Hatalmasat buliztunk, nagyon jól éreztük magunkat. És végül hajnali 5 fele hazaértünk, persze sikerült felkeltenünk egyszer Gustavot, de csodák-csodájára egyből vissza is aludt. Mi meg ruhástól bedőltünk az ágyunkba. Vagyis Niki ágyába, ami elég nagy volt… Mert a pasijainkat nem akartuk felkelteni XD

Délután fél 1
Éppen kelegettünk. Nagy nehezen sikerült kikászálódni az ágyból, de a felállás nekünk még magas volt…
- Este jó volt – ez volt Fanny első szava
- Még jóhogy – mondtam
- Jha… Egy buli sem érhet véget rosszul – Niky
- Főlleg pasik nélkül – teszem hozzá egy kis vigyorral
- Aha – Niky

- Szerintetek a fiúk már voltak bennt? – Fanny
- Nem tom – mondtam
- Én se. De… akkor amúgy most ti tényleg nem szeretitek Billéket? – kérdezte Niky
- Hjaj Niky! Ne fárassz légyszi ilyenekkel korán reggel – mondtam kómásan
- Korán reggel? – néz Fanny az órára – Fél 1 van. Le kéne fürödni
- Okay, akkor én megyek is – álltam fel
- Én is – Fanny
- Okay, én meg itt megfürdök – mondta Niky
Mindenki elment a saját szobájába és rendbe tette magát. Teljesen felfrissültünk, de ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy ittunk 2-2 Red Bullt. A fiúkat nem találtuk sehol, nem voltak se a házban, se az udvaron. Egy cetlit sem hagytak hogy hova mentek meg valami… De emiatt nem igazán idegesítettük magunkat.

- Nem kéne felhívni a fiúkat? – kérdezte Niky
- Ááá dehogy. Majd hazajönnek előbb-utóbb – mondtam
- Okay – Niky
- Ma mit fogunk csinálni? – Fanny
- Nem tudom, de én tele vagyok energiával – mondta Niky
- Most elképzeltelek úgy, mintha nem ittál volna Red Bullt. – nevetek – Kb ez lett volna a válaszod: „Mit tudjam én…?! Alszok…”
- Ha-ha – Niky gúnyosan
És ekkor hallottuk hogy nyílik az ajtó. A nagy röhögésekből felismertük a fiúk hangját.
- Hello! – jöttek be hozzánk a nappaliba
- Hello. Hát ti? – kérdeztük
- Csak csajoztunk egy jót – vigyorog David rám
- Ha-ha – fordultam vissza a TV felé
- Nem mondtam komolyan – adott egy szájrapuszit J - Csak vettünk egy kis chipset, csokit, Red Bullt, colát, meg egy csomó édességet…
- Éljen az egészséges táplálkozás – nevet Fanny
- Jah édes. – adott Andreas is egy szájrapuszit Fannynak – Vettünk tejszínhabot is, a holnapi üvegezéshez – kacsint
- Hát ez marha jó! És ki mondta hogy mi benne leszünk az üvegezésben? – kérdezte Fanny
- Hát ez kötelező – vigyorog Tom kajánul
- És ki mondta hogy kötelező? – Niky
- Hát én! – Tom – Mindenki azt csinálja amit én mondok!
- Hjaj… Istenem… - csóválom a fejem

- Szólítottál? – kérdez vissza vigyorogva
- Hogyne – mondtam gúnyosan – Mr. Töketlen… Igaz Fanny? – jutottak eszembe a régi szép emlékek
- Tényleg, Mr… - kezdett bele Fanny hatalmas vigyorral az arcán, de Tom félbeszakította:
- Héé, el ne kezd megint, mert akkor… mert akkor… - kezdett bele dühösen – Nha jó… Egy csajt sosem bántanék
- Okos kutya – bólogat Fanny
- Ha-ha – Tom gúnyosan
- De most komolyan. Hasonlítassz egy pulihoz ezzel a ratahajaddal – mondta Fanny
- Kössz… - Tom ismét gúnyosan
- Héé, megtudhatnám, hogy honnan jött a Mr. Töketlen? – kérdezte Andreas
- Őő… - nézett Fanny és Tom össze-vissza
- Nyugodtan mondjátok, már úgy is mindegy, régen volt – Andreas
- Volt egy olyan „perverz napunk” tavaly nyáron, ahol a fiúk tiszta perverzek voltak. És valahogy jött hogy Tom Mr. Tökéletes, utána átköltöttem Mr. Töketlenre – mondja Fanny zavartan
- Áhh, értem – mondja Andreas kicsit szomorú arccal

