óta. Nem tudom magam úgy elképzelni, hogy megosztom az életem egy nővel.

Tényleg?
Bill: Én igen.
Tom: Én meg nem. A sok korlátozás teher lenne számomra. Az emberek hamar beilleszkednek és a kapcsolat monotonná válik. Tudom, hogy az idősebb párok megosztják az életüket egymással. Kicsit romantikusnak találom.
Bill: Az embereknek nem kellene olyan könnyen a másikért élni. Boldognak kellene lenniük, hogy egymára találtak és értékelni azt. Úgy gondolom, hogy lehetséges valakivel megosztani az életet.

Aaaah...
Bill: Mikor szerelmes leszek, összepakolok és elköltözök.
Tom: Felejtsd el Bill, mi együtt fogunk élni, életünk további részében.
Bill: Ebben az esetben az lesz, hogy a ház közepén lesz egy ajtó. Az egyik oldalán én fogok élni a barátnőmmel, a másikon pedig te.

Megosztva a ház?
Tom: Nem hagyhatjuk el egymást. Mindenünk van, szobája és fürdőszobája, de a napokat együtt töltjük.

Bill, tervezkedsz ebben a pillanatban, szerelmes vagy?
Bill: Nem, de ezt szeretném. Fáj, hogy minden alkalommal ugyanazt a választ kell adnom, de ebben a pillanatban, senkivel sem vagyok. Lehet, hogy a szerelembe esés az utolsó dolog lesz az életemben.

Miért gondolod ezt?
Bill: Sok ember van, aki közel kerül hozzám betanult szöveggel. Nemtudok rájuk várni úgy öszintén. Ők csak Bill Kaulitzt látják. A legtöbben csak a pénzre gondolnak és néhány csak azt szeretném kérdezni műfaj "Én stilist vagyok, szeretnél úgy öltözködni, mint én?". Ezt undorítónak találom.
Tom: Nagyon nehéz olyannal találkozni, akivel egy nap lekötöttek leszünk. 4 éve nem barátkozunk. Első, legyen egy megbízható ember; második minden nagyon gyors és mi a végén felületesek leszünk (?)

Ez egy nagyon negatív jövője az embereknek...
Tom: Van valami a gyökerekben. Ez a helyzet gyümölcse.
Bill: Oké, ez olyan, mint a mentség, ez kifogás.
Tom: Ez az igazság.
Bill: De az lenne igazán jó, ha találkoznánk valakivel, akinek nincs 10 éve TV-je és sose hallott a Tokio Hotelről. Akkor egy kicsit úgy élhetnénk, mint a "normál" emberek. Az emberek mikor megismernek, máris van egy elképzelésük rólam.
Tom: Sokszor ezt tisztázzuk a fejükben. Elmagyarázzuk neki, hogy félreértik.

Bill, sokan vannak, akik azt mondják, nem szereted a lányokat.
Bill: Igen, ez sokszor előfordul. Mikor nem ismernek, ez a kérdés mindig ott van a levegőben. Azt gondolhatják: "sminket visel, és a ruhája is furcsa. Igen, talán meleg."

Nem zavar téged?
Bill: Nem, egyáltalán. Mindig ezvan, szóval megszoktam. Az iskolában ugyanez volt.
Tom: Ritka, hogy a lányok gondolják ezt róla. Mindig is sokan voltak, akik akarták Őt. Főképp a fiúk gondolják, hogy homoszexuális.
Bill: Sok srác mérges és sérti a büszkeségüket, mikor barátnőm van és azt gondolják, hogy van egy gyenge félfias oldalam.

Anyukádat feleségül vette az élettársa.
Bill: Igen, király, ugye? Ez neki az első házassága. A szüleink sosem voltak házasok.

Nem találtad romantikusnak az igazság, az, hogy ő(mármint az anyukája) akart házasodni 12 év együttélés után?
Bill: Igen, nagyon örülök édesanyámnak. A mostohaapánk mindig bátorít minket, zenéljünk. Vele nőttünk fel és mindig együtt voltunk.
Tom: Szeritnem nagyon szép a házasság. De nem tudom elképzelni magamról, hogy megteszem azt a lépést.
Bill: Mindig azt mondtam, én nem házasodok, de most nem vagyok olyan biztos benne. Ha valóban szerelembe esek, minden lehetséges. Mikor megtalálom a lelkitársam, feleségül fogom venni.

Szeptember 1-én lettetek 20 évesek. Ez egy kis lépés volt?
Bill: Szerettem volna 18 maradni örökre. Öregebbnek érezzük magunkat, mint voltunk, mert 15 éves korunk óta dolgozunk és nyerjük a pénzünk.
Tom: A 20 év nagyon érdekes dátum, de alig várom a 21-et. Az egyesült államokban van egy kis problémánk, csak akkor kaphatunk alkoholt, ha betöltöttük azt az életkort.

Voltak tervek vagy stratégiák a Humanoiddal kapcsolatban?
Tom: A terv nem volt egy terv. Basszus és gitár a bandában és kipróbáltunk egy kicsit több elekronikust.
Bill: Nem akartunk komplett rock hangzást, csak egy stílusban maradni. Szerettünk volna király dalokat. Nagyon hosszó alkotási folyamat volt.

Fordítás: Bess Tibety | inuth.gp