Avril
megállíthatatlan! A 2002-es bemutatkozó albuma 15 milliós példányszámban kelt el
és számos díjat kapott (Grammy, MTV Video Music Awards). 2004-ben jelent meg a
második lemez, az Under My Skin, amely révén Bonez Tour névvel koncertkörútra
kelt, s hazánkba is ellátogatott. A második album egy sokkal éretteb Avrilt
takar. Még mindig önmaga, de már nem olyan fiús, nem olyan lázadó. Inkább nőies
és sokkal érzelmesebb.
Mennyire
kaptál szabad kezet az új albumod elkészítésénél? Jobban a magam ura voltam, mint korábban, én választhattam ki a
producereimet. Természetesen a Let Go készítésében is bőven kivettem a részem,
de most már világosan tudtam, mit akarok. Megengedhettem magamnak néhány
komolyabb számot is.
Az első
albumod esetében még felügyelet alatt álltál? Amikor elkezdtük, pár dalszerző azzal állt elő, hogy megírnak
nekem minden dalt, nekem csak el kell énekelni őket. Na ezt ne - gondoltam!
Saját magam akartam dalokat írni, hiszen képes vagyok rá! Végül közös munkában
egyeztünk ki. Jóllehet, amikor az előkészületek folytak, még gyerek voltam (16
éves) és nem voltam tisztában a dolgok menetével. De igyekeztem megértetni
velük, mit szeretnék. Most már idősebb vagyok, jobban bízom magamban. Így a
második album olyan lett, amilyet szerettem volna!
Mondd el,
hogy írsz egy dalt! Az ötletek
többnyire út közben születnek. Általában a zene az első, ez indít el bennem
valamit. Utána írom hozzá a szöveget, majd fogom a gitárt és énekelni
kezdek.
Melyik a
kedvenced? A He Wasn't. De
szinte minden hónapban más a kedvencem, most éppen ez, így ezzel a dallal
szoktam kezdeni a koncerteket is (megj. nálunk a Losing Grip volt az első,
úgy néz ki már nem a He Wasn't a favorit).
A
Nobody's Home klipjében elragadó voltál abban a szexi fekete ruhában... a
klipjeid is te rendezed? A legutóbbi két
videóm, a My Happy Ending és a Nobody's Home esetében enyém volt az alapötlet.
Elmondom, mik az elképzeléseim, a rendező pedig megvalósítja. A Nobody's Home
klipet éppen úgy képzeltem el, ahogy létrejött: fekete estélyiben, gót stílusú
hátté rlőtt énekelek, mögöttem a zenekar, közben pedig egy menekülő lány
történetének képkockái peregnek. A Happy Ending egy párról szól, akik az elején
még boldogan, kart karba öltve sétálnak a parkban, majd a végén már veszekednek,
kiabálnak egymással.
Miért hívod Bonez Tour-nak a
koncertsorozatodat? Ez egy szóvicc a lemez címére
utalva, mert a csont az, ami a bőröm alatt van.
Milyen
hosszú a koncert? Másfél órás.
Elég sok az, gondolj bele, ha minden este másfél órán át énekelsz, alaposan
kikezdi a szervezetedet. Állandóan kockáztatom az egészségemet, hogy
torokgyulladást kapok, vagy hasonlót.
Milyen
hangszereken játszol? Gitáron,
billentyűsün és dobolni is szoktam. A koncerten is körbe-körbe járok és
mindegyiken játszom egy kicsit.
Mit
gondolsz a playbackről? Sokan énekelnek
így. Szerintem ez a zene meghazudtolása: rengeteg tehetséges énekes van, aki nem
jut ki a reflektorfénybe, akik pedig ott vannak képtelenek élőben énekeleni. Ez
egyszerűen becstelenség!
Veled
előfordult már valaha? (megj. értelmes kérdés, mi?) Sohasem énekeltem playbackkel és nem is fogok! Az is
hozzátartozik a zenéléshez, hogy felmegyek a színpadra és előben adom elő magam.
Ha valamit elrontok, akkor csak nevetek és a közönség is velem nevet - jobb ez
az őszinte közvetlenség (megj. a párizsi koncerten a Take Me Away közben
bizony megtörtént, hogy elfelejtette a szöveget és csak lalala-zott, picit
megijedt, de később már nevetett rajta).
Azokról
az énekesekről mit gondolsz, akik előre felvett zenére énekelnek, miközben a
zenekaruk nincs is ott? Ez már nem
olyan vészes dolog, főleg ha van egy-két különleges rész a dalban. Így nem kell
egy egész nagyzenekart magaddal cipelned, hogy előadd a számod. Persze mindig az
énekesnek a legnehezebb: minden este félholtra énekelem magam azalatt a másfél
óra alatt. A turné már jó ideje tart, úgyhogy a torkom már totál kivan. A
koncertezés megváltoztatja az életemet, oda kell figyelnem minden apróságra. Nem
alhatok légkondis szobában, mert kiszárítja a torkomat. Az interjúkat leszámítva
megpróbálok csendben maradni a nap folyamán. A lényeg, hogy ne beszéljek. A
beszéd még rosszabb a hangomnak, mint az éneklés. Más énekesek sem jártatják a
szájukat egész nap!
Hogyan
maradsz mégis egészéges a turné alatt? Tömöm magamba a C-vitamint. Írtó nehéz egész este a színpadon
lenni. Persze ezt én választottam magamnak, én akartam, de hála Istennek
egészséges vagyok. Egyébként nem hiszek a gyógyszerekben. Egészségmániás vagyok,
vitaminokat szedek, megnézem mit eszem. Például tejterméket egyáltalán nem,
mivel kikezdheti a hangszálakat.
Mit
teszel még az egészségedért? 90%-ban
vegetáriánus diétán vagyok. A másik fontos dolog a sok folyadék, főleg ebben a
környezetben, ahol élek. Az utazás és a sok találkozó is rettentően kimerítő,
ráadásul ha úgy vesszük, állandóan bacilusok között vagyok.
Mozogsz
még a színpadi produkciókon kívül? Ha több időm lenne, szeretnék minden reggel egy kicsit futni.
Sajnos turné közben nem fér bele az időbeosztásomba.
A
rajongóid rád is követendő példaként tekintenek? Erre mindig azt mondom: légy önmagad, legyen saját személyiséged!
A dalaim üzenete is többnyire pozitív hangú, mint például a Don't Tell Me. Ebben
egy lány elmeséli, hogyan utasítja vissza egy rámenős srác
ajánlatát.
Ha már a
Don't Tell Me-nél tartunk, összetört a szívem, mikor arról énekelsz, hogy „A
srácokban olyan nehéz megbízni!” Azt hittem ez fordítva
van? Na jó
mindenkettő igaz.
Így
igazságos. Kit tartasz akkor tökéletesnek? Hmmm... nem tudom. (nevet) |