- Mit fogunk ma csinálni? – kérdeztem
- Hát bulizni!! – mondja Tom hatalmas vigyorral az arcán
- Mi?? Megint?? – kérdeztem
- Persze! Tegnap csak ti voltatok. De most együtt megyünk – Georg
- Én nem megyek – mondtuk Billel majdnem egyszerre
- Miért – Gustav
- Nincs kedvem, így is tegnap voltunk – mondtam
- Nekem sincs kedvem – mondta Bill egy kis örömmel az arcán
- Ugye ti jöttök? – fordult Fanny és Niky felé David
- Persze – mondták
- Kicsim, nem baj, ha én is megyek – kérdezte David
- Dehogy! Elleszek én. Menj nyugodtan – mosolyogtam
- Biztos? – kérdezte
- Persze – mondtam
- Okay – David
Ezután még jól elvoltunk, TV-ztünk, DVD-ztünk, és rávettek a fiúk, hogy holnap mindenféleképpen menjünk bele az üvegezésbe… Hát reméljük jól fog elsülni… XD Ma pedig rajtam és Billen kívűl mindenki bulizni megy, viszont észrevettem, hogy h mondjuk túl közel vagyok Billhez, akkor David mindig elhív onnan valami ürüggyel, vagy odaáll közénk vagy valami… Nagyon nem akar Bill közelébe engedni. Még el is hívott beszélni, hogy ígérjem meg, hogy ha Bill rámmászik, akkor azonnal felhívom. De hát mégis miért mászna rám? Komolyan, ez már fájt! Nem bízik se bennem, se Billben! Vagy 100x megkérdezte hogy biztos nem szeretem-e Billt, stb… Már az agyamra ment ezzel. Komolyan, már alig vártam hogy menjenek el végre, és had legyen nyugtom.
- De amúgy miért lesz holnap szükség a tejszínhabra? – kérdeztem
- Hát… - néztek a fiúk jobbra-balra
- Ohh, bazdmeg, hogy lehettek ilyen perverz disznók??? – néz rájuk Fanny szúrósan
- Mi nem is… - kezdett bele Tom
- Te csak meg se szólalj! – vágott közbe Fanny – Te vagy a perverzek perverze! A világon a legeslegeslegperverzebb!
- Nah, azért ez már túlságosan is túlzás, nem gondolod? – Tom
- Dehogy! Ez tökéletes szó a jellemedre – vigyorog Fanny elégedetten
- Kössz szépen – mondja Tom sértődötten
- Szivi – mondta Fanny természetesen
… csend … Mindenki furán nézett rá.
- Most miaz?? – kérdezte
- Szivi??? – Andreas fintorogva
- Hjaj, nem úgy értettem. Hanem úgy, hogy szívesen… - forgatja a szemét Fanny
- Ahha – Andreas kevésbé meggyőzően
- Komolyan! Nem bízol bennem?? – néz rá Fanny szúrósan
- Ne… Vagyis igen, persze hogy bízok benned, csak… ezt meg kell szoknom – Andreas
- Mit kell ezen megszokni?? – kérdezte Fanny
- Nha, jó, hagyjátok szépen abba, és nyugodjatok le – léptem közbe, mert ha Fanny és Andreas elkezd veszekedni egy kis dologról, abból fél perc múlva akkora problémát csinálnak… De ha valami nagyon rossz dolog történik, vagy nagyon rosszat csinál/mond a másik, azt le sem szarják… Pf..:… fura egy pár… XD
- Okay… - mondták
- Csinálni kéne valamit, én ezt már meguntam – nézek újra a TV-re
- Hát csináljunk valamit – vigyorog rám David kajánul
- Azt! – mondom gúnyosan, amire csak egy csábos mosoly volt a válasza (Amúgy David nem a Nevada Tanos David, és nem is a TH-sok managere… Mert Fanny is azt hitte, hogy a Nevada Tanosról van szó. De nem. David csak egy kitalált személy!)
- Hány óra van? – Niky
- Fél 6 – Gustav
- Köszi – mosolyog rá Niky
- Szívesen – viszonozza a mosolyt Gustav

