Bill Kaulitz: "Az új albumunk meg fog lepni titeket!"

Mostanában inkább visszahúzódva, a 4 rendkívüli magdeburgi tehetség bebújt egy stúdióba, hogy befejezzék harmadik albumukat. Ennek a becses ékszernek a megjelenése tavaszra lesz várható. Két felvétel között Bill bepillantást enged a jelenlegi helyzetbe.

Az utóbbi időben nem nagyon vagytok nyilvánosság előtt.
Bill: Igen, stúdióban voltunk felvenni a harmadik albumunkat. Egy nagyon intenzív és kreatív időszak volt ez, de ugyanakkor rengeteg, már megkívánt szünetet adott a bandának. Együtt lehettünk, messze a szokásos nyugtalan élettől. A stúdióban mindegyikőnk egyedül volt a gondolataival és a kétségeivel. A pillanat, hogy távol lehetünk a reflektorfénytől, létfontosságú egy banda számára. Azokra a dolgokra fordítottunk figyelmet, amik igazán számítanak.

Milyen lelkiállapot szerint közelítettétek meg az új felvételt?
Bill: Nagyon sokféle hatás ért minket mostanáig, nem igazán Tokio Hotel-es hangzás. Habár megtartottuk ugyanazt a személyzetet. Az új albumunk valószínűleg rengeteg embert meg fog majd lepni és remélem, hogy a fanok szeretni fogják.

Hogyan dolgoztatok?
Bill: A dalszövegek és a zene az életünk eredménye, amióta sikeres a banda. A hangulatunkról árulkodik, új gondolatok és reflexek, és persze új kívánságok és remények. Néhány dalt már 2007 nyarán elkezdtem írni. Sok dalszöveg akkor lett befejezve, amikor úton voltunk, turnéztunk, vagy csak ide-oda utaztunk. Van egy dalszöveg, ami kimondottan a honvágyamról szól, amíg Amerikában turnéztunk, és mindazokról a dolgokról szól, amiket hiányoltam. Ezért is jelenik meg az album németül, habár lesz egy angol verzió is.

Hogyan válik egy dal tökéletessé?
Bill: Kezdetben csupán pár gondolat volt meg, és ötletek is csak elszórtan. Aztán a zene több értelmet ad nekik, néha még anélkül, hogy tényleg észre is vennénk. Attól a pillanattól, amikor a refrén fel van véve, azután kezd csak a dal ténylegesen kialakulni. Attól a pillanattól csak, amikor már fel van véve. Egy dal túl törékeny ahhoz, hogy hagyjuk elveszni.

Sok megbeszélésetek volt (a bandán belül), mielőtt elkezdtétek a felvételt?
Bill: Igen, az a pillanat, amikor már készen állunk a felvételre, akkor a dolgok nehezebbé válnak. Ha már meg is van egy dalunk, annak viszont nagyon sok különböző értelmezése lehet. És a legjobb előadásmódot kell megtalálnunk. Aztán elkezdünk lejátszani minden egyes dalt a gitárhang módosításaival vagy a hangom változtatásával. És igen, ez könnyen hatalmas vitákhoz tud vezetni. És engem ami egy picit aggaszt, az a tény, hogy iszonyatosan maximalista vagyok, már a megszállottság határán tartok. Szerencsére a másik három barátom nem ugyanezzel a karakterrel rendelkezik (nevet).

Éreztek nyomasztó hatást a fanok által?
Bill: Úgy próbálunk elmenekülni a nyomás alól, hogy biztosak legyünk benne, nyugodtan tudunk utazni. De a legnagyobb nyomás az saját magunktól ered. Persze nagyon fontos a fanok reakciója, azért is, mert nem akarunk nekik csalódást okozni. De magunkat sem akarjuk elhagyni. Hallgatunk mások tanácsaira is, de a végső döntést mindig magunk hozzuk meg. Ez az, ami mind a négyőnkben közös.

Nemrég a híres blogger, Perez Hilton azt írta, hogy a koncertjeitek playback-ről mentek. Van erről valami megjegyzésed?
Bill: Nem ez az első alkalom, hogy ilyen hülyeségeket hallok a Tokio Hotel-ről. Lázba hozzuk a tömeget, és néhányan ezért irigyek a sikereinkre. És az ilyen médiasuhancok részei a játéknak. Ez egy alattomos támadás volt, és a híres Perez Hilton-nak nincs bizonyítéka, hogy igazolni tudja vele a vádolását. Ahogy a menedzserünk David Jost mondta, "A legjobb módja annak, hogy véleményt alakítsanak rólunk az, hogy el kell jönni a shownkra és meg kell minket nézni, hogyan játszunk." És mi nagyon, nagyon zúzunk!