- Elvagytok – jegyezte meg Bill vigyorogva
- Most miért? – kérdezte Niky, amire mindenki vigyorogni kezdett – Most mivan??
- Áá semmi. – legyint Fanny
- Ahha – néz ránk Niky és Gustav értelmesen
- Nem kéne készülődni? – Fanny
- De, jó lenne mostmár – mondja Niky – Amúgy hova megyünk?
- Itt mellettünk van egy kisebb város, de ott olyan király klub van. Oda fogunk menni. – mondta Tom
- Okay, akkor menjünk készülődni – mondta neki és Fannyval együtt felmentek, majd még beszélgettünk és hülyültünk egy kicsit a többiekkel, utána ők is elvonultak készülődni. Tom elhatározta, hogy ő ma mindenféleképpen csajjal fog hazajönni… XD Bill pedig majd kiteszi a szobából „addig” XD Bill válasza a középső ujja felmutatása volt, de nem kezdett el veszekedni vele emiatt. Az 5 fiú már fél nyolcra kész lett, de Fanny és Niky csak 8-ra, így akkor indultak el a sofőrjükkel.
- Nah, elmentek – jegyeztem meg visszaérve a nappaliba
- Aha. – mondta szűkszavúan, aztán hirtelen kitört belőle a röhögőgörcs J
- Mi bajod van? – állok a TV elé
- Ne!!! Most jön a legjobb része! – állt fel és egy határozott mozdulattal felemelt, és arrébb tett, de a keze rajtam maradt, mert nagyon belefeledkezett a filmbe, aminek a címe a „Feketék fehéren” volt, egy ilyen 16-os vígjáték szerűség (mindenkinek ajánlom ezt a filmet, nagyon király :P), és éppen az a része volt, amikor a csajok játszottak a rószaszín mű… khm… értitek, ugye?! XD Már én is a filmet néztem, és belőlem is kitört a röhögés. Utána olyan 5 perc múlva sikerült lenyugodva leülnünk a kanapéra.
- Ez tök jó film – mondom vigyorogva
- Jah, nekünk való – mondta Bill
- Igen, a mi korosztályunk… és a mi értelmiségszintünk… - nevetek
- Hát igen – Bill – És mit fogunk csinálni?
- Hát… Azért nem volt kedvem menni, mert fáradt vagyok. Szóval azt terveztem, hogy aludni fogok – húzom el a számat
- Ohh, ezt nem mondhatod komolyan! – néz rám bociszemekkel J - Mit fogok én addig csinálni??
- Ő… Aludni…?! TV-zni…?! – mosolyogtam
- De egyedül nem jó – néz rám ártatlanul
- Nem jó egyedül aludni? – vigyorgok
- Nem, vagyis… Izé… - mondja zavartan – Nem úgy gondoltam. TV-zni nem jó egeyedül… meg…
- Okay, értem – mosolygok – De én tényleg megyek fel. De ha nem tudok elaludni, ígérem hogy lejövök
- Biztos? – néz rám bociszemekkel

- Biztos. – vigyorogtam és felmentem. Gyorsan lefürödtem és 9 fele már mentem is aludni. De mire bemásztam az ágyamba, teljesen kiment belőlem a fáradtság. Forgolódtam vagy 15 percet, utána feladtam, és lementem Billhez. Éppen telefonált a konyhában, ezért inkább a nappaliba mentem és beültem a TV elé. 5 perc múlva jött oda ő is.
- Hát te? – ült mellém vigyorogva
- Nem tudtam aludni. Már egyáltalán nem vagyok álmos – én

- Sexy a pizsid – mért végig (egy Play Boy-os fekete-rózsaszín top volt rajtam, és egy hozzá illő ugyanilyen Play Boy-os gatyával)
- Köszi – mosolyogtam
- Akkor nézzünk valamit? – kérdezte
- Ja. Valami félelmetes horrort – mondtam
- Kaptár?? – kérdezte egy kis gondolkodás után
- Nem, a vámpíros izékhez most semmi kedvem. Inkább valami thrillert kéne – mondtam
- Ő… - gondolkodott – A Kör??
- Tényleg! Az tökéletes lesz! Este még úgy sem néztem meg egyszer sem, csak nappal. Akkor meg semmi félelmetes nem volt benne – mondtam, mire Bill pár másodperc múlva elkezdett nagyon vigyorogni – Miaz??
- Semmi – csóválta a fejét ugyanolyan vigyorral
- Min jár az a kis üres fejed?? – mosolyogtam
- Nem üres! Majd meglátod – mondta és megkereste A Kör első részét, és berakta
- Mind a két részét meg fogjuk nézni? – kérdeztem
- Ahha. Ha nem alszunk be – mondta
- Okay – mondtam

Eközben a buliban
- Szerinted Bill rá fog mászni Klaura? – kérdezte David Andreastól
- Jajj, muszály neked ilyenkor is ilyen marhaságokra gondolni? Ne gondolj semmi rosszra és lazulj el! Azért jöttünk ide hogy jól érezzük magunkat – mondja Andreas – Nem pedig azért, hogy problémázzunk minden szaron. DE különben tuti nem fog rá mászni, régóta ismerem Billt, és ő nem olyan. Meg egyáltalán minek mászna rá?
- Hát ha még szereti – David
- De ő is világosan megmondtam, hogy tavaly nyári szerelemből már nem maradt semmi – forgatja a szemét Andreas
- Mi van ha igen?! Biztos nem kötné az orromra, ha még szereti – David

- Héé, jöttök? – ment oda Fanny – Nah, nézzétek már Nikyt és Gustavot. Tök jól elvannak. Mint a hős szerelmesek – nevet
- Igen, 100 hogy össze fognak jönni – vigyorog Andreas

- Tom? – kérdezte David
- Ott! – mutatott Fanny a fiúk mögé. Ott volt Tom és valami anorexiás csajjal táncolt…
- Téged nem is zavar? – nézett Andreas furcsán Fannyra
- Már miért zavarna? – lepődik meg Fanny – A francba is! Az tavaly volt, most nincs semmi! Értsd már meg!

Nálunk

- Amúgy ki hívott? – kérdeztem
- Jha… Csak David (manager), hogy még 2 hétig itt maradhatunk. – mondta Bill – De csak ha nem baj – teszi hozzá gyorsan
- Dehogy! Nyugodtan maradjatok – mondtam
- Okay, és köszi – Bill
- Nincs mit - én

Ezután megnéztük az első részt. Utána kimentünk egy kicsit levegőzni, és bámultuk a csillagokat. Már fél 12 volt.
- Le kéne szoknod erről – nézek Billre, aki éppen cigizik – Idővel teljesen tönkre fog menni a hangod, és vége az egész karrierednek. – néztem rá szigorúan
- Dehogy is. – mondta
- De igen! – vettem ki a kezéből és elnyomtam
- Nah, most miért?? – néz rám szúrósan
- Mondtam! Tönkretesz – néztem a szemébe
- Miért aggódsz értem ennyire? – kérdezte mostmár nyugisan
- Hát… hát mert barátok vagyunk… És a barátok mindig segítenek egymásnak, mindig megmondják a véleményét a másiknak… - mondtam
- Ez igaz. Nah, megyünk be? – kérdezte
- Ahha. 2. rész?! – én
- Igen – Bill

Bill berakta A Kör 2-őt, és azt néztük. Közben kimentünk egy kicsit a konyhába és hoztunk be colát meg chipset és úgy TV-ztünk tovább. Fél 1 elmúlt, és a film kb. a felénél tartott. Bill azt mondta, hogy mindjárt jön és elmegy. Amúgy a nappaliban (és az egész házban) tiszta sötét volt, nem volt felkapcsolva egy lámpa sem. Még Bill sem kapcsolt fel egyet sem, mikor elment valahova. Csak a TV fénye világított. Már kezdtem Billt hiányolni, mert már 10 perce elment. Körbenéztem a nappaliban, de tovább nem láttam, mert sötét volt.
- Bill!!! – kiabáltam de nem jött válasz. Megvontam a vállamat és néztem tovább a filmet.
5 perc múlva…
- Bill!!!! – kiabáltam megint – Biiiiill!!!! – megint nem jött válasz

Hát felálltam és elindultam az emeletre vezető lépcső felé (nem igazán féltem a sötétben, szóval nem kapcsoltam fel egy lámpát sem, és a TV-t sem kapcsoltam ki, hanem mennt tovább a film). Mentem volna fel a lépcsőn, de hallom hogy a filmben éppen csörög a telefon (aki már látta a filmet, azt tudja mit jelent… :S). És pár másodperc múlva már a mobilom is elkezdett csörögni… :S Hirtelen úgy megijedtem, hogy hátulról nekimentem egy falitükörnek, amire sikítottam egy kisebbet és ugrottam egy nagyot. Gyorsan mentem a hang után, és a konyhában kötöttem ki, ott volt a mobilom. Még mindig sötét volt… Már nagyon féltem, de attól, hogy valóra válik a film története… Aki megnéz egy videót, azt hét nap múlva egy Samara nevű lány hívja fel, ezzel: „7 nap múlva meghalsz”. Hát már nagyon kezdtem paranoniás lenni… :S Felvettem a telefont:
- Háló? – szólok bele remegő hangon
… csend … A filmben éppen zárul le a kút teteje, amiből Samara ki szokott jönni… Szóval az a hülye hangja a filmből is nagyon hátborzongató volt… Fél perc múlva:
- 7 nap múlva… meghalsz…! – szól bele egy ijesztően Samarás hang :SS Én hirtelen nem is tudtam mit csinálni, csak néztem magam elé a sötétben, a telefon a fülemnél… És hirtelen megszólal egy hang, amit a telefonból és a valóságból is hallok:
- Hééé!!! – odribál valaki és megfogja a vállamat, amire egy nagyon-nagyon hatalmasat sikítottam, és vagy másfél métert ugrottam, a telefont pedig ijedtemben nagy erővel levágtam a padlóra, és hallottam hogy darabokra tört XD :S Szaladtam volna ki, de nekimentem valakinek (vagy valaminek??), és megint egy hatalmasat sikítottam. El akartam futni, de az illető lefogott, és ezt mondta:
- Chss…
És akkor hirtelen az illető felkapcsolta a lámpát. Engem éppen hátulról karolt át, úgy fogott le.
- Bill!!!!!!!!!! – néztem rá mérgesen és felé fordultam, az ő keze pedig lejebb csúszott, a derekamra
- Igen? – kérdezte hatalmas elégedett vigyorral az arcán
- Hogy… hogy… hogy a picsába merted ezt????? – ordibáltam XD
- Jól esett – mondja lazán
- És neked ebben mi jó volt?? – kérdeztem
- Nem tudom. Mondom, jól esett. – mosolyog – Imádok lányokat ijesztgetni.
- Hát találhattál volna magadnak kevésbé rémisztő hobbit – mondom komolyan, de a végére elmosolyodok
- Valld be, hogy neked is tetszett – Bill
- Nem! Nem esett jól! Tudod mennyire megijedtem?? – néztem rá szúrósan
- Elhiszem. De akkor is. – mondja – Nem megyünk ki?
- De, mehetünk – mondtam, és kimentünk az udvarra. Mivel így is nyár volt, és nem fáztunk, lefeküdtünk  fűbe egymás mellé és úgy néztük a csillagokat. Már 1 óra múlt.
- Szerinted Gustav és Niky össze fog jönni? – kérdeztem
- Ez 100% - mondta
- Jaj, szerintem is. – én
- Szeretsz csillagokat nézni? – kérdezte
- Igen… Olyan megnyugtató – néztem a szemébe és ő is az enyémbe. Pár másodperc múlva mindketten elmosolyodtunk. Most korom sötét volt, és csak a másik szeme csillogását láttuk. Nem világított semmi, még a TV fénye sem szűrődött ki egy kicsit sem.
Lassan Bill fölémhajolt… és egyre közelebb jött az arcomhoz. Tudtam hogy mit akar, de hagytam hogy meg is tegye. Eddig még magamnak sem mertem bevallani, de vágyok rá, mindig is vágytam rá. A csókjára, az érintésére, a pillantására, a mosolyára, az illatára… Már nagyon hiányzott. Már csak pár mm volt köztünk… És az ajkaink egy év után újra egymáshoz értek… Hagytam magam, és ezért ő sem szállt le róllam. Érzékien és lágyan csókolt, mint tavaly sokszor… Beletúrtam a hajába, ő pedig az arcomat simogatta. A csókok egyre vadabbak lettek. El nem szakadva egymástól nagy nehezen bementünk a nappaliba és lefeküdtünk a kanapéra. Kívántuk egymást, de mindketten tudtuk hogy ez az egész nem helyes, és ez csak egy csók volt, ami soha többé nem történhet meg. Ezért a csókon kívűl nem történt semmi. Viszont egymás karjaiban aludtunk el… J

Folyt. Köv.
Véleményeket kérek!!!! :D Őszintét!!!! :D